Kovács Georgina saját utazása, élményei nyomán kezdett bele könyve megírásába, amely magánkiadásban jelent meg először 2018-ban, 2019-ben pedig az Underground Kiadó gondozásában. Fő tárgya a szeretet: a szeretet kutatása és megértése, végső lépésként pedig a tiszta önszeretet. Most az ő könyvismertetését olvashatjátok.
Az önszeretet bibliája – lehetne akár ez is a címe annak a könyvnek, amit 2018-ban sikerült végül kiadnom. Ezt a kifejezést az a kedves ismerősöm használta rá, aki végül lektorálta a könyvet. Mondhatom, hogy a kötet egy egész addigi élet munkája, minden megélése, tapasztalata, tanulsága. Számomra egyértelmű volt, hogy nem egy elméleti könyvet fogok írni, hanem olyat, amiben azon témákkal foglalkozom, melyek már nálam a gyakorlati élet részeivé váltak. Vagyis teljesen kézzelfogható, tanulható, megvalósítható minden benne leírt gondolat. Azt is mindenképpen le kell szögeznem, hogy bármi, amiről írok, teljesen szubjektív.
Az első részben fontosnak tartottam leírni a saját élettörténetemet. Úgy éreztem, csak akkor lehetek igazán hiteles mindabban, amiről írok, amit képviselek, ha elmesélem, honnan jöttem, milyen megpróbáltatásokon mentem keresztül, míg végül eljutottam önmagam szeretéséig. Van, aki találkozik hasonló vagy még rosszabb életúttal, mert van ilyenből bőven. Mindenkinek tudnia kell, hogy még egy nyomorúságos gyerekkort követően, szülők nélkül, felnőtt korban is eljuthatunk önmagunk megszeretéséig. Ez nem múlhat másokon, nem függhet másoktól, csupán elhatározás és persze belső munka kell hozzá.
A könyv azokat a lépéseket veszi sorra, amiken én végigmentem. Persze nem időrendben, hiszen ez nem is lényeges. Minden egyes témát máshogy dolgoztam fel magamban. Van, amelyiket pillanatok alatt sikerült átformálnom, máshoz pedig sok év kellett, hogy készen álljak rá. Hiszen mindenki a saját tempójában halad a neki fontos témákkal.
Ez a könyv mindössze egy gondolatébresztő vagy akár egy első lépés ahhoz, hogy elinduljunk egy olyan fantasztikus utazáson, aminek nemcsak a végén, de már az út elején is egy olyan csodálatos személy a társunk, aki mi magunk vagyunk. Ezt a csodálatos önmagunkat kell felfedezni; ehhez lehet a kötet egyfajta segítség.
A könyv címe: Lépcsőfok – Hogyan szerettem meg önmagam?
Lépcsőfok. Vagyis minden egyes lépés egyre feljebb és közelebb vitt önmagamhoz. Lehet minden lépcsőfok egy-egy téma, amit – mondjuk így – átalakítottam magamban, ezáltal megint léphettem egyet a lépcsősoron.
Nem lényeges, melyik téma melyik lépcsőfokon van, csak a haladás számít. Nem fontos az idő sem. Nincs kényszer, sem nyomás, hogy már hol kéne lenni. Türelmetlenség nélkül kell haladni. Közben pedig rájövök, hogy egyre újabb és újabb lépcsőfokok születnek.
De ez nem jelenti azt, hogy soha nem érek a végére, hogy soha nem jutok el az önszeretésig. Azt jelenti inkább, hogy azért tud újabb lépcső születni, mert már készen állok, hogy rálépjek. Egészen addig fognak lépcsőfokok születni, amíg szükségét érezzük. Azonban akár már az első lépcsőfokon elkezdhet megszületni bennünk az önszeretet érzése, mely egyre fokozódik.
A könyv teljesen őszintén vezet végig az általam megjárt lépcsőfokokon. És hogy milyen címkék vannak ezekre aggatva? Érdekesek és tanulságosak.
A saját testem nevű lépcsőfokon pontosan a saját testemről van szó minden általam ilyennek vagy olyannak vélt tulajdonságával. Mert a test, amiben élünk, és amit látunk nap mint nap a tükörben, az egyik leglényegesebb része énünknek, nem lehet leválasztani a bensőnkről. Ebben a testben élünk meg mindent. Ezen az állomáson tanuljuk a testünk szeretetét.
Magának az önszeretetnek is van egy lépcsőfoka. Itt lehet megállni és elgondolkodni, ez miért olyan fontos, miért van rá szükségünk. Vannak olyan lépcsőfokok, melyeket hívhatunk akár negatív lépcsőfokoknak is, mert itt bizony le kell magunkban győzni olyan gondolatokat, érzéseket, amik már nem szolgálnak minket. Ezeken a lépcsőfokokon meg lehet például tanulni, vagy rálátni arra, hogy mi az áldozatszerep, és hogyan lépjünk ki belőle vagy szabaduljunk meg tőle; hogyan tanuljunk meg nemet mondani, vagy éppen átformálni a hiba-hibázás-hibáztatás fogalmait magunkban. De elidőzhetünk ezen a ponton, és élvezhetjük az én-időt, vagy fürdőzhetünk a dicséretekben.
Szó esik a könyvben arról is, mi a különbség a valódi önszeretet és az egoizmus között, mert ugye a kettő nem ugyanaz és nem összekeverendő.
Egészséges önzés? Meglepő téma, de mindenképp helytálló. Továbbá olyen lépcsőfokokra is ráléphetünk, mint például elengedés vagy megengedés – ez utóbbi komoly megértést kíván –, emellett szó esik a megbocsátásról is.
Ráláthatunk a kifogásainkra, és megérthetjük, miért is érdemes bezárni a kifogásgyárat. Miért fontos az elfogadás vagy a segítségkérés? Hiszek-e igazán önmagamban? Ki tudom-e mondani, ami bennem van? Tudok-e őszintén kommunikálni? Mennyire hagyom, hogy a jelen életemet még mindig a múltam sérülései befolyásolják? Meg tudom-e élni igazán a jelent?
Csupa olyan kérdéskör, amelyek bizony megkerülhetetlenek ahhoz, hogy eljussunk az önszeretetig, mert ezáltal egy sokkal szebb és boldogabb életet élhetünk, és még a világot is csodásabb hellyé tehetjük. Mindenki képes rá; csak akaraterő szükséges, hogy egyáltalán elinduljunk ezen az úton. Ehhez adhat egy kis löketet a könyv.
Remélem, hogy aki olvassa, annak tudtam segíteni, hogy közelebb kerüljön önmagához, és jobban értékelje az életét.
A könyvhöz kapcsolódó blog, amiben őszintén írok a mindennapjaimról:
http://hogyanszerettemmegonmagam.blogspot.com/
Mivel magánkiadásban jelent meg korlátozott számban, egyelőre csak nálam lehet megvásárolni.
Kovács Gerogina írása
Kiemelt kép: silviarita/pixabay
