Nemcsak az vagyok, amit megeszek, hanem az is, amit megmutatok magamból. Egy torz képet mutatok, ha állandóan álarcot viselek. Mások számára ez válik megszokottá, magamat pedig folyamatosan becsapom.
Általában véve kedves vagy másokkal, és szereted (vagy legalábbis elfogadod) az embereket? Jó úton vagy! De hadd kérdezzelek meg: mennyire feltételekhez kötött ez a szeretet? Ténylegesen elfogadod a körülötted lévőket minden hibájukkal, tökéletlenségükkel együtt? És mi a helyzet azzal az emberrel, akit a kezdetektől fogva ismersz, láttad a legjobb formájában, és a leggyengébb napjain is? Mi a helyzet önmagaddal? Szereted saját magadat úgy, ahogy vagy? Szerintem a határozott „Igen!” azt jelenti, hogy másokat is el tudsz fogadni, mert önmagaddal békében vagy. De mi a helyzet azokkal, akik nem szeretik önmagukat? Hogyan tudnának másokkal jóban lenni és elfogadóbbá válni, ha önmagukkal is folytonos küzdelmet vívnak?
Amit tanultál…
Az nem önmagad elfogadása. Már kicsiként beléd nevelték, hogy figyelj másokra, viselkedj jól. Az, hogy szereted a testvéredet, a szüleidet, másokkal is kedvesen bánsz, nem tehetsz meg bármit, amikor nem vagy egyedül, mind arra ösztönöz, hogy önmagadat háttérbe szorítva, másokat előtérbe helyezve éld a napjaidat. Mire felnőtté válsz, lehet, hogy módszeresen elveszíted az önmagadra való fókuszálás igényét, mert annyi tiltásban volt részed korábban.
„Szeresd magadban a vadállatot is! Etesd is néha, mert a tiéd, a lényedhez, ősi múltadhoz tartozik, és ma is benned él. Sokan ott hibázzák el életüket, hogy nincsenek jóban a testükben-lelkükben élő nyers ösztönerőkkel. Nagy hiba, mert a vadállat erősebb, mint ők. De megszelídíthető.”
Müller Péter
Amit nem tanultál…
Ahogy egyre tapasztaltabbá és gyakorlottabbá tesz az élet, úgy értékeled át a körülötted lévő világot, ami körülvesz. Egy-egy személyes tragédia kegyetlenül rá tud mutatni, hogy mi a fontos, és mi nem.
A nehéz élethelyzetek rámutathatnak, milyen törékeny az élet. A te életed is. Akárhányan vesznek is körül, mégiscsak te vagy a saját életed főszereplője. Erre a pontra eljutva pedig mindennél fontosabb lehet az, hogy elfogadd önmagad, hogy szeress a saját testedben lenni, és élvezd a mindennapokat.
Tragédia nélkül is…
Ha csak egy tragédia esetén tudatosult benned az, hogy eddig nem szeretted önmagad, akkor sincs késő. Ez a felismerés lehetőséget ad arra, hogy megpróbáld elfogadni magad. Sőt, szeretni! Tudatosan odafigyelhetsz, és formálhatod önmagad, ha eddig nem így éltél.
Hogyan szeresd meg magad?
Hadd adjak néhány tippet! Így csinálom én:
1. Tudatosítom magamban, hogy sem önző, sem egoista nem vagyok attól, hogy szeretem önmagamat, és figyelek a saját igényeimre.
2. Ugyanakkor kerülöm, hogy mással összehasonlítsam magamat! Én nem lehetek olyan, mint más, mert egyedi és totálisan utánozhatatlan vagyok – ezt akár mantraként is beépítem a mindennapjaimba. Nemcsak a testemet célszerű elfogadnom és megszeretnem, hanem az elmémet, a gondolataimat, a lelkemet is, mert ezek együttesen adják az én egészemet. Ezért kiállok magamért és a saját véleményemért egyaránt!
3. Azon kár keseregni, ami elmúlt. Ha például nem vagyok elégedett a testemmel, teszek érte! Mindeközben megjutalmazom magamat dicsérettel. Az önszeretet egyik biztos jele, hogy odafigyelek az egészségemre. Ebbe együttesen tartozik a mozgás és az egészségtudatos étkezés is. Nemcsak az motivál, hogy formáljam a testemet, hanem olyan hosszútávú energiabefektetés ez, amely az egészség megtartása érdekében történik. Ez bizonyítja, hogy fontos vagyok magamnak.
4. Megengedem, hogy a múltam a múltban maradjon, és helyette a jelenre koncentráljak! Úgy viszont nehéz, ha minden a múltba mutat vissza – ilyenkor egy nagy leltárt végzek az életemben. Nemcsak a lelki terhektől szabadulok meg, hanem minden olyan tárgytól is, amihez rossz emlékem fűződik, nem használom. Szelektálok, és esélyt adok a jelennek, a távolba tekintve pedig a jövőnek is.
5. Nem kritizálom magam. Irtózatosan nehéz állni a tükör előtt, és nem csupa negatív kritikát fogalmazni meg. Pláne, ha épp elégedetlen vagyok a látvánnyal! Amikor mégis ilyen gondolatok járnak a fejemben, tudatosítom magamban, és módosítok a nézőpontomon! Az önostorozás helyett megkeresem a jót és a szépet magamban!
6. Negatív tulajdonságai mindenkinek vannak, de az ellenpólusai a pozitívumok. Kierőszakolok magamból legalább 10 pozitív dolgot (külső és belső tulajdonságok), ami bennem megtalálható.
„Segíts magadon, az Isten is megsegít!” – tartja a mondás. Önértékelés-fejlesztésem során ugyanez így hangzik: Szeresd önmagad, hogy más is szeretni tudjon!
További útmutatásért olvasd el Gillian Anderson és Jennifer Nadel: Mi nők című könyvét, melyben 9 spirituális és pszichológiai trükk segítségével mélyedhetsz el még jobban a témában.
Rónai Márta írása
Kiemelt kép: Taryn Elliott (Pexels.com)
