Amíg a boldogság szét nem választ – Scrapcoaching 6.

A minap egy pár járt nálam. Kívülről tökéletes összhangban, belül teljes harci készültségben egymás ellen. Alkottak, beszéltek, meséltek, közben finoman szurkálódtak egymással.
art journal

…Épphogy észrevehetően; ha nem figyeltem volna rájuk, valószínűleg észre sem veszem elsőre. Aztán szépen lassan belemerültek a készülő képeikbe, egyre erősebbek lettek, a szurkálódásokra válaszcsapások érkeztek, elindult a háború a semmiből. Nem értették, hogy mi történik a kapcsolatukban, hiszen boldogok, szerintük semmi sem változott, nincsenek zavaró külső tényezők, minden ugyanolyan, mint két évvel ezelőtt, mikor megismerkedtek. Az alkotás végére kiderült, hogy a legnagyobb dolog felett viszont elsiklottak.

Nézőpont kérdése 

A lány elmesélte, hogy az év elején terápiás csoportokba kezdett járni (gyerekkori trauma és függőségek kezelése), sokat olvasott a témakörben, feldolgozta a foglalkozásokon a vele történteket, kezdte elfogadni és szeretni önmagát. Boldog volt. A boldogságát pedig otthon is megosztotta, hiszen a fiú is részese volt ennek, segítette és támogatta a fejlődésben.

Nap napot követett, az apróbb viták és veszekedések pedig sűrűsödtek. Először különböző, jól bevált címkéket kerestek az okokra (menstruáció, fejfájás, időjárás, fáradtság, vitaminhiány), és ezzel, bár nem oldották meg a felmerülő problémákat, el tudták tolni maguk elől. Legalább is az egyikük így gondolta. A másik pedig csöndben és türelemmel várt, hátha majd legközelebb…

A kisebb vitákból éjszakákba nyúló veszekedések, ajtócsapkodások, kanapén alvások lettek, viszont mivel egyikőjük sem értette, hogy pontosan mi a baja a másiknak, másnap vagy harmadnap jöttek a kibékülések, az ígéretek, az „akkor csináljuk másképp”-ek. Napokig rendben is mentek a dolgok, aztán az egész elkezdődött elölről.

Figyeltem őket, ahogyan teljesen elbeszélnek egymás mellett, mintha két különböző mozit néznék. 

A lány elmondott egy mondatot, a fiú ugyanazokat a szavakat használva alkotott egy teljesen új mondatot – viszont más szórendben használta őket, ami teljesen megváltoztatta az egész mondat lényegét. Ugyanazt mondták, viszont teljesen másképp. A lány próbálta megbeszélni az éppen nála első helyen szereplő konfliktus okát, a fiú erre egy másik esettel próbálta átvenni az irányítást, és meggyőzni a partnerét arról, hogy ezt a konfliktust (fiú szüleivel kapcsolatos) igazából ő generálta magának, és ez amúgy sem lehet valós gond, hiszen évekig nem foglalkoztak vele, most miért kell már megint erről beszélni. Ha akkor megoldódott a kérdés azzal, hogy átsiklottak felette, akkor miért is kell ezzel előhozakodni, és amúgy is, neki egy másik eset sokkal jobban fájt, mégsem lovagol rajta évekig. 

Ezen a ponton kezdtem látni, hogy a lánynak szépen lassan összeáll a kép. Az egyetlen tényező, amit nem vettek figyelembe, az ő maga volt. 

Mi változott?

Ahogy főhősnőnk egyre jobban lett önmagával, tudatosabban próbált reagálni a külső hatásokra. Már el tudta mondani, ki tudta fejezni, ha valami rosszul esett neki, ha valamiről szeretett volna mélyebben beszélgetni, ha egy régi, rossz beidegződésen szeretett volna változtatni, vagy egy nyitott kérdést szeretett volna együtt lezárni. 

Az elnyomás helyett a megbeszélést választotta, itt viszont falakba ütközött, hiszen a társa a saját változatlan tudatállapotában nem értette, hogy mi változott, így minden ilyen próbálkozást támadásnak vett, és beindult a védekezési mechanizmus. A veszekedések végére általában már egyikük sem emlékezett arra, mi volt az elején. Sok esetben úgy zárták le a témát, hogy a lány feladta a próbálkozást, és elkönyvelte magában, hogy mindenről ő tehet. Azt nem tudta pontosan, hogy mi az a minden, csak azt látta, hogy magára haragította azt, akit igazán szeretett.

Minél többször zátonyra futottak a próbálkozásai, annál inkább beletörődött abba, hogy ne kérdezzen, hogy ne akarjon változtatni, hogy inkább ne szóljon semmiért. Béke volt. Boldogság helyett. 

Vissza a START mezőre

A fenti eset sajnos nem egyedi, hogy az ő történetük merre halad tovább, az rajtuk múlik. Ha mind a két fél meg akarja és meg tudja érteni, mit kér a másik, vagy mire vágyik a másik, mit tehetnek közösen egy jobb életért, akkor sima lesz az út. Ha nem, akkor el kell döntenünk, hogy beletörődünk-e a béke illúziójába vagy boldogan odébbállunk.

Ha szeretnél erről még többet beszélgetni, csatlakozz a Scrap Soul Garden privát Facebook csoporthoz, amiben igyekszem technikai jellegű videókkal, személyes videókkal és történetekkel segíteni abban, hogy minden nap egy kicsit jobb legyen…

Képek forrása: Mogyorósi G. Ilona Instagram-oldala

Mogyorósi G. Ilona írása