Megöli az emberekbe vetett bizalmat, és milyen jól teszi – Csapda a neten

Mint a legtöbb nő, én is láttam már olyan falloszt, amit nem akartam látni. Egyébként meg szeretem azt gondolni magamról, hogy nem vagyok én kérem szívbajos, láttam és átéltem már egy s mást, és fel vagyok készülve a gonoszságok széles spektrumára. Magabiztosan ültem hát le megnézni a Csapda a neten című cseh dokumentumfilmet, ami végül olyan mértékben kitágította a látóköröm az emberi gonoszságra, amennyire film eddigi életem során még nem volt képes. A fájdalmasan szélesre tárt ablakot pedig már ha akarnám, se tudnám bezárni. Nem mintha nem lettem volna eddig is tisztában vele, hogy rengeteg a pedofil, vagy hogy az online bántalmazás napjainkban virágkorát éli. De felfogni ésszel azt, hogy ezek még csak nem is mindennapos, hanem inkább „mindenperces” jelenségek, olyan élmény, ami bőven felér száz kéretlen pöcsportréval.

Egyszerű recept, sokkoló végeredmény

A pedofília közbeszéd tárgya. Sokszor komolytalan kontextusban találkozunk vele; a „perverz nagybácsit” már állandósult szókapcsolatként mindenki ismeri, és gyakran vígjátéki környezetben kerül elő. A téma súlyossága miatt belemenni mindig nehéz, megmutatni pedig kevés film mutatja. A pedofíliát érintő filmek általában nem, vagy alig tartalmaznak pornográfiát, ami ténylegesen bemutathatná a dolog szörnyűségét, ilyen szempontból a Születésnap, a Taxisofőr, a Spotlight, a Lilja 4ever, A boldogságtól ordítani vagy a Lolita sem volt forradalmi. A téma tehát az asztalon hevert, és eddig senki nem vette a fáradtságot, hogy megnézze közelről.

A Csapda a neten azzal az egyszerű és nagyszerű ötlettel dolgozik, hogy elvégzi végre ezt a piszkos munkát. Végy három felnőttkorú színésznőt, akik még gyereknek látszanak. Rendezz be nekik egy-egy gyerekszobát egy stúdióban, készíts nekik hamis profilt online közösségi felületeken, ahol tizenkét évesnek adják ki magukat, és figyeld meg, milyen üzenetekkel és videóhívásokkal keresik meg őket.

Nem nehéz kitalálni, hogy az eredmény óriási mennyiségű szexuális tartalmú üzenet és kéretlen pornográf tartalom lesz, javarészt középkorú férfiaktól. Ahhoz már kicsit több fantázia kell, hogy rájöjjünk, pontosan mennyi; ezt teszi tisztába film. A számok megdöbbentőek.

Már a felvezetés elhinti, hogy a vártnál rosszabbra számíthatunk. A film a szereplőválogatással indul, ahol feltárják a jelentkezők előtt, mi lenne a feladatuk. A jelöltek pedig elkezdenek mesélni a gyerekkorukban szerzett szexuális zaklatási élményeikről. A válogatás végeztével a stáb megdöbbenten veszi számba, hogy a szerepekre meghallgatott színésznők közül 23-ból 19-nek volt személyes élménye a szexuális zaklatással. Egyébként az egész film szépen alkalmazza ezt „forgatás a forgatásban” technikát: a stáb ugyanolyan fontos szerepet tölt be, mint a színésznők; nézőként az ő szemükön keresztül, velük együtt döbbenünk meg azon, milyen darázsfészekbe nyúltunk, és sokkolódunk fokozatosan egyre mélyebben.

A Csapda a neten a bőröm alá mászik

A rossz érzés innentől kezdve csak fokozódik. A „kislányok” frissen elkészült profiljára öt percen belül ráröppennek a ragadozók, és rögtön az első videóhívásban premier plánban láthatunk hímtagot, amit olyan természetességgel mutat meg a tulajdonosa, mintha nem is volna kérdés, hogy a túloldalon lévő, általa kisgyereknek hitt színésznő erre kíváncsi. De olyan is akad, aki nem is erőlteti meg magát semmiféle felvezetéssel, eleve letolt nadrággal jelentkezik be, és ezután már szinte meg sem lepődünk, mikor egyik-másik hívó fél azt kéri, hogy a gyerek mutassa meg a melleit, vagy épp aktképeket követel tőle, amit aztán természetesen zsarolásra használ fel.

