Széplaki Berta szerkesztőtársam és én épp a kiskorúakat és fiatalkorúakat érintő online zaklatás témakörébe ástuk bele magunkat egy cseh dokumentumfilm kapcsán (Csapda a neten, 2019).
Széplaki Berta írása: Megöli az emberekbe vetett bizalmat, és milyen jól teszi
Sós Dóra Gabriella írása: Légy jó kislány, és küldjél képet!
Egy olvasónk volt olyan bátor, hogy megtörje a csendet, és megosztotta velünk személyes zaklatástörténetét. Kérését teljesítve nevét nem közöljük.
A Janus-arcú udvarló
A 14. életévemet éppen betöltöttem, amikor saját laptopot kaptam a szüleimtől, így szabadabb hozzáférést is az interneten való kalandozáshoz. Ezt kihasználva a kortársaimhoz hasonlóan sok időt lógtam a neten, és a szociális életem jelentős részét is online éltem meg. Így az akkor népszerű IWIW-en nekem is volt profilom, sőt, egy unalmas nyári délutánon néhány kattintással az IWIW ismerkedős oldalára is feltettem a profilomat. Itt botlott belém az akkor magát 16-17 évesnek kiadó „G” is, aki egy, a kor divatja szerint öltözött, helyes tinédzser fiú képeit használta a profilján. Intelligensen, választékosan és nyálasan-romantikusan fogalmazta meg első nekem szánt levelét, így gyermeki szívem egyből meglágyult, válaszoltam neki.
Ezután Skype-on kezdtünk el napi szinten chatelni, aminek során igen hamar rátért a bókok közé rejtett perverz kéréseire.
Ártatlan dolgokkal kezdett: szerette volna látni az arcom, a mosolyom, hallani a hangom webkamerán keresztül, majd egyre vadabb kérései lettek. Többek között az alakom, a nyelvem, a lábaim, majd a melleim és a fenekem is érdekelték, természetesen ruha nélkül.
Csendes, visszahúzódó lány voltam, nem túl sok önbizalommal, amiből kifolyólag egy nagy adag megfelelési kényszer is volt bennem. Kedves akartam maradni, mert tetszett az, hogy egy helyes fiút érdeklek, így a kérései közül egyet-egyet ódzkodva bár, de teljesítettem. Egy határon túl azonban soha nem mentem, mert túlontúl szégyelltem volna magamat, valamint a testemet is.
Egy hónapon keresztül folytatódott a kérések, könyörgések, videóhívások és hosszas szerelmes levelek sora anélkül, hogy találkozásra került volna a sor, ugyanis az előre megbeszélt napokon hirtelen mindig más dolga akadt.
A beszélgetéseink fokozatosan egyre meredekebb irányt kezdtek el venni. G. elkezdett értekezni arról, hogy a felnőtt nők teste mennyire undorítja, hogy minél fiatalabb egy lány, annál vonzóbb számára.
Elmesélte, hogy „poénból” a haverjaival gyerekpornót szoktak nézni, sőt kéretlenül még egy ilyen videót is küldött nekem, valamint megpróbált rávenni, hogy a melleimről fotókat osszak meg nyilvánosan, egy általa ismert oldalon. Ezek miatt elkezdtem rossz érzéseket táplálni a fiúval kapcsolatban, és sikertelenül bár, de megpróbáltam ritkítani a beszélgetéseinket.
A zaklató
Egy nap az iskolám előtt, míg én hosszasan a barátnőimre vártam, egy gyanúsan oda nem illő férfi támaszkodott mellettem egy fának. Úgy tűnt, vár valakire.
A jelenséget fejben egyből összekapcsoltam a chatpartneremmel, aki addigra sűrűn viccelődött azzal, hogy ő nem az, akinek hiszem. Amint alkalmam nyílt rá, ezt a megérzésemet meg is osztottam vele. Leírtam neki, hogy undorítana, ha kiderülne, hogy hazudott a kilétéről, így egy sértődés közepette be is vallotta, hogy ő igazából egy 23 éves férfi, akinek semmi köze a képeken és a kamerán keresztül mutatott fiúhoz.
Elmesélte, hogy álprofilokkal próbált mindig is lányokhoz közelebb férkőzni, majd eltűnt, mielőtt lebukhatna, de esetemben ezt nem bírta megtenni. A történet zaklatás része csak itt kezdődött igazán.
Miután elutasítottam a közeledési próbálkozásait, sűrűsödtek a szerelmeslevelek, és a személyes, véletlenszerű felbukkanásai is rendszeressé váltak.
Majd egy évig egyre fokozódó indulatokkal zaklatott levélben engem, a családomat és a barátaimat, napi szinten. Ebben vegyesen volt fenyegetőzés, udvarlás, a perverz vágyainak megosztása és elméletek arról, hogy a családom hogyan manipulál engem.
Odáig fajult a helyzet, hogy egy idő után blogot hozott létre rólam, amiben heti többször kisregényekben számolt be a velem kapcsolatos érzéseiről, mondanivalójáról és a paranoid teóriáiról.
Később ennek a linkjeit levélben osztotta meg minden közösségi médiában fellelhető ismerősömmel, majd a családom ismerőseivel is – tehát több száz emberrel összességében.
A privát megkeresésekben pedig fenyegetőzni kezdett azzal, hogy tudatja mindenkivel, hogyan mutogattam magam neki, és az ehhez tartozó bizonyítékait is közzéteszi. Rettegtem, hogy így tesz, és elképesztően szégyelltem, utáltam magam, hogy ilyen helyzetbe keveredtem, kevertem a családomat.
Így amikor az indulatok odáig fokozódtak, hogy feljelentésre kerülhetett a sor, a rendőrségen csak a zaklatás részét vallottam be a történetnek, és mélyen hallgattam arról, hogy mikre vett rá a gyanúsított férfi. Úgy gondoltam, ez csak és kizárólag az én könnyelműségem szégyene.
Újra kísért a múlt
Évekig úgy emlékeztem vissza, hogy volt egy elvakultan szerelmes, tébolyodott zaklató férfi az életemben, de nem gondoltam bele abba, hogy ez azért volt leginkább problematikus, mert én egy gyerek voltam, ő pedig felnőtt.
Erre akkor döbbentem rá, amikor 21 éves koromban újra megkeresett a rendőrség, mert az akkorra már harmincas férfi ismét zaklatási ügybe keveredett 14 éves lányokkal. A lefoglalt számítógépén pedig rólam is találtak gyerekpornónak minősülő képernyőfotókat, felvételeket, több más lány képeivel, internetről letöltött videókkal és képekkel egyetemben. A képek létrejöttének emlékét mélyen elástam magamban évekre, így a rendőrségen
történő szembesítés traumája további hosszú évekre taszított mély szégyenérzetbe és titkolózásba még a szeretteim előtt is.
G. nem kapott komolyabb büntetést soha, ahogyan a nyíltan rólam szóló blogot sem töröltette le a rendőrség, de én a mai napig érzem negatív hatásait annak, ami történt; és több mint 10 évembe került, hogy cenzúra nélkül merjem megosztani a történetem egészét a legközelebbi ismerőseimmel. A szégyenérzetet pedig tudom, hogy soha nem leszek képes teljesen levetkőzni.
A szerkesztő zárszava
A kiskorúakkal és fiatalkorúakkal történő visszaélés online és offline térben is gyakoribb, mint gondolnánk. Ártó kihatásai életre szóló töréseket hozhatnak létre az emberben. Fontos, hogy támogassuk az áldozatokat, egymást. Merjük megtörni a csöndet, fogadjuk mások történeteit együttérzéssel, és próbáljuk őket úgy támogatni, ahogy az nekik jó. Bízzunk abban, hogy idővel társadalmi rendszereink hatékonyabban tudnak majd megbirkózni ezzel a korántsem jelentéktelen, ám egyre számottevőbb jelenséggel.
A Tudaton Magazin szerkesztősége szeretné, ha méltó felülete lehetne az erről szóló társadalmi párbeszédnek, és ha ezt a felületet a károsultak egy biztonságos zónának tekintenék. Ha neked is van egy történeted, amit megosztanál másokkal, küldd el e-mailben a szerkesztőségnek #metoo tárggyal az info@tudaton.hu e-címre. A megkeresésekre a legnagyobb diszkrécióval jelzünk majd vissza.
Van segítség! Ha Ön vagy ismerőse családon belüli erőszak vagy bántalmazás áldozata, keresse az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálatot (OKIT) a +36-80-20-5520 –es vagy a NANE szervezetét a +36-80-505-101-es telefonszámon.
Szerkesztette: Sós Dóra Gabriella
