Piros betűs…
Váljon ünneppé a jelen, te légy, aki lát!
Szeretem a piros betűs
hétköznapokat.
Amikor azt ünneplem,
hogy élek.
Amikor hálát adok,
és azt súgom:
köszönöm!
Amikor ünneppé
válik a jelen,
és örülünk
egymás jelenlétének.
Amikor megfogjuk
egy más kezét
és megfogadjuk,
hogy soha nem
engedjük el
egymás kezét!
Szeretem minden
ízét, illatát,
így élem meg
az apró csodát.
Állj meg egy percre,
halld meg a csend szavát,
füledbe súgja:
te légy, aki lát!
Meglátni a szépet,
megtenni a jót,
s kívánni másoknak:
boldog hétköznapot!

Angyalszárnyon
madarak szállnak,
repülnek évek –
sűrűsödnek
az emlékek,
képek.
elment tatám
és nagyanyám
hiszem, hogy
fentről ma is
vigyáznak reám.
se ég, se föld
nem szabhat határt
kit szeretsz
a szívedbe zárd.
szívhangok súgják
nem vagy egyedül
nagyapád csendben
régi dalt hegedül,
nagyanyád kavarja
a tejbegrízt,
szájadban érzed
a régi ízt…
ott a kis kert,
a régi ház
millió emléke
bennem él
tovább…
Angyalok
vigyáznak
reánk.

Félelem nélkül(ed)
Figyeld a csend szavát, halld meg üzenetét!
Nincs hová menned.
Hazám a mindenség.
Légy ébren!
Hogy álmom valóra váljon.
Ne ítélj! Meg ne bélyegezz!
Te csak járj a szeretet útján.
Hallod még a templom harangját?
Vagy reggel ha madárdal köszönt?
Figyeld a csend szavát.
Mit üzen?
Merj szeretni.
Félelem nélkül.
Nincs hová mennem.
Hazád a mindenség.
Ébrenlét.
Álmod valóra hogy váljon?
Utam járom.
Zúg a fülem.
Nem dalol a fülemüle.
Szavadra a csend figyel.
Üzensz valamit?
Szeretnék.
Félek
nélküled.
Iochom Zsolt versei
Kiemelt kép: Bich Tran/Pexels.com