könnyedén kitakarnak
nincs rá magyarázat,
csak hogy angyalok takarják ki
előlem. ha nem látszanak is,
a szárnyukkal
könnyedén kitakarnak
bármit. van, hogy előbb tudni
valamit, nem segít.
ezt jó megjegyezni
a korban, amiben
már nem a tudásért, hanem
az előbb tudásért megy
a verseny. avagy nem jobb
azon a hangon
hallani a halálos ítéletet,
amiért élni is érdemes?
nekem elhiheted, én
éppen az a sokadik vagyok,
akinél felhagysz a számlálással:
a csillagokat sem jelöli ki
semmi ennél pontosabban.
épül a csendbe
még nem engedem
magamhoz a napot
bár sokáig kint sem tartható
a kávé még cserje
de bármi már nem lehet
már rég nem a fény
nem a fekete a
a mikro-
barázdált eredet
nem mindegy
mi épül a csendbe
a sercegő elevent már
rég halott ki énekelte algo-
ritmikusan ömlik rám az alkat
mi magamnál tovább
altat a válaszért jöttem ha
a kérdésért vagyok? a végtelent
mégsem kárhoztathatom
tükrök szubtrópusban
megágyazott neki
vagy csak tiszta huzatot
húzott most már
azt is tudja ez
nem ugyanaz csak az biztos
volt az álmában
egy jelenet
ami épp addig tartott
mint a valóság előtte való nap
az eladónő a próba
fülkében sem hagyta
magára
pedig csak azért
ment be a fullasztó időben
mikor épelméjű ember
nem próbál ruhát
magára mert reménytelen
mint uszoda után
a törölközőszáraz testre
visszaerőltetni a klóros testtől
büdösnek ható ruhát
hogy a fülkemagányban ne lásson
embert csak azért ment
ebben a szubtrópusban a tükrök
mint zuhanyzás
után írhatóak
amszterdamban mikor
ellenáramlatként oszlott
a pride látott ennyi
mérhetetlenül szomorú arcú
fáradt transzvesztitát ahány
mérhetetlenül fáradt-szomorú öröm
anya derengett a pára mögött
itt már csak
nagy méretek vannak
mint egy dupla ágyat
megágyazni annyi idő
volt nem felhúzta
a ruhát áthúzta magát
a ruha klórszagú volt
mint egy kórházi folyosó
a teste épp annyira
büdös mintha egyszer
levetette volna már
jó lenne inkább áthuzalozni
mint óceán mélyén futó
tengerré bekebelezett kábelek
fussanak benne az idegek
a felidézhetetlen amszterdami
harangot hallotta ami nem vált
zúgássá sem szégyennel
sem büszkeséggel nem töltötte
el csak kitakart minden más
frekvenciát épp addig tartott
mint a valóság
Szerző: Hegedűs Gyöngyi
A képek a szerző tulajdonát képezik.
