A művészeteknek sokféle ága van, többek között a zeneművészet, az énekes művészet, a táncművészet, a festőművészet, illetve a képzőművészet. Emellett kap helyet még az iparművészet is, melyben különféle szakmák helyezkednek el: például a szőnyegszövés is. Vannak tájak, ahol gyapjúfonalból szőnek erdélyi, illetve székelyfestékes szőnyegeket. Ennek a szakmának az érdekessége az, hogy a gyapjúfonalakat növényi anyagokkal festik meg, innen kapták nevüket a festékes szőttesek. Ezt a szakmát én is kitanultam, szorosan kapcsolódik a zenével és énekléssel való foglalatosságomhoz.
A zenéhez hasonlóan itt is kompozíció szerint tervezik meg a festéseket, akárcsak egy dal megkomponálásakor. Ahogyan ott is meg van tervezve, hogy egy megírt dalban hány versszak legyen, hányszor ismétlődjön a refrén, egy festékes szőnyegnél is folytonosan ismétlődnek a mintamotívumok. Mindezt egy alapszín előzi meg, majd a mesterke, vagyis vékony és vastag csíkok sorai következnek. Majd két alapszín következik a terv szerint, és utána a mintasor, ami háromszor vagy négyszer ismétlődik – pontosan úgy, mintha egy dalt írnánk. Én mindig így kötöttem össze a kettőt. Ezek a kompozíciók segítettek egy dal megírásában is, amit fiatalon készítettem. A művészi életemben a szőnyegszövés és a zene két jó barátként fér meg egymással, mindkettővel egyszerre tudok foglalkozni. Ez a két elfoglaltság segít abban, hogy kitartó legyek, főleg mikor fellépésre készülök.
Zenével és tánccal 29 éve foglalkozom. Ez alatt az idő alatt jót és rosszat egyaránt megtapasztaltam, és egy fontos dolgot megtanultam: a művészethez alázat kell. Mindenért meg kell dolgozni, főleg a sikerért, és a vele járó díjakért – ezeket mind ki kell érdemelni. Mint ahogy egy tehetséges művész, Zámbó Jimmy is kiérdemelte: 1988-ban, az InterPop Fesztiválon a Valahol bús dal szól című saját dalával nyert díjat. A közönségnek nagyon tetszett a szívbemarkoló, szerelmi bánatot feldolgozó dal.
A művészi életemet nagyon szeretem megélni, mert sok jó dolog ér. Ilyenkor átélem a tehetségemet, beleadom az érzéseimet, gondolataimat, emellett együtt tudok működni a többi énekessel, zenésszel, és így elismeréssel gazdagodom, ami hatalmas sikert jelent számomra. Másrészt, amikor közösen énekelek valakivel, kikapcsol, motivál, segít levetkőzni a gátlásaimat. Sokszor kerültem abba a helyzetbe, hogy beleadtam mindent a művészi életembe, de a gátlásaim úrrá lettek rajtam, nehezítve az életemet. Megtanultam, hogy le kell győznöm őket ahhoz, hogy saját magamat tudjam adni. Vannak emberek, akik ösztönöznek, motiválnak, és segítenek mindenben, erőt adnak ahhoz, hogy az akadályokat könnyedén vegyem. Művésztársaimmal szoktunk minket érintő témákról is beszélgetni, ez is sokat segít abban, hogy előre tudjunk lépni, emellett megkönnyíti a munkánkat is, segít egymásra hangolódni. A művészi élet csodálatos dolog, mert jót tesz a léleknek és a testnek is, és ami a legfontosabb, hogy boldoggá tesz minket.
„Mindenik embernek a lelkében dal van, és a saját lelkét hallja minden dalban.”
Babits Mihály: A második ének
Én is írtam két saját dalt, vágyam, hogy díjat nyerhessek velük. Az elsőt 17 évesen írtam, Árok, árok címmel, a másodikat pedig 20 évesen, ez az Emlékdal címet kapta. Ez egy egyszerű lírai dal, arról, hogyan vesztette el életét tragikus körülmények között egy 24 éves barátom. Az ő emlékére íródott:
Emlékdal
In memoriam…
„Minden éjjel téged várlak
Elfeledni nem tudnálak
Elfeledni nem tudnálak
Megöl engem a búbánat.
Fáj érted a beteg szívem
Mert elhagytál már engemet
Elfeledni nem tudlak már
Mit ér az én életem már?”
Ezt a dalt csak kevesen ismerik, de közöttük nagy népszerűségnek örvend, és számomra is nagyon fontos. A szöveget én hangszereltem, és videoklipet is szeretnék készíteni hozzá, ami hangulatában igazodni fog tragikus témájához. A dalt szeretném szerzői joggal is levédetni.
Sok mindent elértem már 29 év alatt, mind szakmailag, mind emberileg, a rossz tapasztalatok megerősítettek, tanítottak. Ezeket felhasználva fogok még keményebben dolgozni. Mindehhez lelkierő kell, ami segít legyőzni az ezzel járó nehézségeket. Rosszakarók voltak, és lesznek is mindig, ezt ne felejtsétek el! De ti mindig emelt fővel haladjatok előre, és munkáitokkal örvendeztessétek meg az embereket!
Írta: Miavecz Stella
- Cím idézet: Frenák Pál
- Kiemelt kép: Tim Mossholder (Pexels.com)
