Tudtátok, hányféle könyvtártípus létezik? Vagy azt, hogy milyen terekből épül fel egy könyvtár?
Az ország nemzeti könyvtára az Országos Széchényi Könyvtár (röviden OSZK), amely minden magyar vonatkozású dokumentumot tárol. A szakkönyvtárak egy-egy szakterület irodalmát gyűjtik, ilyenek tipikusan az egyetemi könyvtárak, ezeken belül is a tanszéki könyvtárak. A közművelődési könyvtárban gyakorlatilag minden megtalálható a szépirodalomtól kezdve a tudományos művekig. Közművelődési könyvtárnak számítanak a falu, község, város és megye könyvtárai, amelyek minden olvasó előtt nyitva állnak. Az iskolai könyvtárakat pedig általános és középiskolákban találjuk, jellemzően a diákok és a tanárok veszik igénybe.

A könyvtárak tereiről, kialakításáról is érdemes néhány alap dolgot megemlíteni. A könyvtáraknak van úgynevezett szabadpolcos rendszere, ami pontosan azt a részt jelenti, ahol olvasóként kiválaszthatjuk a könyveket. A dokumentumok hatalmas polcokon sorjáznak betűrendben, illetve a szakirodalom meghatározott szakrendben.
A szabadpolcokon kívül a legtöbb könyvtárban megtalálható egy olvasóterem is (általában egy másik helyiségben vagy emeleten), ahol csak helyben olvasható könyvek vannak, vagyis ezeket nem lehet kölcsönözni. Ilyen könyvek például bizonyos szótárak, szakkönyvek, lexikonok stb. Az olvasóteremben olykor DVD-k kölcsönzésére is van lehetőség, de az audiovizuális tartalmakat külön helyiségben is tárolhatják. A folyóiratokat jellemzően szintén itt lehet megtalálni.
A kölcsönzőpultnál történik a könyv kölcsönzése. Ez valahol külön térben van, ahol pedig kisebb a hely, ott egy helyiségben van a szabadpolcos vagy olvasótermi résszel.
Manapság már több helyen számítógépes termet is kialakítanak, ez egybeeshet az olvasóteremmel is.
Bizonyos speciális dokumentumokat tartalmazó könyvtárakban elhelyeznek kutatószobát is, ahol a tudósok zavartalanul kutathatnak, dolgozhatnak anyagaikon.
Mivel a könyvtárak ma már kulturális és közösségépítő feladatokat is ellátnak, a nagyobb város és megyei intézmények kiállítótérrel, közösségi terekkel rendelkeznek.
Az ismeretterjesztő rész után pedig jöjjön egy kis varázslat!

Könyvtári varázslat
Kapcsolatom a könyvtárral azt hiszem, akkor kezdődött, amikor általános iskolásként mesevetélkedőre vitték a csapatomat a megyei könyvtárba. Akkoriban kezdett el a Harry Potter is feltörni, amely megszerettette velem az olvasást.
A könyvtár kívülről is úgy nézett ki (és a mai napig ilyen), mint egy mesekastély: tornyok, hatalmas üvegablakok és zegzugos folyosók alkották. Emlékszem a pillanatra, amikor az egyik lépcsőfordulóban megláttam egy kőbaglyot: ott szerettem bele a könyvtár misztériumába (persze, itt megjelenik némi Harry Potter áthallás…).

Az élmény után beiratkoztam a lakóhelyem kis könyvtárába, és halomszámra hordtam haza a könyveket. Nem lehetett megunni. Hisz megannyi világ várt ott rám!
A középiskola megkezdése előtt is az volt a legfontosabb számomra, hogy kinyomozzam, hol a könyvtár, honnan tudok majd olvasnivalót szerezni. Havonta többször léptem ki az ajtón hónom alatt 3-4 könyvvel, hogy aztán pár hét múlva visszatérhessek egy újabb adagért. Egyszerűen függővé váltam a könyvtártól. És a könyvektől. Ez teremtette meg a biztonságot, a menekülést, a nyugalmat…mindent, ami egy tinédzser életében fontos.
Aztán jöttek az egyetemi évek, én pedig alig vártam, hogy végre ott legyek könyvtártag, ahol az egész kezdődött: a megyei könyvtár mesekastélyában. Magyar szakosként szinte heti rendszerességgel látogattam a helyet. Minden alkalommal új ismeretre, új történetre leltem. Sehol máshol nem éreztem olyan békét addig, mint a rengeteg könyv között. Már az is megfordult a fejemben, milyen jó lenne ilyen helyen dolgozni.
Mit ad Isten, a diploma megszerzése után valóban könyvtáros lettem! Ráadásul a mesekastélyban!
Szerettem a könyvek között lenni. Szerettem, hogy kereshetek az olvasóknak, hogy általuk én is megismerhettem olyan könyveket, amelyek másképp nem biztos, hogy eljutottak volna hozzám.
Rengeteg ismeretanyagot tudtam felhalmozni.
A könyvtár maga a tudás.

Jó érzés volt látni, hogy az olvasók mennyire tudnak örülni, ha megvásárolt az intézmény egy-egy könyvet, melyre már nagyon vártak, vagy ha megtaláltam nekik a raktár mélyén egy olyan könyvet, ami sehol máshol nem létezett.
Persze könyvtárosként nemcsak a könyveket pakoltuk, programokat is szerveztünk. Kulturális, közösségi programokat, filmklubot, kvízeket, élő könyvtárat, könyvbemutatókat, gyerekprogramokat.
Három évet dolgoztam könyvtárosként, melyre a mai napig szeretettel gondolok vissza.
Egy olyan különleges szakmába és világba láthattam bele, amelynek fennmaradása azt gondolom, kulcsfontosságú ahhoz, hogy olyan emberek éljenek ezen a bolygón, akik képesek mindig újat tanulni, hajlandóak kritikusan gondolkodni és több szempontból is megvizsgálni egy-egy helyzetet.
Ne hagyjuk erodálódni a könyves kultúrát! Olvassunk minél többet és járjunk könyvtárba!
Szerző: Magasházi Virág
Kiemelt kép forrása: Cottonbro/pexels.com