Mogyorósi G. Ilona


Egyszer az egyik foglalkozáson azt kérdezte tőlem valaki, hogy meddig lehet elnyomni a bennünk lévő traumákat. Azt válaszoltam, életünk végéig. Csak egyre nehezebb lesz.

Öt évvel ezelőtt ismerkedtem meg a scrapbookkal (fényképes emlékmegőrzés) hobbi szinten, mostanra viszont már elmondhatom, hogy a mindennapjaim részévé vált az alkotás. Az évek folyamán megismerkedtem a scrapbook különböző irányzataival, és minél mélyebbre ástam magam az alkotási  folyamatokba, úgy jöttem rá, hogyan tudom ezt terápiás céllal használni.

Tavaly elvégeztem egy art coaching képzést, idén pedig művészetterápiás képzésre iratkoztam be. Az art coaching nagyon jó belépő volt ahhoz, hogy rájöjjek, hogyan szeretném/fogom tudni másoknak is megmutatni, hogy az alkotás milyen belső energiákat szabadít fel, hogyan használhatjuk, ha elakadunk, vagy csak el szeretnénk mondani valamit, viszont nem találjuk a szavakat. Az első időszakban magamat
figyeltem, a későbbiekben már másoknak segítettem kibontakozni.

A terápia a múltba visz, a scrapbook a pillanatot örökíti meg, a coach pedig segít a jövőbe látni. Ez a hármas alkotja együtt azt, amit én csinálok.

További információ:

Instagram
Facebook

Ilona cikkei:

Önmagam nyitott könyve vagyok (Scrapcoaching 1.)
A későn érkezett felismerés (Scrapcoaching 2.)
Minden nap egy új nap (Scrapcoaching 3.)
Bolhából elefántot (Scrapcoaching 4.)
A belső építőmunkás (Scrapcoaching 5.)
Amíg a boldogság szét nem választ (Scrapcoaching 6.)
Bennem élsz (Scrapcoaching 7.)
Karácsonyfüggő (Scrapcoaching 8.)