A nap, amikor felismertem, hogy mérgező környezetben élek…

Kételyek, kétségek, negatív végkimenetelek minden helyzetre – a mérgező emberek legfőbb jellemzői. Ismerd fel őket a környezetedben!
Felszabadulás a mérgező környezetből

„Nem a tények zavarják az embereket, hanem a tényekről alkotott vélemények.”

Epiktétosz

Az ember társas lény – halljuk, olvassuk sokszor.  Ezt az Arisztotelésznek tulajdonított állítást különböző tudományok (a szociológia, a pszichológia, az antropológia stb.) is igazolják, vagyis ahhoz, hogy boldogok legyünk és fejlődjünk, kapcsolatokra van szükségünk. És bár jólesik néha egyedül lenni, kutatások tapasztalatai azt mutatják,

az emberi boldogtalanság egyik legfőbb oka a magány, amely fizikai és lelki síkon is értelmezhető.

Akárhonnan is közelítjük meg a kérdést, szükségünk van arra, hogy visszajelzéseket, visszacsatolásokat kapjunk, ahogyan belső igényünk az is, hogy a közvetlen környezetünk elfogadjon minket. Ha ezt nem élhetjük meg, akkor nagy eséllyel attól fogunk szenvedni, hogy másokhoz igazodva, a mások által elvárt szabályoknak megfelelően, akár saját igényeinkről is lemondva, korlátok között létezünk.

Kép forrása: cottonbro / Pexels.com

Támogató egyén versus mérgező közeg

Építés és segítés, rombolás és akadályozás. Erős viszonyulások, melyek nem véletlenül hatnak ránk annyira erősen! Kétség nem fér hozzá, ha támogatás, segítség helyett azt tapasztaljuk, hogy egy vagy több személy a környezetünkben inkább eltántorít, visszahúz bennünket, attól nem fogjuk jól érezni magunkat. Ezen a ponton szeretném jelezni, fontos, hogy különbséget tudjunk tenni aközött, hogy valaki kritikát fogalmaz meg, vagy jellemzően rombolóan hat ránk. Egy jogos kritikától ugyanis nem lesz mérgező ránk nézve az adott egyén. Sőt. Bizonyos helyzetekben egy jó helyről, jó időben érkező óvatosságra intés is vihet bennünket – hosszabb távon – „előre”.

Ha azonban azt tapasztaljuk, hogy alapvető viszonyulása egy családtagunknak, kollégánknak például az, hogy bármilyen változást, eseményt osztunk meg vele, azonnal negatív végkimeneteleket sorol, elkezdhetünk gyanakodni.

Kép forrása: geralt / Pixabay.com

Hasonló a helyzet abban az esetben is, ha szisztematikusan „ömlik valakiből a szó”, ha arról kell beszélnie, mi rossz történhet velünk a jövőben, miközben a kételyei alaptalanok. Az ilyen típusú személy viselkedésével indokolatlan feszültséget generál bennünk, amitől általános közérzetünk romlik, ötleteink, terveink pedig gyakran miattuk nem vagy csak külön erőfeszítések árán valósíthatók meg.

Összegezve tehát: alaphozzáállásuk inkább negatív, semmint pozitív, másokkal szemben pedig rombolóan viselkednek, nem építően: őket hívja a köznyelv mérgező személyeknek.

Ha a napi életvitelünk során, tehát pl. az iskolában, a munkahelyünkön, esetleg a családunkban mérgező személy van mellettünk, akkor ún. veszélyes környezetről beszélünk. Ennek sajátossága, hogy hangulatunkra, terveinkre rombolóan hat a közeg, amelyben létezünk.

Első olvasásra természetesen joggal rávághatjuk: „innen el kell menekülni”!

Kép forrása: Andrea Piacquadio / Pexels.com

Tény, a megoldás hosszú távon lehet ez, ha másképpen nem sikerül változtatni a kialakult helyzeten. Az út jellege és hossza, ami elvezet idáig, egészen más ugyanakkor abban az esetben, ha a közvetlen család(tag)unk mérgező személy, mint ha a munkahelyünkön találjuk szembe magunkat egy ilyen beállítottságú kollégával. Mindkét esetben alapvető fenyegetést jelent a kapcsolat azonnali felbontása, azaz ha ennél a két példánál maradunk, a munkahelyünk elhagyása és a hozzátartozónkkal való kapcsolat megszakítása esetében is egy nagyon fontos szükségletet, a biztonságot engedjük el: előbbi esetben az anyagit, utóbbi során az érzelmit.

Maslow piramisa és belső szükségleteink

Kép forrása: Brandbook.hu

Az Olvasók közül bizonyára sokan hallottak már a Maslow-féle szükséglethierarchiáról. Ha végigtekintünk a piramison, azt gondoljuk, kitől várhatnánk el szeretetet és elismerést, ha nem a közvetlen környezetünktől? Kik kívánnak nekünk jót, ha nem ők? Az igény, hogy környezetünktől szeretetet, elismerést várunk el, természetes,

a biztonság, a szeretet és az elismerés segít ugyanis bennünket abban, hogy fejlődjünk, építsük magunkat, hogy elérkezzünk a piramis legfelső fokára: az önmegvalósítás szintjére.

Ismerőseinket, barátainkat, családunkat ugyanakkor hajlamosak vagyunk idealizálni, ennek hátterében pedig az áll, hogy vágyunk az érdek nélküli kötődésre. Mi történik akkor, ha rájövünk, nem számíthatunk támogatásra a környezetünktől?

Objektív viszonyulás a környezethez

Amikor érzelmi kötődésről van szó, sokszor nehéz felismerni, hogy mérgező emberekkel vagyunk körülvéve, esetleg ilyen környezetben élünk. Egyrészt, szeretnénk hinni, hogy ez nem így van. Másrészt, a mérgező emberek rendszeresen bocsánatot kérhetnek tőlünk, tehát úgy érezhetjük (és valószínűleg úgy is akarjuk érezni), hogy a másik fél megbánta a tettét, elismerte a hibáját. Számos esetben azonban annyi történik csupán, hogy az illető egészen egyszerűen szeretné elkerülni az újabb konfliktust, ezért kér elnézést, következésképpen nem néz szembe saját romboló viszonyulásával. Ennek híján változni, változtatni sem képes.

Kép forrása: Liza Summer / Pexels.com

A negatív, kételkedő ember fantáziája végtelen, hogy bizonyítsa az igazát: ha jó dolog történik, abból is képes kihozni azt, hogy az adott esemény hogyan és miért fordulhat át rosszba, milyen kár származhat belőle. Itt nagyon fontos a feltételes mód, figyeljük meg környezetünk szóhasználatát! A negatív életfelfogás és életszemlélet minden gondolatukat uralja, és ha nem vigyázunk, nem vagyunk tudatosak, könnyen „beszippanthat” ez a szemléletmód, melytől boldogtalanná válhatunk, és kilátástalannak érezhetjük a jövőnket. Alaptalanul.

Miért viselkedik így a környezetünk?

Interjúalanyom, Vera (34) szerint édesanyja a legjobb szándékkal viseltetett irányába, nem mérve fel, hogy saját múltbéli, fel nem dolgozott sérelmei a mai napig uralják hozzáállását, ami lánya életére is kedvezőtlenül hatott.

„Anyu mindig féltett attól, hogy bulizni járjak, mert mint később megtudtam, első évfolyamos volt az egyetemen akkor, amikor teherbe esett velem egy iskolai bulin. Én megértettem a félelmét, így viszont gyakorlatilag mindenből, minden összejövetelből kimaradtam az öt év alatt… Ez ahhoz vezetett, hogy olyan fontos infókról maradtam le, amelyek pl. tanítás után derültek ki, amikor én siettem haza. Volt olyan félév, hogy a tanulmányi átlagom látta ennek kárát, szóval egy idő után államilag finanszírozott szakról költségtérítés képzésre kerültem…” (Vera, 34).

Veránál a túlzott szülői féltés, a túlzott óvatosság okozta a problémát az életútjában, míg Péter (47) arról mesélt, párja meg volt győződve arról, hogy azzal tesz jót a párkapcsolatuknak, ha soha nem ad tanácsot neki.

„Az exem családját nem érdekelte, hogy ő gyerekként milyen harcokat vív meg, úgy hitték, csak a felnőtteknek vannak komoly gondjaik. Ha az apjához fordult tanácsért, az a húgához küldte, aki az édesanyjához zavarta, aki újra az apjához és így tovább. Amikor én kértem tőle tanácsot, hárított, és végül ezért szakítottunk: nem tudtunk beszélgetni a gondokról…” (Péter, 47).

Ha a szocializáció során egy gyermek túlféltéssel vagy ennek ellentétével, a közömbösséggel találkozik, akkor nagy eséllyel lesz gondja felnőttként azzal, hogy támogató legyen egy kapcsolatban, legyen szó munkahelyről, vagy párkapcsolatról.

Kép forrása: RODNAE Productions / Pexels.com

A mérgező környezet hatása az egyénre

A negatív közeg krónikus stresszel, önértékelési problémákkal járhat, ezzel számolnunk kell. Ha tartósan van jelen ilyen személy az életünkben, előbbiek következményeként depresszió, szívbetegség alakulhat ki.

Első lépésként tehát nagyon fontos – lehetőleg minél korábban, de sosem késő –, felismerni ezt a magatartást és tudatosan viszonyulni a környezetünkhöz.

Kulcsfontosságú a pillanat, amikor belátjuk, a hiba nem bennünk van, hiszen ezzel, ahogy a szólás tartja, máris „leesik egy nagy kő a szívünkről”.  

Kép forrása: Jill Wellington / Pexels.com

Hogyan tovább?

Változtatni sosem egyszerű, de a szabadságunk, a boldogságunk érdekében merni kell szembenézni a nehézségekkel! Ehhez nagy segítséget nyújthatnak a jó szakemberek, akik iránymutatásukkal hozzájárulnak ahhoz, hogy boldogabban haladjunk tovább az életutunkon akkor, ha romboló környezetünk miatt elakadtunk.

Ha érdekel ez a téma, és még inkább elmélyednél benne, következő cikkemben olyan konkrét technikákról fogok írni, amelyek segíthetik az érintetteket abban, hogy visszanyerjék a szabadságukat és fejlődni tudjanak a mérgező környezet ellenére is.

Gyursánszky Ágnes írása

Kiemelt kép forrása: Edu Lauton / Pixabay.com