Száraz november: pia nélkül is élet az élet?

Aki tartotta az alkoholböjtöt, annak azért, aki meg nem, annak azért.
részeg pink panther

A száraz novemberrel minden évben úgy voltam, hogy áh, minek az nekem? Nincs nekem alkoholproblémám, akkor meg minek demózni bármit? Meg akarom inni a vörösboromat a steak mellé, nincs azzal semmi baj, nem vagyok ettől alkoholista. Meg attól sem, hogy a barátnőimmel minden talikor koktélozunk. Meg attól sem, hogy a habfürdőben szeretek pezsgőt inni. Meg attól sem, hogy egy végigdolgozott nap után szeretek a teraszon ülni egy fröccsel. Meg attól sem, hogy a legszebb nyárestéimhez Sangria vagy Aperol kötődik. Meg attól sem, hogy véleményem szerint én készítem a legjobb forralt bort, sok almával. Meg attól sem, hogy amúgy mindig van itthon egy üveg Martini.

Anno Pesten gyógyszert kellett szednem valamire, és megkérdeztem az orvost, hogy ezzel tilos inni? Mire belőle így ösztöni szintről bugyogott fel a válasz, hogy: „Miért, maga ilyen nagy…”, és a kérdés végét elharapta. Gondolta, megsértődöm, mert ugye amennyire menő Magyarországon a piálással flexelni, ugyanannyira tabu is beszélni róla bármilyen szinten, ami már kicsit is elhagyja a felszínt.

Évekig röhögtem ezen: haha, majdnem lealkoholistáztak. Száraz novembert meg minek, tőlem aztán senki nem áll távolabb az alkoholizmus veszélyétől.

Ehhez képest az élet úgy hozta, hogy ez már a második száraz novemberem, ugyanis tavaly október óta nem ittam egy korty alkoholt sem. Eleinte valami furcsa dolog költözött belém, amiről nem sokkal később kiderült, hogy gyermek, aki már a legelejétől jelezte, hogy alkohol off, ugyanis ott állt a jó kis vörösbor, amit máskor olyan szívesen kibontottam volna egy végigmelózott nap után, ám egyszeriben olyan „fujj” érzés fogott el, ha rá gondoltam.

Aztán a terhesség után már az van, hogy míg az enyémnek sokszor kétségkívül jót tenne, addig a négy hónapos gyerek idegrendszerének talán nincs még szüksége alkoholra, márpedig ilyen ez a szoptatás, amit én, azt ő is. Úgyhogy több mint egy éve absztinens vagyok. Most mondjam, hogy heló, Eszter vagyok, egy éve tiszta? Haha. Nem is vicces amúgy.

Vodka vodkával. Kép: Cottonbro (Pexels.com)

A száraz november lényege elvileg az alkoholhoz való viszonyulás letisztázása. Na nekem erre most már egy évem volt, és nagyon hálás vagyok ezért. Ha nem szülök, magamtól biztos nem jut eszembe a teljes absztinencia, ebben a hülye világban meg pláne. Így viszont nincs más opció, mert nekem a gyerek+alkohol téma egyébként is ilyen all-time tabu. És hát tényleg tisztázódott a viszony. Már ott kellett volna, amikor röhögtem anno az orvoson. Mert neki volt igaza: ha egyből eszembe jut erre rákérdezni, akkor jogos, hogy visszakérdez.

Az alkoholproblémáknak nagyon sok szintje és árnyalata van.

Nem értek ehhez, de van egy elképzelésem arról, hogy nem csak az alkoholista, akinek legyalulja a mindennapjait a pia. Több helyen olvasom, hogy szoptatás alatt nyugodtan lehet inni, mértékkel, nem gáz. Ki tudja, én ezt nem hiszem, mármint hogy ne menne át a gyereknek a jó kis brut pezsi, de nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy ha az ember nem bír ki x időt pia nélkül, akkor ott már gáz van. És nem így demózásképpen, mert a Funtineli boszorkányban is ott a csávó, aki évente egyszer a pad alá issza magát s mindent s mindenkit szétver, aztán egy évig semmi. De az alatt az egy év alatt az tartja életben, hogy tudja, nemsokára elereszti magát újra.

Nem kell disznoszauruszra inni magunkat. Kép: Inga Seliverstova (Pexels.com)

Ezzel csak azt akarom mondani, hogy önmagában a száraz november még lófasz, semmit nem ér, ha a demózás a lényeg. De ha az ember tényleg el tudja engedni az alkoholt egy időre, akkor akarva-akaratlanul is megvizsgálja az ahhoz való viszonyát. Lassacskán megtanulod észrevenni, hogy milyen pillanatokban jut eszedbe, hogy de meginnál egy pohár bort. És amikor negyedszer, ötödször van ugyanaz a pillanat, rájössz, hogy miben segít neked az a pohár. S akkor rájössz, hogy basszus, neked ott segítség kell. Nem megy egyedül.

Egyébként nem vagyunk tökéletesek, és inkább egy habfürdő pezsgővel, mint Xanax, vagy inkább egy koktél a barátnőkkel, mint egyéb, de attól, hogy ez így van, még ér kicsit reflektáltabban hozzáállni az alkoholfogyasztásunkhoz. És a vicc az, hogy a kultúránkban tényleg magától értetődőbb vicces piás kontentet posztolni, mint konkrétan az alkoholfogyasztás mikéntjéről beszélni, mert az még mindig az egyik legnagyobb tabu. Pedig ez mindenkinek a története, aki nem teljesen absztinens. Aki meg teljesen absztinens, annak pont azért. Na mindegy, boldog száraz novembert! A képen amúgy Orsi barátnőmmel pezsgőzünk like there’s no tomorrow. 🥳

Eszter + Orsi. A kép a szerző tulajdona.

Imre Eszter írása

Kiemelt kép: Pexels

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük