„A megértés csak a tapasztalat széléig vezet”
Chong An Sunim
Könnyű azt mondani, hogy mindig meg kell találni a középutat. Néha úgy érzi az ember, egy Schrödinger világban él, ahol az egyik pillanatban csupa negatív, aztán pedig csupa pozitív dolog veszi körbe: ami az egyik percben teljesen megvalósíthatónak tűnt, az a következő pillanatban elérhetetlennek látszik. Hol az igazság? Valószínűleg nem a végletekben. De én úgy hiszem, hogy a középutat csak a saját ösvény kitaposása közben lehet megtalálni, és ahhoz bizony sokat kell taposni jobbra is, balra is, előre és hátra is.
A férjemnek, Gergőnek és nekem ilyen harcot jelent mostanában a telekvásárlás körüli hajcihő: nincs olyan telek, ami jó helyen van, jó arányú, jó tájolású, jó a szomszédság, van rajta közmű, jó a közlekedés, van rá pénz stb. Aztán másfél év keresés után azt hisszük, végre megvan a telek, de kiderül, hogy nincs rá pénzünk. Aztán úgy tűnik, mégis lesz rá pénzünk, de valami jogi gondba ütközünk. Aztán a jogi része kitisztázódik, erre az építési dominó dől be a tervben. Aztán amikor azt hinnénk, hogy mi másfél év alatt már minden lehetséges leosztásban megtapasztaltuk a telekvásárlási mizériát, akkor bejön egy nem várt emberi tényező, és újra fejjel a falnak tartunk. Amikor rossz napom van, csak a pocsék események sorát tudom felidézni: mintha minden ellenünk dolgozna, és ez nekünk sose fog összejönni.
Más napokon pedig egy nagyon is pozitív kép jelenik meg tisztán és biztatóan: a keresgélés és próbálkozás közben kialakult körülöttünk egy szakemberekből álló kapcsolati háló, még jobban kiforrott a saját elképzelésünk, megszereztük a számunkra fontos családtagok és barátok támogatását, és mi magunk is megacélozódtunk. Eljutottunk egy olyan pontra, hogy ha ez a mostani „álomtelek” mégsem jön össze, nem fogunk összezuhanni. És ez nem apátia, és nem lettünk cinikusok sem. Szimplán megtanultunk visszapattani, ha ütés ér minket.
És ha az egyikünk mégis zuhanni kezd abban a bizonyos negatív spirálban, a másik ott lesz, elkapja, és együtt visszamászunk normalitásba.
Hervasztás és ébresztés
A most következő videókban Szabó Péter motivációs tréner Chong An Sunim zentanítóval beszélget a szellemi érés mibenlétéről. Az előzménycikket olvasd el itt: A szellemi felnőttséghez vezető út.
„Chong An Sunim a zennel egy barátja ajánlására találkozott 1990-ben. Szung Szán zen mestert Budapesten ismerte meg 1991-ben. Világiként gyakorolt 1994-ig, amikor szerzetesi fogadalmat tett, és Szung Szán zen mestertől a ‘Csong An’ = ‘tiszta szem’ nevet kapta. Hat évig tartózkodott Koreában, ezalatt tizenkét 90 napos és egy 100 napos meditációs gyakorlatot végzett el. Mestere 1999-ben avatta tanítóvá, ebbéli működését 2000-ben kezdte meg, mely mára már Ázsiában, Európában és az USA-ban is visszhangra talált.”
Vedd meg a saját hajódat!
Részletek a beszélgetésből:
„Az önállósodásnak vannak fokai, ez a nagykorúsággal egyre közelebb kerül, és meg kell nézni azt, hogy meddig tanítható a gyerek. A gyerek tapasztalni született, nem csak beszélni és gondolkodni. […] Mihelyt a tapasztaláshoz segítem a gyereket, rögtön az önállósághoz is segítettem. Miért? Mert az a tapasztalat, az az övé, csakis az övé. ”
„Hogy tanítod meg a gyereket látni a saját szemével, hallani a saját fülével, érezni a saját szívével, gondolkodni a saját elméjével, cselekedni a saját testével, beszélni a saját szájával?”
„A tudat olyan, mint a tiszta tükör. A megszerzett tudás nélkül már teljes vagy.”
Szung Szán zen mester
Kiemelt kép: Pexels
