Magába roskadva üldögélt a hideg konyhakövön. Arcát a tenyerébe temette, záporozó könnyei hangtalanul törtek utat maguknak. Két hét sem telt el azóta, hogy Ágoston egy hatalmas virágcsokorral a kezében jelent meg az ajtóban, és szerelmet mímelve szabadkozot, többet nem csinál csetepatét. Hogy lehettem ennyire naiv? Századjára is esélyt adtam neki, bíztam benne, hogy megváltozik – ostorozta magát Nóra.
Feltápászkodott a földről, de egy esetlen lépést követően a talpába fúródott egy szilánk, és felhördült: A rohadt életbe, még ez is! Odabicegett az étkezőasztalhoz, és a székre rogyva megpillantotta az őt körülvevő csatateret. A nagymamájától örökölt herendi porcelánkészlet darabokban hevert a padlón, vércseppekkel tarkítva. Nóra képtelen volt eldönteni, hogy a szíve vagy a lába sajog jobban. Legszívesebben üvöltött volna, de a fájdalom a torkában rekedt, és fojtogató gombóccá alakult.

Fülét a nagyszoba irányába hegyezte, férje ugyanis mintha mi sem történt volna, egy önelégült mosollyal a szája sarkában vonult el meccset nézni, pár doboz előhűtött sör társaságában.
Kitisztította a sebet, majd seprűt és lapátot ragadott. Gondosan feltörölte a padlóra tapadt vérfoltokat is. A konyha immáron visszanyerte eredeti állapotát, de Nóra lelkében továbbra is zűrzavar uralkodott. Sorra bukkantak fel azok az események elméjében, amik az elmúlt tizenöt évben megkeserítették mindennapjait.
Eszébe jutott, amikor Ágoston kizárta a lakásból, csupán azért, mert beszélgetni merészelt a szomszéddal. A férfi féltékenységi rohamai aztán odáig fajultak, hogy amikor Nóra egy céges rendezvényről későn ért haza, megcsalással gyanúsította, konyhakéssel kergette, és azzal fenyegetőzött, hogy megöli. Még most is úgy remeg, mint a kocsonya, ha felidéződnek emlékezetében férje szavai: „Kinek képzeled magad, te büdös ribanc, hogy így viselkedsz velem? Azt hiszed, kellenél valakinek ilyen dagadtan, te szerencsétlen? Ostoba vagy!”
Pár hónapja, amikor elharapódzott köztük a vita, Ágoston akkora pofont kevert le neki, hogy kitört az egyik foga, és feldagadt az arca. Másnap a fogorvosnál nem mondhatta el, mi történt, hiszen Ágostont mindenki mintaférjként ismerte. Ugyan ki hitte volna el, hogy igazat mond? Ha be is vallotta volna, min megy keresztül nap mint nap, kitárulkozását – a mindenki által jámbornak és segítőkésznek ismert – férje féktelen haragjával, vagy éppen hosszas csenddel torolta volna meg.

Hosszas mélázásából a férfi üdvrivalgása hozta vissza a jelenbe: „Gól! Góól! GÓÓÓÓL!” Összerezzent, a faliórára pillantott: mindjárt kilenc, jobb, ha minél előbb nekilát a vacsorakészítésnek. Bár tisztában volt vele, hogy Ágoston tetszését akkor sem fogja elnyerni, ha főz. Bármennyire is próbálkozott, férje mindig talált valami kivetnivalót benne és abban, amit csinált. Sohasem volt elégedett egyik étellel sem, amit Nóra tálalt neki. Minek töröm magam? Most is úgy fog fanyalogni, ahogy szokott, túl sósnak, fűszeresnek találja, vagy meg sem kóstolja – mérgelődött magában.
Közben elkészült a paprikás krumpli. Nóra azért, hogy a további konfliktusokat elkerülje, kedvesen szólongatni kezdte Ágostont:
– Kész a vacsora, gyere, még meleg, egyél!
– Jól van már, még tizenegyeseket rúgnak.
– Légy szíves, gyere! Ki fog hűlni.
– Hagyjál már békén! Egy percig sem hagysz nyugtot nekem – magára rántotta a farmert, és dühödten elviharzott a kocsmába.
Nóra egyedül maradt a lakásban, és azon töprengett, vajon mit csinált rosszul megint. Értéktelen tárgynak látta magát, amit csak jobbról-balra pakolgatnak, mert igazán senkinek sincs szüksége rá. Szomorú volt, és végtelenül magányos. Vágyott arra, hogy beszéljen valakivel, aki megérti. Megfordult a fejében, hogy felhívja egykori barátnőjét, Kamillát, de hamar el is vetette az ötletet. Az életvidám nő annak idején sokszor megfordult az otthonukban, előtte már Ágostonnak sem sikerült megjátszania magát. Kamilla átlátott a szitán, Ágoston pedig nem tűrhette, hogy beleszóljon az életükbe. Nóra önmaga és Kamilla védelmében bölcsebbnek találta, ha megszakítják egymással a kapcsolatot.
Ágoston álságos terve a nő szüleinél is célt ért. A férfi addig csűrte-csavarta a szálakat, míg sikerült meggyőznie őket, hogy ebben a kapcsolatban bizony a felesége a hunyó, aki egy megbízhatatlan, szeszélyes nőszemély. Nóra hiába mentegetőzött, anyja és apja egy legyintéssel elintézték, amikor arról mesélt, hányszor és hogyan kapta hazugságon Ágostont.
A kör bezárult, úgy érezte, nincs kihez fordulnia tanácsért, ha még a saját szülei sem akarják tudomásul venni, milyen megaláztatásokat szenved el a házasságában.

Akárhányszor elhatározta, hogy kilép bántalmazó kapcsolatából, gyengének és elveszettnek érezte magát, hogy talpra álljon. Ha akaratának erőtlenül hangot is adott, Ágoston közölte, öngyilkos lesz. Nóra maga sem tudta, miért, felelősséget érzett a férfi sorsáért, aki ezt kihasználva többször demonstrálta, milyen módon vet véget az életének, ha a nő beadja a válókeresetet.
Ezen az estén sem történt ez másként. A talponállóból hazatérve Ágoston veszekedést generált, és amikor Nóra ezredjére is kifejezésre juttatta válási szándékát, előkerült a ruhaszárító kötél. Tollal, papírral felszerelkezve indult el a pincébe, hogy megírja búcsúlevelét, miközben lármás csörtetése visszhangzott az éjféli gang csendjében. Nóra ilyenkor rendszerint bűntudattal telve rohant utána, hogy megakadályozza a tragédiát. Ma viszont nem. Akár egy forgatókönyvíró, úgy ismerte már a cselekményt. Figyelte a testében szétterjedő dermedtséget és zsibbadást.
Egy része azt kívánta, bárcsak megtenné, akkor megszűnne az állandó dráma. De még a gondolattól is szörnyen elszégyellte magát.
Kibotorkált a körfolyosóra, áthajolt a korláton, és lenézett a mélybe. A ház lakói már nyugovóra tértek, nem tapasztalt mozgást. Várt még néhány percet. Semmi nesz. Lemenjen?
Hirtelen robaj támadt, valaki kilépett a bérház kapuján, és erőteljesen bevágta maga mögött az öntöttvas monstrumot.
Vajon Ágoston volt az?
Érezte, ahogy a mellkasára nehezedő ólomsúly a megkönnyebbülés hullámaival keveredik. Nagyot sóhajtott, és keserű szájízzel állapította meg: Holnap minden ugyanott folytatódik, ahol abbahagyták…
Mészáros Eszter novellája
A novella folytatását hamarosan olvashatjátok a Magazin oldalán! Ha érdekel, hogyan folytatódik Nóra története, kövessetek bennünket.
Kiemelt kép: Pixabay (Pexels.com)