Mandalareneszánsz

Schmidt Szami szemet gyönyörködtető mandalaalkotásai

A mandala a közép-ázsiai régiókban őshonos művészeti kifejezési forma. A minket körülvevő és a bennünk lévő univerzum harmóniájának szimbóluma. Eredendően köralakban szórják festett vagy színes homokból. A körön belül mintákat, fraktálokat, raknak ki, majd ha kész a részekből álló egész, megáldják a művet, és elfújják, összesöprik.  

A nyugati emberek többsége ilyenkor tikkelni kezd, legalábbis benyomja a klaviatúra capslockját, hiszen ha órákat, napokat, heteket tölt az ember azzal, hogy a kis homokszemekből egy végtelenül összetett formát hozzon létre, akkor miért teszik tönkre két perc alatt? 

Mert a mandala a múlandóság, a tökéletesség és az örök körforgás, a változás szimbóluma is. Az élet megnyilvánulása, a samsaráé. A változás az, ami ciklikus és örök. Jön-megy, mint az oroszok. A ragaszkodás elvágásában segít.  

Ehhez képest ma Dunát lehet rekeszteni a mandalák mintáival, festik üvegre, vászonra, selyemre, ruhára, fényfestések, tetoválások, hippifesztiválok marketingjének kedvelt alapja. Ami nem feltétlenül baj, ha az ember nem divatból, hanem tudatosan használja őket. 
 

Szimbólumterápia  

 
A mandala és a spirituális szimbólumok ugyanis gyógyítanak. Szakrális értelemben úgy tartják, hogy rezgéseikkel az emberi szervezet is a teljesség útjára léphet. Számít a méret, szerepe van a színeknek, a formának, az ürességnek és még annak is, hogy milyen tudatállapotban alkotta a művész. Tudományos bizonyítékok minderre nincsenek.  

Schmidt Szami egyik festményével

Schmidt Szami is az egészség kiterjesztése miatt került kapcsolatba a mandalákkal és egyéb motívumokkal, amelyeket leginkább univerzális háttérrel fest meg. Részt vett spirituális gyógyító- és önismereti tanfolyamokon, amelyek elmondása szerint mind hozzájárultak ahhoz, hogy elkezdte a szimbólumokat festeni. Egy természetgyógyász-képzésen is része volt mandala-selyemfestésben. Számára az őszinte kibontakozás pillanata jött el, amikor szabad kezet kapott az alkotás során.  

Festés közben leplezetlenek vagyunk, és nem tudunk hazudni, ezért is az önkifejezés része” – tartja a festő.  

„A szimbólumok a legtöbb ilyen foglalkozáson jelen voltak, megismerhettük őket, és ahogy az lenni szokott, beépítettük rajzolatukat a tudattalanba, hogyha szükségünk van rá, a segítségünkre lehessenek, függetlenül attól, ismerjük-e a jelentésüket, vagy sem. Nagyon izgalmasnak találtam őket és magát a hatásmechanizmust, így először magamon kezdtem el hordani őket ékszerként.” 

A holisztikus szemlélet alapja ugyanis a test, a lélek és a szellem egészsége, ehhez pedig a spirituális fejlődés is hozzá tartozik. A spiritualitást nem szükséges az oly divatos álboszorkánysággal vagy dimenzióutazó-lélekvándorlással azonosítani, egy Miatyánk elmormolása vagy leborulások végzése, egy meghitt pillanat egy zsinagógában ugyanúgy feltételezi ezt a kapcsolódást. Van, aki ezt a szimbólumterápiában találja meg.  

Schmidt Szami Hamza keze

A belső egyensúly 

Szami munkássága nemcsak azért lenyűgöző, mert közkedvelt mintákat fest, hanem mert mindezt tudatosan, alázatosan teszi, nem mellesleg különleges közegbe helyezi ábráit. Legtöbbször az univerzum egy-egy kis szeletét festi meg, amelyre a mandalák és szimbólumok kerülnek. Első festményét párjának készítette születésnapjára, ez indította el a későbbi lavinát. A megfestett Merkaba is az univerzumban kapott helyet.  

Az univerzum és a lótusz


 „Az univerzális háttér a mindenség. Segít emlékezni, honnan jöttünk, hogy ennek a részesei vagyunk, és hogy ez bennünk is megtalálható. S hogy van egy felettünk álló, hatalmas erő.” 

Szamit a természet tökéletessége nyűgözi le leginkább, a fraktálok például sejtszinten ugyanúgy jelen vannak, mint a látható természeti csodákban. A fraktálok számára egyfajta végtelenített spirálok. A mandalákról az egység szó jut eszébe. Egy olyan egységé, amelynek nem minden részlete tárul fel az ember előtt

„A részletek mélységek, és ezek egésze az együttműködés, ami harmóniát idéz. Segít kiegyenlíteni az egyensúlytalanságot. A mandala ezeket tükrözve a belső egyensúlyomhoz segít eljutni.” 

Hogyan áll neki a művész a mandalafestésnek – a technikai háttér 

Szami édesanyja szerint művészi tehetséggel megáldott kislány volt, ezért kapott is tőlük festőszettet vászonnal, festékekkel, így akrillal gyakorolhatott. Égi jelnek vette, amikor egy Instagram-nyereményjáték során az övé lett egy 24 darabos, minőségi akrilfestékszett is. Eltökélt szándéka volt, hogy azzal egy lila és kék színekben pompázó, csillagos univerzumot fest majd. 

Az univerzumos képek alapja Schmidt Szaminál fakeretes lenvászon, akrillal jelennek meg rajta a minták. Előfordul, hogy selyemre fest, ehhez bélésselymet használ, amely vastagsága miatt kiválóan megtartja a színt. Ebben az esetben a festék vízbázisú selyemfesték. Száradás után a selymet habkartonra feszíti, de tervei szerint masszívabb, tartósabb alapot használ majd a jövőben. 
 

„A festés ideje egy stabil jelenlét, mégis a festés folyamata maga meditatív, szárnyakat adó. Hangsúlyosak a színek, mert csakrákhoz köthetők, azok pedig érzésekhez.” 

Nem csupán univerzális hátterek születnek

A festő aktuális érzelmi, de akár testi állapota is megjelenhet ilyetén a vásznon. Mindemellett az is előfordulhat, hogy a befogadó pillanatnyi lelkiállapota láttatja a vöröses árnyalatú képeket szépnek, majd fél év múlva inkább a kék felé húz a szíve – mert akkor más területen bontakozik ki, és máshol van elakadása. 

„Az első képeimet belső indíttatásból készítettem, és a megfestett szimbólum, illetve szín tükrözte vissza a bennem zajló folyamatokat. Ajándékba szánt festmény esetében megpróbálok ráhangolódni az illetőre, és ez alapján festem meg a képet. Ezeknek a szimbólumoknak erőteljes gyógyító erejük van.” 

Mácsadi Anni írása

Schmidt Szamanta Instagramja ide kattintva érhető el.
Fotók: Schmidt Szamanta, Szőrös András

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük