A természet ereje a gyógyításban: kezeljük magunkat a szabadban – Az ökoterápia

Valódi eredményeket kínálnak az ökoterapeuták, akik a természettel való érintkezést ajánlják gyógyszer helyett.

Az ökoterápia, amely egy gyógyítási folyamat, a természettel való kapcsolódáson keresztül segít fizikailag és pszichésen is felépülni. Bár hitetlenek vagyunk a mindent ígérő csodaszerekkel kapcsolatban, azért mégis elmondhatjuk, hogy a természet egy valódi aduász, aminek a hatékonyságát sokszor nem ismerjük fel. Ebben a cikkben szeretném ismertetni, hogy milyen problémák esetén fordulhatunk segítségért a növény- és állatvilághoz, ha megjelennek a testi és szomatikus tünetek. A biofília hipotézisét Edward O. Wilson biológus, természettudós alkotta meg először 1984-ben, a kifejezést azonban Eric Fromm német filozófus, szociálpszichológus vezette be a köztudatba. Wilson az ember természethez való ösztönös vonzódását feltételezte, amely az evolúció segítségével íródott belénk. A nevéből is adódik ennek a jelenségnek a lényege, ugyanis a biofília szó az élő szervezetek szeretetét jelenti. Az emberi lényeknek szükségük van arra, hogy rendszeresen érintkezzenek a természettel ahhoz, hogy fenntartsák fizikai és mentális egészségükben az egyensúlyt.

Korunk társadalma sajnos egyre inkább eltávolodik a természettől

Míg az ősemberek megjelenése óta az emberi lények agya arra van huzalozva, hogy folytonos interakcióban legyen a természeti elemekkel, az állatokkal és a növényekkel, addig a mai ember már megszokta, hogy minden nap mesterségesen kialakított környezetben él. Ennek a modernizációs, természettől elforduló jelenségnek a biofóbia nevet adták. Szondy Máté klinikai szakpszichológus így ír a Boldogság tudománya c. könyvében: „A tágas terek beszűkültek, a füves szavannát pedig felváltotta a beton.” Ez leginkább az ipari forradalom és a technológia rohamos fejlődése óta tapasztalható folyamat. Ezt természetesen nem tudjuk megállítani, és nem is célunk, hogy visszafele fejlődjünk. Viszont egyre sürgetőbb felismernünk azt, hogy a természetes közeggel való kapcsolódás nagyon is szükséges, hiszen annak hiánya hatalmas problémákat eredményez bennünk.

A genetikánk az élőlényekkel való kapcsolódásra van berendezve

Ez nem csoda, hiszen ősidők óta halászó-vadászó-gyűjtögető életmódot folytatva boldogultunk. Ez jelenti az életben maradásunk és a kiteljesedésünk lehetőségét is. Ugyanis minden természetben fellelhető elem, a víz, a föld, a levegő és a tűz is az életet és a biztonságot adja számunkra.

Az ösztöneink azt súgják, hogy vonzódjunk az olyan tájak képeihez, amelyen megjelennek a növények és az állatok, amik táplálékot jelentenek számunkra, folyó vagy tó, ami vizet ad, és szikla, barlang, vagy fa, amiből búvóhelyet készíthetünk magunknak.

Emiatt nem csoda, hogy amikor csak tehetjük, ilyen környezetet választunk élőhelyünknek. Ezt a bennünk élő szimbolikus tájképet szavanna hipotézisnek nevezzük, amelyre Vitalij Komar és Alexander Melamid orosz emigráns festőművészek jöttek rá.

A zöld környezet pihenteti az elmét és stresszmentesít

A Michigan Egyetemen végzett pszichológiai kutatások alapján Rachel és Stephen Kaplan professzorok bebizonyították, hogy a természet megnyugvást ad, és enyhíti a stresszt, valamint hozzájárul a boldogsághormonok termelődéséhez. A hatásmechanizmust azzal magyarázták, hogy a mesterséges környezet a maga szándékosan megalkotott formáival és anyagvilágával az irányított figyelmünket köti le. Ez nem csoda, hiszen a modern környezetben való navigálás, a gyorsan érkező információk tömkelege, vagy a sok összetett adat feldolgozása nagyobb mentális erőfeszítést igényel, az elménk jobban elfárad tőle. A természetes közeg látványa, és az abban való tartózkodás pedig ellazítja tudatosságunk azon részét, ami nagy koncentrációt és gyors adatfeldolgozást alkalmaz. Ezáltal az irányított figyelmünk pihen, ez a nyugalom pedig ellazítja az izmokat, normalizálja a szívverést és a vérnyomást, az immunrendszer erősödik és a stresszhormonok szintje csökken. Ez már önmagában is elég indok arra, hogy éljünk az ökoterápia lehetőségével.

A természet látványától gyorsabb felépülést várhatunk műtéteink után

Roger S. Ulrich amerikai származású kutató és pszichológus különböző egészségügyi épületek tanulmányozásával is foglalkozik. Egy 1984-ben végzett kutatása kórházi betegekre irányult, akik epehólyag műtét után lábadoztak. A betegek egy része a kórterem ablakából egy csodálatos fás parkot szemlélhetett egész nap, míg a többi beteg csak egy téglafalat látott a természet helyett. Ulrich felvetése az volt, hogy lehetséges-e, hogy a gyógyulás folyamatát a természeti látvány meggyorsítja? Megfigyelésében ezt sikerült bebizonyítania, ugyanis a vizsgált betegekből azok, akik a parkot szemlélhették felépülésük közben nem csak hamarabb távozhattak a kórházból, és hamarabb ítélték önmagukat is gyógyultnak, de bent tartózkodásuk alatt a fájdalomcsillapítókra való igényük is jelentősen csökkent. Ez mellett még más egyéb tanulmány is vizsgálta a természeti látvány és a fizikai fájdalom, illetve a felépülés közötti kapcsolatot, melyek szintén ehhez hasonló pozitív eredményt hoztak.

A depresszió tünetei és intenzitása csökkenthető az ökoterápia segítségével

Egy 422 idős felnőttel végzett kutatás eredményei bizonyítják, hogy a depressziós tünetek jelentősen mérsékelhetők a zöld környezet által. A. V. Schorr és munkatársai 2020-ban publikálták ezeket az eredményeket. A kutatás két szempontot vett fókuszába: a társas kapcsolatok ápolásának és a környezeti tényezőknek hatásait. Az eredmény az lett, hogy amellett, hogy az emberi kapcsolatokon és a szereteten keresztül gyógyítható a depresszió, a természetben való időtöltés is képes jelentősen visszaszorítani a lehangoltság és a letargia érzését. A séta egy közeli parkban vagy a madarak etetése egy padon ülve újra megnöveli a társas interakciók és a proaktív tevékenységek iránti igényt, amelyek természetesen fokozzák a pozitív érzelmek intenzitását és az elégedettség érzését ébresztik fel. A természetben való időtöltés emellett általánosságban több mozgást eredményez, ami pedig szintén kapcsolatba vonható a tünetek javulásával.

Visszatérve a természet gyógyító erejére: láthatjuk, hogy ez a mindenki számára elérhető „gyógyszer” egy ilyen fájdalmas lelki időszakban is segíthet, mint a depresszió. A kutatásban részt vett idősek 65 év felettiek voltak, akiknél kombinált terápiákat is alkalmaztak, így náluk a gyógyszeres terápia önmagában alkalmazott hatását is összevetették az ökoterápiával. Itt szintén az mutatkozott meg, hogy a természetben való időtöltéssel, vagy akár csak a természet látványával együttesen alkalmazott egyéb terápia hasznosabbnak és tartósabbnak bizonyult, mint a gyógyszeres kezelés önmagában.

Kertészkedéssel küzdhetünk a demencia agresszív megnyilvánulása ellen

J.K. Summers és N. D. Vivien 2018-as kutatásában demenciával élő betegeket kezeltek ökoterápiás eszközökkel, így például kertészkedésre tanították és ösztönözték a vizsgált időseket. A kertészkedés szabadban végzett hatásai több irányból is kifejtik hatásukat. A friss levegő és a napfény, az érzékszervek együttes használata, az egyenletesen végzett, de nem megerőltető fizikai munka pozitívan hatnak a testre és a szellemre is. A természet megérintése, annak vizuális élménye és a hallható természeti hangok, mint a madárének együtt érvényesülnek. Azok az idősek, akiknek lehetőségük nyílt a rendszeres napi hobbikertészkedéssel foglalkozniuk, azok ritkábban produkáltak agresszív viselkedést, ami az előrehaladott demencia egyik sajátsága. Virágokat ültettek, palántáztak és kertet öntöztek, ami megnyugtatta őket, és fokozta a kreativitást, a természetben eltöltött idő pedig fiziológiailag javított a betegség tünetein.

Ökoterápia
Fotó: Luis del Río (Pexels.com)

A kertészkedés lehetőségét más kutatásokban vizsgálták Alzheimer-kór esetén is, s ezekben ugyanígy megállapították, hogy az ökoterápia módszere az egyik leghatásosabb eszköz, amivel élhetünk a betegség esetén. Azonban hangsúlyozzák a kutatók azt is, hogy eme módszert nem szabad örökérvényű receptként értelmezni, ugyanis minden demenciával vagy Alzheimer-kórral élő ember betegsége más és más, emiatt kezelésük is egyedi módszereket igényelhet.

A poszttraumás stressz szindróma kiegészítő terápiája is lehet az ökoterápia

A PTSD (post-traumatic stress disorder) egy olyan mentális állapot, melyhez többek között hozzátartozik az elszenvedett traumatikus esemény újra és újra átélése emlékképek, rémálmok és szorongás formájában. Gyógyszeres vagy viselkedésterápiás gyógyításukon túl különböző természet alapú terápiás eszközökkel is sokat segíthetünk ezeknek az embereknek. Kaplanék bizonyított stresszcsökkentő megfigyelései nyomán kezdték el először veteránokon alkalmazni a természet gyógyító hatásait.

2018-ban a Koppenhágai Egyetemen Dr. V. D. Poulsen professzor és társai készítettek egy tanulmányt háborús veteránokkal. Az alanyok mind katonák voltak, akiknél poszttraumatikus stressz szindrómát diagnosztizáltak. A 2018-as vizsgálatba habár csak 8 katonát vontak be, de azok viselkedését egy tíz héten át tartó kertterápiás folyamat során figyelték meg nagy részletességgel a Nacadia kertben. Egyéni és csoportos szabadtéri tevékenységeikhez hozzá tartozott a kertészeti feladatok ellátása és a séta az arborétumban, valamint a természetben töltött énidő.

Ökoterápia a természet erejével (biofília)
Fotó: Errin Casano (Pexels.com)

A testtudatossági gyakorlatok elsajátítása, mint a légzésmeditáció, de a természeti hangok és illatok tudatos megfigyelése is beletartozott a foglalkozásokba. A cél az idegrendszer megnyugtatása volt. A résztvevők mindegyike képessé vált a tíz hetes ökoterápia után a tüneteik felett kontrollt nyerni az újonnan kifejlesztett eszközeik segítségével, és újraformálták identitásukat. A katonák közül néhányan gyógyszert is szedtek, de a javulási eredmények a gyógyszert nem szedők között is ugyanolyan mértékűek voltak. Az egyik veterán legnagyobb áttörése az volt, hogy 18 év után újra visszatértek azok az éjszakák, amelyeket át tudott aludni. A többiek is mind javult alvásminőségről és lecsökkent mennyiségű rémálmokról számoltak be.

