„Az igazságok közül, melyekre szemedet függeszted, kettő legyen mindig kéznél. Először, hogy a külső dolgok nem férnek hozzá a lélekhez, hanem kívül vannak rajta, mégpedig mozdulatlanul – minden izgalom tehát belső felfogásból fakad. Másodszor, hogy mindaz, amit látsz, hamarosan megváltozik, sőt megszűnik. Arra gondolj, hány változásnak voltál már magad is tanúja. A világ változás, az élet felfogás dolga.”
Marcus Aurelius
Vonz az egyedi, a fantáziateli, az újító, az eredeti, az elmés, a humoros, az önzetlen. Taszít az unalmas, a fásult, a „csak azért, mert úgy van”. Szociológus vagyok papíron és szívben, de senior szóviccelő, mániákus hobbinyelvész és amatőr világmegváltó is vagyok. A káposztás tésztát borssal eszem.
Ágnes cikkei:
Fojtogató múlt: bántalmazott gyerek voltam
„Tüzoltó leszel s katona!”
Időskor: kényszer vagy döntés? Az arany középút és egyéb útleágazások
Bántalmazó gyerek voltam…
A bűvös harmadik, aki megmentett…
A nap, amikor felismertem, hogy mérgező környezetben élek…
Levél a bántalmazotthoz…
Bűnbakképzés az online térben a járványhelyzet alatt: kire haragszunk valójában?
Toxikus pozitivitás: a félig üres nem szégyen!
Mi fáj jobban? A bírálat vagy a fölény?