Hangokra hangolva

Máshogyan szólunk a gyerekhez, mint a szomszédhoz vagy a főnökhöz? Mitől vonzó egy férfias bariton? – válasz a cikkben.
Kiemelt
Hangok

Mindennapi égi fohászaink

„Kezdetben vala az ige!”, hirdeti nekünk János evangéliumának első fejezete. A szent-írásokat Isten hang-inkarnációjának is nevezik, hisz az ő hangját, szavait, üzenetit tartalmazzák. A Védák szerint a mai korunkban, ami a legbűnösebbnek mondható mind között, a lelki hangvibráció az egyedüli, amivel sikert érhetünk el. A manapság divatossá vált mantra-meditációkkal juthatunk közelebb Istenhez, s ezáltal önmagunkhoz is. A mantra-meditáció azt jelenti, hogy bizonyos hangcsoportokat megszakítás nélkül kántálunk magunkban vagy félhangosan. A jóga bizonyos beavatásokhoz mantrákat ad, ezek segítségével kerülhet közel a jóga-tanítvány az adott istenséghez és az egész univerzumhoz.

Fohász
Matheus Bertelli fotója a Pexels oldaláról

Gondoljunk bele, az imáinkban is gyakran ismételgetünk egyetlen szólamot, ha valamit nagyon el akarunk érni vagy valami nagyon fáj. Akkor is egy bizonyos hangcsoportot hangoztatunk kitartóan, ha félelmünket akarjuk elűzni.
Az Odüsszeiából jól ismerjük a sziréneket, akik hangjukkal képesek voltak elvarázsolni az arra járó idegeneket. Ők csodálatos hangjukat kegyetlenségekre használták. Tolkien regényéből lépett elő Arwen figurája. A szépséges tündér „muzsikaként zengő szavaival felkorbácsolta, hömpölygő áradattá duzzasztotta a folyó vízét.”
Az egész teremtés a hangból indult ki. Tudjuk már azt is, hogy a hang az utolsó, amit észlelünk. Amikor a haldokló az összes észlelését elvesztette már, hallása még működik.
Tulajdonképpen a hang irányítja az egész életünket. Információkat kapunk általa, figyelmeztető jeleket, kommunikálunk vele, érzelmeket és gondolatokat közvetítünk.

Nem hiszek a fülemnek!

A hangokkal remekül lehet színezni a mondandókat. Egyetlen embernek is számos hangszíne lehet. Másképp beszélünk egy gyerekhez, mint mondjuk a főnökünkhöz, és más hangot használunk a szomszédasszonnyal társalogva, mintha a szerelmünkhöz fordulunk. Aszerint is különbözik hangunk, hogy milyen érzelmi fokon vagyunk. A nyugodt, unalmas helyzet lassú, mély tónust produkál. Viszont veszélyben magas, rikácsoló hangokat tudunk csak kiadni. Ha félünk, felgyorsul a beszédünk, ha fáradtak vagy érdektelenek vagyunk, lelassulunk.
A hang utal az életkorra, az érzelmi állapotra, a jellemre. Bizonyos hangok bizonyos karaktereket idéznek fel bennünk, ezen alapszik a szinkronok munkagyakorlata.

Hangos
Andrea Piacquadio fotója a Pexels oldaláról

A félénk embereknek nemcsak a testük feszes, de a hangszála is. Ez okozza magasabb hangfekvésüket. A szorongás egyébként is könnyen kihallik a hangból, csalhatatlan jeleket ad a beszélő aktuális érzelmi telítettségéről. A lazább emberek mély, öblös hangját kellemesebbnek érezzük, jobb hatással van ránk.
Mindenki ismeri a szitut, amikor először szembesül saját hangjával, furcsa idegenségérzet telepszik rá: „Ez nem is én hangom, egyáltalán nem hasonlít az enyémre. Hú, de szörnyű!” Ez így van rendjén. Ugyanis tényleg nem ugyanaz a saját fülünk által hallott hang, mint a külvilág által kódolt. Mi belülről halljuk, különféle belső folyadékokban áramolva. A külvilág fülébe meg levegőn keresztül érkezik a hang. Dr. Daniel Boome, egy amerikai orvos még azt is kiszámolta, hogy az emberek 30%-a irtózik a saját hangjától.
Az intonációnak különösen nagy szerepe van a hangképzésben. Vera Birkenbihl, a testbeszéd egyik professzora ajánl egy érdekes kísérletet: üdvözöljük egy ismerősünket a szokásos kedvességgel, de egészen más tartalommal. Például bájosan, akár át is ölelve az illetőt azt mondjuk: „akkor lássalak, amikor a hátam közepét!” Az esetek 90 %-ban nem vesznek észre semmit, mert az intonációra figyelnek, a megszokott üdvözlési forma tónusára.

Beszélgetés
Jopwell fotója a Pexels oldaláról

Arról már volt szó, hogy egészen más hangot használunk, ha szerelemünkhöz szólunk, mintha bárki máshoz. Enyhén szólva furcsa lenne, ha katonás ércességgel vallana nekünk valaki szerelmet, vagy beleüvöltene a fülünkbe valamit, még ha az, amit üvölt, oly szívhez szóló lenne is.
Ismerünk olyan történeteket, ahol hangokba szerettek bele emberek. Hallottak valakit telefonon vagy a rádióban, és teljesen belezúgtak az illetőbe. Mindenféle fantáziaképeket fabrikáltak a hanghoz, ami vagy bejött vagy nem, mindenesetre beindította őket. Egyes színészek vagy énekesek karakteres hangjától ellágyulunk. Ma már nem tűnik őrült ötletnek beleszeretni mondjuk egy operációs rendszerbe. Ami 2013-ban, Spike Jonze rendezése alapján (A nő) egy sci-fi-be csomagolt szex-fantázia volt, az manapság valóság. A minap egy kereskedelmi csatornán szaktekintélyek folytattak tudományos eszmecserét arról a reális jövőről, amelyben elmagányosodott emberek gépi hangokkal élik majd át azokat a lelki és testi örömöket, amelyek hajdanán, a csúcstechnológia előtti őskorban szemtől szemben, testközelben estek meg személyek közötti interakciókban.
Kutatások bebizonyították, hogy a nők azokhoz a pasikhoz vonzódnak, akiknek mély, bársonyos bariton hangjuk van. Nincs ebben semmi csodálni való. Ehhez a hanghoz társulnak képzeletünkben a férfias, karakán, cselekvőképes, biztonságot nyújtó emberek. A magas frekvenciájú hang viszont nem a legideálisabb asszociációkat szüli meg. Eunuch-hang, mondjuk az ilyenre sajnálkozón vagy lenézően.

Van, aki a bőrét ápolja, más a hangját

Azt hiszem, ezzel hadilábon állunk. Pedig a hang is ápolásra szorul, mint bármilyen más „termékünk”. Állítólag Amerikában a hivatásos hangképzők iránt nagy a kereslet. Elképzelhető, hisz, ha van például a boldogságnak doktora, akkor miért ne létezhetne a hangunkat jobbá varázsoló szakember.
Dr. Morton Cooper szerint olyan társadalomban élünk, ahol a megszólalásainkat adott kritériumok szerint akarjuk alakítani. Meg szeretnénk találni a szituációhoz legkedvezőbb hangfekvést, ritmust és hangszínt. Ezzel megkönnyíthetjük mindennapi életünket. Jó fellépés fél siker – mondja az üzleti kódex. A jó hang meg a másik fele.

Hangképzés
Andrea Piacquadio fotója a Pexels oldaláról

Nyelvtanulásnál kiemelkedő szerepe van a ritmusnak. Megállapították, hogy minél jobban elsajátítjuk az adott nyelv ritmusát, annál kevésbé veszik észre a kiejtési hibákat.
Azokban a szakmákban, ahol nagyobb terhelésnek van kitéve a hang (színész, ügyvéd, tanár), komoly hangkárosodások keletkezhetnek. Ezért erre a rétegre különösen illenek az intelmek. Kimért hangon tanácsos beszélni, lassan, a helyzetnek megfelelő hangerővel. A teljes tüdő használata és a hasi légzés sokat javít a színvonalon. Akinek színtelen és merev a hangja, annak jót tesz a hangos felolvasás vagy egy kis otthoni szavalás. Igyekezni kell a szavakban rejlő érzést is tolmácsolni.

Bálint Vera írása

Kiemelt kép: Photo by Jason Rosewell on Unsplash


Források:
Vera F. Birkenbihl (2001): Testbeszéd, Trivium Kiadó
V. Levi (1995): Az önismeret művészete, Háttér Kiadó, Budapest