Levél a bántalmazotthoz…

A rejtett tanterv és a magányos hős, akiért senki nem fog kiállni.

Van, hogy a bántalmazás olyan szintekre lép, ahol az egyetlen kiútnak az élet kioltása tűnik. Azt hihetnénk, hogy nem gyakori, velünk vagy a mi közelünkben élőkkel nem történhet meg, mégis azt kell látnunk a jelenben is, hogy bizony megtörténik. Írásunk most, bár a bántalmazotthoz szól, valójában mindenkit érint. Hiszen – ahogy korábban is írtunk már erről – a bántalmazott sosincs egyedül ebben a rendszerben. Nem lehet iskolai bántalmazásról beszélni a bántalmazók és a szemlélők nélkül. Ki aktívan, ki inkább passzívan, de valahogy ott van a rendszerben. Ennek megfelelően a megoldás is a közösség erejében keresendő! Íme, szerzőnk levele a rejtett tantervről!

(Zaka Dóra, szerkesztő)

A bántalmazott segítő kezet kap
A kép forrása: ROCKETMANN TEAM / pexels.com

Címzett: Kedves Bántalmazott!
Tárgy: A rejtett tanterv

Szia,

Te, aki minden nap túlélsz, te, aki sokszor inkább meghalnál, csak hogy ne kelljen visszamenned oda, ahol bántanak: az iskolába! Ahol az időd nagy részét töltöd, ami egyenlő a szenvedéssel… Ahol csúfolnak, piszkálnak, megaláznak, kiközösítenek, megfélemlítenek. Nap, mint nap.

Te, aki minden nap belehalsz abba, hogy létezel… mert elhitetik veled, hogy kiérdemled a bántalmazást pusztán azért, mert létezel. Te, akinek a magány a biztonságod, és a közösség a támadód. Te, akit kipécéztek és megsemmisítenének, ha tehetnék… Te, aki ha hiányzol az iskolából, hogy egy kis erőt gyűjts az újabb kínok elviseléséhez, visszatérve százszorosan kapod vissza… Te, aki ha menekülsz, telefonon keresnek meg, de azt kikapcsolni nem tudod, mert szükséged van rá. Ha megteszed mégis, akkor más fórumon keresnek meg. Te, aki szorongsz és bizonytalan vagy, mit tegyél, vagy épp, mit ne tegyél. Mert nekik nem vagy jó sehogyan. Aki nem tudsz védekezni a túlerővel szemben! Aki védekezésre képtelenül minden nap odamész, ahol kirekesztenek, miközben elutasítod mindazt, amit ők tesznek…

Aki tanulnál, hogy jobb jegyeid legyenek, de a munka miatt, hogy túlélj, képtelen vagy rá. Mert tanultál már épp eleget: a rejtett tantervet.

Ezt nem tudod megúszni. Az egészséged látja kárát? Igen, már most is. Jogos, amit érzel, mert amit te most átélsz, az nagyon sokáig fog hatni rád… De te most nem tudsz beszélni róla. Félsz. Elutasítod a testi agressziót, és nem akarsz konfrontálódni…

Te egy hős vagy.

Magányos hős, akiért senki nem fog kiállni. Ha akarna, se tudna kiállni érted senki, mert még csak nem is kapizsgálja a te szenvedésed mértékét. Tőled esélyt vettek el, téged a retorzió esélye is sújt. Mert ha felriadsz éjjel egy szép álomra, hogy boldog vagy, másnap a realitás az iskolai rémálom lesz. Nem szeretnéd rágni a körmöd napközben, a szád is kirágtad már belülről, esetleg ágyba vizelsz… Szégyen? Ugyan.

Te, aki már nem bízol, de már nem is félsz, mert már megsemmisültél és már nem tudsz koordináltan védekezni…

Ismétlem, nem úszhatod meg. De egyetlen esélyed maradt: fogd meg a széked karfáját és ordíts! Ordítsd a szavakat, a pletykákat, a gúnyneved, bármit! Ordítsd azt, amit mondanak rád. Kérlek, tedd meg ezt. Máskülönben ők nyernek!

Nem fogsz tudni mindenre emlékezni, ha túl sok idő telik el, ezért kiabálj hangosan! És ha ez már megy, üvölts másoknak is! Csak egyet kérek: NE hallgass! Ne zárd be, engedd ki!

Hidd el: a jelened nem a jövőd!

Ölelünk,
Mi, akik hiszünk benned

Állítsuk meg a bántalmazást
A kép forrása: RODNAE Productions / pexels.com

Vegyük észre a figyelmeztető jeleket, és merjünk lépni!

Gyursánszky Ágnes írása

Kiemelt kép forrása: MART PRODUCTION / pexels.com