A felnőttek és a gyermekek eltérően viszonyulnak az időjáráshoz. A szülők kinéznek az ablakon vagy belepillantanak az időjárás-jelentésbe, máris tudják, hogy mi vár rájuk odakint, ezért rossz idő esetén legszívesebben bezárkóznak a négy fal közé. A gyerekek ezzel szemben szeretik megtapasztalni az esőt, a szelet vagy akár a vihart is. Íme 5+1 ok, hogy miért érdemes teret engedni az időjárás-felfedezés iránti vágynak.
1. Rávezetjük az időjárásnak megfelelő öltözködésre
A gyermekek hajlamosak ragaszkodni kedvenc ruhadarabjaikhoz, a szülőknek azonban rá kell vezetniük őket arra, hogy télen nem lehet fürdőruhában menni az óvodába, nyáron pedig nem érdemes 40 fokban, gumicsizmában menni a strandra.
Kisgyermekkorban azonban van egy olyan érzékeny periódus, amikor egyszerűen nem értik, hogy miért nem öltözködhetnek úgy, ahogyan éppen szeretnének.
Ezeket a pillanatokat érdemes megragadni a tapasztalatok begyűjtésére, ugyanis ha rászánjuk erre az időt, egy életre megszabadulhatunk a „mit vegyünk fel” vitáktól. Természetesen mindezt biztonságos körülmények között, a gyermek egészségének figyelembevételével kell megtenni!
TIPP: Ha esetleg 10 fokban tüllszoknyában indulna a gyermek, bátran engedjük ki pár másodpercre az erkélyre, hogy megtapasztalja: hideg van! Várjuk meg a reakcióját, segítsük őt a megfelelő kérdésekkel (pl. Mit érzel? Milyen a bőröd?), és néhány másodperccel később már magától fogja mondani: „Fázom, fussunk be gyorsan!” Erre az élményre később visszautalhatunk, vagy legközelebb ismét kiengedhetjük, hogy maga tapasztalja meg és mondja ki, hideg van. Ezzel segítjük az önállóság felé, hisz megtanulja, hogyan döntse el, mikor mit kell felvennie.
2. Tapasztalati tanulásból életreszóló tudás
Az ablak mellé kívülre és belülre is érdemes helyeznünk egy-egy hőmérőt, hogy a külső és a belső hőmérsékletet mérni tudjuk, s egymás mellett látva megfigyelhessük a különbséget. Ezeken ajánlott bejelölni filctollal azt, hogy honnantól számít jó időnek a hőmérséklet, honnan pedig kifejezetten hidegnek. Pl. kék 15°C-ig, 15–25°C között narancssárga, 25°C fölött piros. Ezek a vonalak viszonyítási alapot adnak a gyermeknek arra, hogy felvehet-e szoknyát harisnya nélkül vagy sem, kell-e télikabát, esetleg elég a kardigán. Ha kiteszünk egy szélforgót, tudni fogja, hogy ha szélsebesen szalad körbe-körbe, akkor annyira fúj a szél, hogy bizony sapkára is szüksége lesz.
TIPP: Fontos, hogy figyelembe vegyük a gyermek hőháztartását is, hiszen van, aki rendkívül fázós, és már akkor is pulóverre van szüksége, amikor más csak hosszú ujjú pólót visel, vagy épp fordítva, egy kardigán is elég neki hűvösebb időben, s ha túlöltöztetem, leizzad és megbetegszik.
3. Megismeri a teste jelzéseit
Nyáron gyakran tapasztaljuk, hogy a gyermek azt mondja, nem fázik, eközben a teste mást jelez. Ezeket az egyértelmű üzeneteket neki is meg kell ismernie.
A tényleges tapasztalás segít abban is, hogy megtanulja, ha remeg, ha lila a szája, akkor a teste azt üzeni, fázik, melegíts fel!
TIPP: Ha megázik az esőben, vagy beleesik egy tócsába, ne essünk kétségbe! Fogjuk fel úgy, mint egy jó tapasztalatot, amiből tanulhat a gyermek, s amire vissza tud utalni a szülő, hiszen átélték a természetes következményt.
4. Megtudja, hogy az időjárás mennyire változatos
Mivel a felnőttek már ismerik az időjárási körülményeket, hajlamosak azt mondani: ebben az esőben én ki sem teszem a lábam, egész nap bent fogunk játszani. Holott megfelelő ruházatban a gyermek még többet tanulhat a természetről, és a teste működéséről is.
Megtapasztalja, hogy ha fúj a szél, könnyezik a szemünk, ha süvít a szél, csípi az arcunk, ezért bemegyünk, mert nem esik jól.
TIPP: Ha ezekkel a tapasztalatokkal felvértezzük, számos konfliktust és dacosságot meg tudunk spórolni, ami hozzájárulhat a nyugodt családi élethez.
5. Nem fog félni a viharban
A kisgyermekek estében nagyon gyakori, hogy félnek a villámlástól vagy a mennydörgéstől, hiszen szokatlan, erős hanghatással és különleges fényjelenséggel járnak, de legfőképpen ismeretlen. Ha azonban a vihart megragadjuk a tapasztalati tanulásra, és hagyjuk, hogy minden érzékszervére hasson, a félelem el fog múlni – mivel megismeri működését, veszélyeit, s hogy hogyan lehet biztonságban.
TIPP: Egy kisebb vihar idején, megfelelő öltözetben bátran menjünk ki, magyarázzuk el, hogy hogyan jön létre a mennydörgés és a villámlás! Mutassunk meg mindent az égen, várjuk meg, hogy megérkezzen a morajlás, végül pedig nyugtassuk meg, hogy ismét csak két felhő koccant az égen! Sokat segít, ha szemléltetjük a távolságot azáltal, hogy a fényhatás után számolni kezdünk a dörgés hangjáig: „Látod, ilyen messze van tőlünk?” (pl. 7 km-re, ha hétig számoltunk).
+1. Mert a pocsolyában ugrálás a legjobb móka a világon!
Ha a gyermeket esőben is kivisszük a szabadba, megtanulja, hogy megfelelő öltözék esetén nem leszünk vizesek, így lehet szaladgálni, ugrálni a pocsolyában.
Természetesen elengedhetetlen a határszabás, azaz a szabályok lefektetése!
Ilyen például, hogy gumicsizmában lehet ugrálni a tócsában, de ha túl nagyot ugrik, vizes lesz a nadrágja, vagy a pocsolyába nem praktikus beleülni.
TIPP: Nyári esőben hagyhatjuk, hogy megtapasztalja, mi történik, ha mélyebb pocsolyába ugrik, vagy ha belepottyan, esetleg belefekszik. A jó idő miatt nem fog megfázni, viszont ősszel, a hideg időben vissza tudunk majd csatolni erre az eseményre, ő pedig emlékezni fog arra, hogy milyen érzés volt vizes nadrágban, beázott gumicsizmában hazamenni. Fel tudjuk hívni a figyelmét arra, hogy legközelebb egy bottal nézze meg, milyen mély a gödör, vagy ugorjon kisebbet, hogy a víz ne loccsanjon akkorát, hogy a nadrágja is elázzon.
B. Szirtes Dóra írása
ÖsztönAnyu, Montessori pedagógus
Kiemelt kép: Ben Wicks/Unsplash