Sok olyan jelenet van egyébként a filmben, amikor azt érezzük, hogy a gyerek helyében kiszállnánk a beszélgetésből, de tudjuk, hogy aki még kellően tájékozatlan, az nem biztos, hogy becsukja a laptopot. A színészek addig tartották a kapcsolatot az elkövetőkkel, amíg azok a kamera előtt felfedték gátlástalan manipulációjuk teljes eszköztárát.

A beszélgetésekből huszonegyet rejtett kamerás találkozóig is elvittek, így az sem marad kérdés, mi történik azokkal a gyerekekkel, akik belemennek egy ilyen találkozóba. Volt, akit egy pár próbált meg rábeszélni hármas szexre „ő megdug, engem meg kinyalsz” szintű szöveggel, de olyan is, aki elővetette a gyerekkel a telefonját, és kitöröltette vele az üzeneteit.

– Azt is, ahol azt mondod, hogy belém akarsz élvezni?[…]
– Ne olvasd fel hangosan!

idézet a filmből

Mire a randevúkra sor került, már nézőként is megerőszakolva éreztem magam; a düh, amiért mindezt látnom kellett, elégtételt is nyert, mikor Tereza Tezká (Mishka) a naiv gyermek szerepéből kiesve végül nem bírta tovább, előbújt belőle a valódi haragja, és már felnőttként, kiabálva kérte számon a zaklatóján, hogy hogy mert meztelen képeket kérni egy gyerektől. Öröm volt nézni, ahogy helyettem is ordított a férfival, aki több alkalommal zsarolta a beszélgetéseik során.

Profi megvalósítás az előkészületektől a film utóéletéig

Fontosnak tartom kiemelni, hogy a durva jelenetek miatt egy felületes szemlélőtől könnyen érhetné hatásvadászat vádja a filmet, de a film ízlésvilágát én inkább jól átgondolt naturalizmusnak nevezném, ami alapos előkészítésen nyugszik. A kamera nem fordul el és nem kímél, megmutatja azt, amit más filmekben esztétizált balladai homály fed, ami megágyaz annak a félrenézésnek, ami társadalmunkat jellemzi. A sokkolás itt teljes mértékben indokolt.

A színészek számára a forgatás kezdetekor pár fontos szabályt fektettek le. A beszélgetés elején és a későbbiekben többször is fel kellett hívniuk a figyelmet rá, hogy csak 12 évesek. Nem írhattak senkinek, kizárólag válaszolniuk volt szabad. Nem csábíthattak, nem flörtölhettek, a szexuális irányú kérdéseket szemérmesen, szégyenlősen hárítaniuk kellett, meztelen kép kérésére pedig csak többedjére reagálhattak. Az „amatőr” aktképeket testdublőr segítségével készítették, a színészek pedig szó szerint a lelküket is beleadták a munkába: saját gyerekkori holmijaikkal egészítették ki a stúdióban felépített díszletet, így lett az egyik gyerekszoba központi eleme az egyik színésznő apja által készített babaház, de versenyeken nyert érmek, serlegek, bekeretezett rajzok is bekerültek a színbe.

A háttérmunka és a felkészítés is professzionális. A személyes találkozókon a rejtett kamerákon túl testőrök vigyáztak a lányokra, a forgatáson pszichológus, kriminológus, jogász is jelen volt, akik beszélgettek a színészekkel, és segítettek megérteni a helyzeteket. A szakemberek véleményéből én személy szerint többet is meghallgattam volna, ebből viszonylag kevés került a 100 perces játékidőbe. Ahogy a Varga Aida, a Hintalovon alapítvány Yelon programjának vezetője és a film civil nagykövete a film kapcsán adott interjújában megjegyezte, nem mindig egyértelmű például az, hogy a látottak közül mi számít bűncselekménynek. Bár úgy sejtem, hogy a szakemberek inkább a stáb támogatására lehettek jelen, mert megszólalásaik spontánnak tűnnek.

A rendezők, Vít Klusák és Barbora Chalupová tehát tényleg mindenre odafigyeltek, amit a téma érzékenysége megkövetel, még arra is, hogy az üzenet eljusson magukhoz a gyerekekhez is. A filmből készült egy 60 perces oktatási változat is, ami már 12 éves kortól megtekinthető. Jelen cikk a 100 perces rendezői változat alapján íródik. A Csapda a neten tehát jóval több egy kiváló dokumentumfilmnél. Itt komplex társadalmi munka valósult meg már a tervezéstől a film utóéletéig. A forgatás végeztével a többszáz órás forgatási anyagot átadták a cseh rendőrségnek, melynek nyomán eljárások is indultak.