A kutatók kiemelik az eredmények alapján a fontosságát annak, hogy a lelki- és mentális betegségek igenis kezelhetők akár gyógyszerek nélkül is. Ezek alapján mi is elgondolkodhatunk rajta, hogy éljünk a természet adta lehetőségekkel az öngyógyítás érdekében.

Az állatasszisztált pedagógiával a gyermekek is segítségre lelhetnek

Cikkemben, habár most a természeten belül a növényvilággal való kapcsolatra koncentráltam, megemlíteném még az állatokkal való időtöltés gyógyító erejét is. Az állatasszisztált terápia már 1919-ben megjelent amerikában a washingtoni St. Elizabeth kórházban, de annak hatásosságát csak az 1960-as években kezdték el mélyebben vizsgálni. B. Levinson amerikai pszichológus fedezte fel, hogy a foglalkozása nagy áttörést hozott egy kisfiúnál, amikor is egy véletlen folytán úgy alakult, hogy kutyájával kellett bemennie a kórházba. A kutya jelenléte érdekes hatást gyakorolt a kezelt gyermekre, akivel egészen addig nem sikerült az orvosnak kapcsolatot létesítenie. Azon a terápián viszont a kisfiú elkezdett beszélgetni az állattal, és végül az orvos kérdéseire is képes volt válaszolni. Az állatokkal való terápiás foglalkozások innentől kezdve nagyobb szerepet kaptak a pszichológia területén.

Fotó: Tobias Bjørkli (Pexels.com)

2013-ban a kaliforniai egyetemen néhány kutató Sabrina E. B. Schuck professzor vezetésével arra a következtetésre jutott, hogy az állatok segíthetnek az ADHD-vel élő gyermekeknek is. Ez a figyelemhiányos hiperaktivitással járó állapot mind a 24 vizsgált gyermek esetében sokkal gyorsabban és nagyobb mértékben javult, mint azoknál a gyerekeknél, akiknél a terápiát nem kombinálták a kutya jelenlétével. Ezen területen egyelőre még kevés a publikált tanulmány, de a jelenlegi eredmények is már sok jót sejtetnek velünk a pszichológia és a gyógyászat fejlődésének szempontjából.

Végezetül Molnár Edina főiskolai tanár 2019-es munkáján keresztül megismerhetjük az állatasszisztált foglalkozások egyéb viselkedésjavító eredményeit. 94 óvodás gyermeket játékos feladatokkal foglalkoztattak, amelyben egy kutya játszotta az asszisztensi szerepet. A szülők megfigyelésein keresztül értékelték a változásokat, és a válaszadók 66%-a számolt be jelentős viselkedésfejlődésről a gyermekükön. A kutyával rendszeresen érintkező gyerekek általánosságban jobb hangulatba kerültek, nyitottabbá váltak, és az addig türelmetlen ovisok is nyugodtabbak lettek, nőtt a segítőkészségük és a szófogadásuk.

Az anyatermészet bizonyította erejét a tudománynak

Ebben a cikkben csupán néhány olyan betegséget említettem, melyek tudósok által lettek vizsgálva a környezet gyógyászati hatásainak összefüggésében. A lista ennél jóval hosszabb, valamint minden nap születnek újabb eredmények is. Ha a természet kincseit megtanuljuk a saját javunkra fordítani úgy, hogy közben arra vigyázunk, óvjuk és szeretjük, akkor hatalmas lépést teszünk nem csak önmagunk felé, de a világ felé is. Minden növény és állat része egy nálunk nagyobb egésznek, a Földnek. Ez a hely az élőhelyünk, a természet pedig maga a túlélési reményünk. Ez a kapcsolat örökké tart, és benne mi is akkor vagyunk a legboldogabbak, ha elkezdjük gyakorolni a környezetünk ápolását, mert cserébe az viszont segít, és lehetővé teszi, hogy akár súlyos betegségekből is nagyléptékben felgyógyulhassunk.

Szerző: Felföldi Lilla

Kiemelt kép: Andrei Tanase (Pexels.com)

Hivatkozások: