Korábban több cikket is írtunk már az iskolai bántalmazás egyes szereplőiről: az áldozatokról, az agresszorokról és a szemlélőkről. Ez a filmajánló jó kiegészítést ad, hiszen a vizuális megjelenés és a hangok együtt segítenek abban, hogy jobban bele tudjuk élni magunkat egy-egy szereplő helyzetébe.
Mivel az iskola világában a verbális, a fizikai és pszichikai erőszak számos formában regisztrálható, fontos, hogy legyen rá szemünk!
A legtöbb vizsgálatban az iskolai zaklatást az egyén és a csoport közötti interakcióként definiálják inkább, mint egyén és egyén között fellépő folyamatként. Például egy németországi vizsgálatban a kutatók azt találták, hogy az agresszív cselekedeteknek 50%-át csoportosan követték el. Az osztály című filmben is ez történik: az alapfelállás szerint az egész osztály zaklatja annak egy kirekesztett tagját, Jooseph-et. A kiközösítéshez vezető okok nem derülnek ki, ugyanakkor szinte bármi alapján kiválaszthatnak valakit erre a legkevésbé sem hálás szerepre:
a túlsúlyos gyereket, a túl vékonyat, a szemüvegest, a szeplőst, aki túl alacsony vagy éppen túl magas. De sokszor elég az is, hogy éppen rosszkor van, rossz helyen.
A néző tehát már ebbe a dinamikába csöppen bele: osztály vs. Jooseph. Igen ám, de még viszonylag a film elején történik egy váltás: egy korábbi zaklató védelmezővé lép elő. Ezzel persze ő maga is áldozattá válik.
A zaklatás mindegyik típusára láthatunk életszerű jelenetet a filmben. Kiindulópont a kapcsolati erőszak, vagyis a kiközösítés, a kirekesztés és a pletykálás. A pletykálás legfontosabb része pedig az öröm és az elégedettség, amit az álhír villámgyors terjedése okoz. A fizikai erőszak repertoárjából az ütlegelést, a viselkedéses erőszak válfajai közül pedig olyan apróbb cselekedeteket láthatunk, mint a személyes tárgyaik elvétele. A verbális erőszak annyira az alaphangnem része, hogy szinte fel sem tűnik, állandó becsmérlés és szitokszóáradat zúdul Jooseph-re és barátjára.
Viszont a manapság szinte elmaradhatatlan internetes és telefonos zaklatás ebben a 2007-es évjáratú filmben közvetlenül még nem jelenik meg.
A bántalmazás szereplői
Barbara Coloroso, aki több könyvet is írt ebben a témában, úgy gondolja, hogy a zaklatási körforgásban jóval többen vesznek részt, mint maga a zaklató és annak elszenvedője, és ez pontosan így van Az osztály című film esetében is. Bár a zaklatók azok, akik a támadást kezdeményezik, aktívan részt vesznek benne mindvégig, és másokat is erre buzdítanak, a probléma az egész rendszert érinti. Ott vannak a csatlósok, a slepp, akik ugyan nem kezdeményeznek, mégis aktivizálják magukat a különböző támadásokban. A támogatók, vagy másnéven passzív zaklatók azok, akik egyetértenek a zaklatással, de nem vesznek részt benne. Vannak még passzív támogatók is, azok, akik valójában élvezik a zaklatást, de ezt nem mutatják ki.
A közönyös bámészkodók, bár ártatlan kívülállóknak tűnnek, mégis hozzátesznek az erőszak fennmaradásához: csak figyelik az eseményeket, látják, hogy mi történik, de nem avatkoznak be. A védelmezők további két csoportba oszthatók: azok, akik valóban, a tettlegesség szintjén is védelmezők lesznek és azok, akik akár lehetnének is azok, hiszen rosszallják, ami történik, de valami mégis megakadályozza őket abban, hogy beavatkozzanak. A rendszer középpontjában pedig természetesen maga az áldozat áll, aki ki van téve a többi tag aktivitásának és passzivitásának egyaránt.
A filmben is látható bántalmazás olyan fizikai és pszichés tüneteket okoz, amelyek megfelelő odafigyelés mellett feltűntek volna a közvetlen környezetben élő hozzátartozóknak.
A rövid távon megjelenő pszichés tünetek, például az agresszió vagy éppen visszahúzódás, alkalmazkodási- és beilleszkedési zavarok, alacsony önértékelés, szorongás vagy örömtelenség. Hosszú távon azonban ennél komolyabb következmények is felléphetnek, például depresszió, gyenge iskolai teljesítmény, alkohol- vagy drogfogyasztás, esetleg függőség, mindezek együtt pedig akár öngyilkossági kísérlethez vagy akár befejezett öngyilkossághoz is vezethetnek. Ezek egy része a filmben is megjelent. Jól megfigyelhető az is, ahogy a környezet – a szülők, a család, a pedagógusok – nem vagy nem megfelelően reagál a történtekre, amivel hozzájárul az események konzerválódásához és az intenzív érzelmekkel teli végkifejlethez.
Az érzékenyítésnek tehát nemcsak a gyerekekre kell kiterjednie, hanem a rendszer összes érintettjére. Ajánljuk a filmet mindenkinek!
Zaka Dóra ajánlója
Források
- Coloroso, B. (2014). Zaklatók, áldozatok, szemlélők: az iskolai erőszak – Óvodától középiskoláig: hogyan szakíthatja meg a szülő és a pedagógus az erőszak körforgását? Budapest: Harmat Kiadói Alapítvány
- Figula E. (2004). Bántalmazók és bántalmazottak az iskolában. Új Pedagógiai Szemle, 7-8.
- Kiemelt kép forrása: a film Port.hu adatlapja