Meg kell említenem még egy nagyon ügyes fogást: a zenét. A zene a Skype csengőhangjának dallamát használja újra, amit kismilliószor hallunk eredeti formájában. Majd egy kis intermezzoban Anezka Pithartová (Týnka) dudorászva, nyelvével csettintgetve utánozza a már unásig ismert dallamot, hogy oldja saját feszültégét, a végefőcímben pedig egy gyerekkórus előadásában is hallhatjuk. Többé másra nem is tudok majd gondolni, ha meghallom. Igazából még most is hallom.

Mindenkinek személyes élmény lesz

Főszerkesztőnkkel, Sós Dóra Gabriellával közösen írtunk a filmről egy-egy cikket, és már a megírása közben éreztük, mennyire nehezen tudunk objektívek maradni a film kapcsán. Mert a film akkor is felébreszt emlékeket, ha az embert sosem zaklatták szexuálisan az interneten. Ha nem is minden jelenet, de bántalmazás egyes elemei, bizonyos viselkedésformák nézőként mindenképpen kellemetlenül ismerősek lesznek. Bennem gyerekkori kortársbántalmazás emlékeit idézte például az az önigazolás, amivel az elkövetők védték magukat. Nem véletlenül, hiszen az elkövetők pontosan olyan szintű manipulációt alkalmaznak, ami egy felkészületlen gyereknél még hatásos – csak ezúttal nem a kortársától, hanem egy felnőttől kapja. És természetesen felnőttkori emlékek is bevillannak. Felnőttként nem egyszer kellett lekezelő, primitív szexuális közeledést leszerelnem, és ilyenkor gyakran bosszankodva fogalmaztam meg magamban, hogy úgy beszéltek velem, mintha egy buta gyerek lennék. A film és a megnézése utáni kutatómunkám kicsit igazolta is ezt az asszociációmat: a film producere, Pavla Klimešova a BIDF-nek adott interjújában elmondta, hogy bár pedofíliáról beszélünk, a filmben bemutatott elkövetők nagy része nem is pedofil, egyszerűen csak annyira visszamaradott, hogy nem tud mit kezdeni egy felnőtt nővel, ezért inkább gyerekekkel kezd ki.

Borsódzik a hátam a gondolattól, hogy azok, akiket jogos felháborodásomban elutasítottam, utánam esetleg egy gyerekben keresték a könnyebb prédát. Felszínre buktak halvány emlékképek szórakozóhelyeken lefolytatott rövid csevejekről, amikor pár perc beszélgetés után otthagyott egy-egy férfi, miután túl értelmeseket kérdeztem, vagy kiderült, hogy tévesen hittek tizenévesnek. Akkor nem értettem a dolgot, talán még duzzogtam is miatta. De most nehezen szabadulok a képtől, hogy ezek az emberek azóta inkább a gépük előtt ülnek.

A Csapda a neten tehát azt a kellemetlen érzést hagyta bennem, hogy összeállt a kép. Eddigi életem során töredezetten láttam sok értelmezhetetlen emberi magatartást, gonoszságot, de nem láttam bennük rendszert; azt a pszichés visszamaradottságot, frusztráltságot és kegyetlenséget, ami összeköti őket. Ez a film viszont egy szép, határozott vonással egybefűzte a szétszórt pontokat, kitöltötte a réseket, és teljes, éles képet rajzolt elém. Bekúszott a bőröm alá, ahogy a Skype dallama a fülembe.

A színésznőket majdnem 2500-an zaklatták a munka során. Ha kíváncsi vagy, milyen rövid volt a forgatás, ami alatt ez a szám összejött, nézd meg ezt a filmet. És mutasd meg másoknak is. És nézesd meg a gyerekeiddel a gyerekeknek szóló változatot. A magyarországi forgalmazó ingyenes vetítéseket szervez, a pedagógusok pedig jogosultak csoportos, ingyenes vetítések igénylésére a Cinema City mozikban és a Bem moziban.

Szerző: Széplaki Berta

Források

Beszélgetés a „Csapda a neten” c. film Civil Nagykövetével: Varga Aida (Hintalovon Alapítvány) – Budapest International Documentary Festival, 2021. március 2.

Beszélgetés a „Csapda a neten” c. film producerével: Pavla Klimesová  – Budapest International Documentary Festival, 2021. március 2.

Ragadozók leselkednek a kislányokra a neten – Kultúrpart. Trend FM, 2021. szeptember 15.

Kiemelt kép: Filmsarok.hu