Kivi és az aranyrög

Amikor a tudatosság gyengül: a függőség természete egy szemléletes animált videóban.

Ha függőségről beszélünk, a legtöbb embernek az alkoholfogyasztás, a droghasználat vagy a dohányzás jut eszébe. De mi a helyzet a többi függőséggel? Kinek jut eszébe például az, aki túlzott mértékű ragaszkodást mutat a társához? Vagy akinek a gondolatai szinte állandóan a szexualitás körül forognak? Mi van azokkal, akik képtelenek felhagyni a munkával vagy éppen az evéssel? Bármelyikünk válhat függővé, hiszen a kiindulópontja bennünk van.

Nem a cigi, az alkohol, a drogok, a munka vagy az ételek idézik elő, hanem mi magunk vagyunk hajlamosak erre. Ha nem így lenne, akkor mindenki függene ezektől, nem igaz?

Ez a néhány perces videó egyszerűen, mégis szemléletesen mutatja be, hogyan is alakul ki függőség:

Az aranyrög. Kivi az első találkozáskor csak elsétál mellette, különösebb érdeklődés nélkül. Majd megvizsgálja közelebbről, és némi gondolkodás után ugyan, de ki is próbálja. Lehet, hogy Kivi magányos, egyedül érzi magát, és így próbálja elfedni hiányérzetét. Mindenesetre szuper élmény.

Majd az élet megy tovább, mintha mi sem történt volna. Kivi nem változott meg, a környezete észre sem veszi, hogy Kivi elindult a függőség útján.

Aztán jön az újabb adag, de már nincs hezitálás. A visszarázódás kevésbé zökkenőmentes, de megéri.

A következő adag reménye már vonz. Az élmény egyre kisebb mértékű, a következmény egyre nagyobb pofonokkal jár. Végül a világ beszűkül, sötét hellyé válik, az egyetlen fénylő pont benne a függőség tárgya.

Így válik a függőség ördögi körré: az elején az élmény vonz, a végén az ember már a szenvedés elől menekül. Mert az egyensúly egyszer csak át fog fordulni, hiába a hit, hogy nem így lesz.

Ráadásul ott az ambivalencia is: el kellene titkolni, mert a társadalom elítéli (vagy mert esetleg illegális), de jó volna társakat találni, akikkel osztozni lehet az élményben. Ezek a társak lehetnek egyben a kiút kulcsai is: az önsegítő csoportok, a terápiás közösségek éppen ezen az elven működnek. Megmutatják egymásnak a kiutat. Vagy legalábbis annak egy lehetséges útvonalát. Hiszen mindenkinek más lehet a segítség, de a lényeg, hogy senki nincs egyedül.

A másik, aki már előttem jár az úton, reményt adhat.

Ez pedig valami olyan, ami kulcsfontosságú, hiszen a gyógyulás felé vezető út hegyekkel-völgyekkel teli, nem egyetlen emelkedő.

Kép forrása: Matt Duncan (Unsplash.com)

A tudatos jelenlét (vagy más szóval mindfulness) segíthet a függőségek kezelésében is. A téma iránt érdeklődőknek (érintetteknek vagy hozzátartozóiknak egyaránt) ajánljuk Rebecca E. Williams és Julie S. Kraft A tudatos jelenlét a függőségből kivezető úton: Útmutató a függőségi viselkedésformákat előhívó bánat, stressz és harag kezeléséhez című könyvét. Ez egy integratív szemléletű önsegítő könyv. Fontos eleme az érzelmek, gondolatok és viselkedésminták összekapcsolódása a függőséggel, valamint a veszteségekkel való szembenézés. A gyász megélése után abban támogatja olvasóját, hogyan tudja azonosítani a számára nem kedvező kapcsolatokat, helyrehozni a korábban elromlottakat, és kitér a függőség nélküli életbe való visszatérés, a visszaesés megelőzésének kérdéseire is.

A szerzők kiindulópontja szerint a függőséggel élő ember azokat a viselkedésmintákat ismétli, amelyeket gyermekkorában megtanult, és amelyek destruktívak az életvitelére nézve. A tudatos jelenlét egyrészt abban segíthet, hogy miként lehet ezeket a megszokott, romboló viselkedéseket megváltoztatni, másrészt arra is utat nyit, hogy mivel lehet pótolni az utána keletkezett hiányt. Mert hiány, az bizony lesz, de fontos, hogy egy építő jellegű tevékenységgel töltsük ki.

Zaka Dóra írása

Felhasznált források:

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük