A szellemi felnőttséghez vezető út

Chong An Sunim zen mester gondolatai az egyén egzisztenciális és spirituális éréséről és az egyéni felelősségről
buddhizmus

„Nem igaz, hogy a saját kárunkból tanulunk – amiből nem tanulunk, az válik a kárunkra.”

Chong An Sunim

Épp a Budafoki úton tartottunk Budapest belvárosa felé:

– Legszívesebben betiltanám az óriásplakátokat az út mentén. Elvonják a figyelmet a vezetésről – mondtam a férjemnek az autóban.
– Ha az útra figyelnél, észre sem vennéd a plakátokat – válaszolta.

Plakátok mindenütt… Forrás: http://spacing.ca/toronto/2015/09/25/stop-billboard-proliferation-along-highways/

Akkor nagyon irritált ez a válasza, mert úgy éreztem, kritizál vele. Pedig csak arról volt szó, hogy pontosan tisztában vagyok azzal, hogy túl sokszor hagyom, hogy a zajok bejussanak az érzékeimen keresztül, és feleslegesen nagy jelentőséget tulajdonítok ezeknek, nehezen lépek túl rajtuk. Azt pedig főleg nehezen viselem, amikor rámutatnak egy gyengeségemre, pedig az ilyen tükrök felgyorsíthatják az öntisztító folyamatokat.

Az érzékenységemet nem adnám semmi pénzért, de az is igaz, hogy aki érzékeny, az tanuljon meg védekezni az erőszakos behatások ellen. A világban így is túl sok a fájdalom, a probléma, a károkozás, mégse hagyhatom, hogy ez nap mint nap maga alá temessen. Nem szívhatom magamba az összes negatív hatást, mert akkor csak telítődök vele, depressziós leszek, és ha én nem vagyok jól, akkor nem tudok se másokon, se magamon segíteni.

Szóval attól függetlenül, hogy a kommercializálódott, információval túltelített, mesterségessé vált városi környezetet és életvitelt valóban károsnak tartom (és úgy hiszem, hogy ez beteggé teszi a társadalmat is), mégis ebben élek, és ha akarom, ha nem, ez vesz körül. Maya Angelou költő és emberi jogi aktivista mondta:

„Ha nem szeretsz valamit, változtass rajta. Ha nem tudsz változtatni rajta, változtass a hozzáállásodon”.

A hozzáállás megváltoztatása nem megy egyik napról a másikra. Tanulni kell, gyakorolni kell, és ha kudarc is ér, folytatni kell. Ha pedig az oktatási keretek közt ehhez nem adnak eszközöket (és sokaknál a családban, barátok közt sem beszélgetnek erről), magunknak kell kikutatni ezeket a segítő eszközöket. Erre a Chong An Sunim zenmesterrel folytatott beszélgetéssorozatra nemrégiben bukkantam rá, és nagyon hasznosnak tartom, így szeretném bemutatni nektek is.

Ezekben a videókban Szabó Péter motivációs tréner beszélget a zentanítóval: „Chong An Sunim a zennel egy barátja ajánlására találkozott 1990-ben. Szung Szán zen mestert Budapesten ismerte meg 1991-ben. Világiként gyakorolt 1994-ig, amikor szerzetesi fogadalmat tett, és Szung Szán zen mestertől a ‘Csong An’ = ‘tiszta szem’ nevet kapta. Hat évig tartózkodott Koreában, ezalatt tizenkét 90 napos és egy 100 napos meditációs gyakorlatot végzett el. Mestere 1999-ben avatta tanítóvá, ebbéli működését 2000-ben kezdte meg, mely mára már Ázsiában, Európában és az USA-ban is visszhangra talált.”

„A tudatunk minősége egyenlő lesz a tapasztalásunk minőségével.”

Chong An Sunim

Gyakran eszembe jut, hogy hány embert dühítenek a motivációs idézetek, videók. Carly Findlay, egy ichthyosis-szal küzdő ausztrál hölgy mondta azt egyszer az SBSK-csatornán: „Utálom, ha csak inspirációs pornó vagyok az épeknek. Megnézik a rólam szóló videót, sajnálkoznak rajtam egy sort, hálát adnak azért, hogy ők nincsenek olyan nehéz helyzetben, mint én, és ebből erőt merítenek.”

Úton. Forrás: Valentin Antonucci fotója a Pexels oldaláról

Nagy igazság az, amit mond, és valóban nem szép dolog, ha mások harcaiból nyerjük a pozitív energiánkat. Ugyanakkor szinte bármiből kinyerhető tudás, gazdagodhat a lelkünk, és igenis meg kell nyitnunk magunkat a változásra. Nem feltétlenül kell pszichológus, motivációs tréner, imakönyv, egy nagy pofon az élettől vagy napi 10 km futás ahhoz, hogy ez megtörténjen. Ám ha nekem történetesen épp egy mosogatás közben meghallgatott Ted-előadás lesz az, ami rábír arra, hogy aznap egy rossz szokásomat egy jobbra cseréljem, akkor engem egy akadémiai professzor sem győzhet meg arról, hogy több ezer oldalas művek nélkül nem szerezhető valid tudás. Talán nem a teoretikus elmémet pallérozza és a lexikális tudásomat növeli, hanem „csak” a lelkemet gyarapítja (ideális ugyan, ha olyanból tanulunk, amely mindkettőre képes), de szerintem a szemléletünk átalakítása kulcs ahhoz, hogy ne óriásplakátok legyünk az út szélén, hanem az úton tudatosan haladó utazók.

Sós Dóra Gabriella írása

Kiemelt kép: Artem Beliaikin fotója a Pexels oldaláról

Hozzászólások (1):

  1. Kádár Gabriella

    2021/09/02 at 09:01

    Megérintett.Köszönöm.

    Válasz

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük