„Egyetlen lövés sem talál, amit nem sütsz el” – egy gamer maximái

Egy évig játszottam egy horrorjátékot, és sok mindent tanultam belőle az életről. Videójátékok: gáz-e gamernek lenni, gáz-e felvállalni?
Hunt Showdown férfiak erdőben

Tavaly, mint sokaknak a világjárvány alatt, úgy esett, hogy egyedül kellett töltenem a Halloweent. Ezért feltelepítettem a Hunt: Showdown című horrorjátékot, csak hogy legalább hangulatos legyen az esti programom. Elég félelmetes volt, és borzasztóan teljesítettem, de a játék hangulata és külcsínye magával ragadott, így behúztam egy barátomat is.

Elég régóta a játékokon keresztül tartjuk legnagyobb részt a kapcsolatot, az elmúlt egy évben főleg Hunt: Showdownt játszottunk. Sok ismerősöm van még, aki nem érti, hogy emberek miért game-elnek, vagy gáznak tartja felnőtt korban. Az ő kedvükért – nem meggyőzésként, csak tájékoztatásként – szerettem volna írni egy listát arról, hogy milyen hasznos tanulságokat szereztem a Hunt: Showdonból, amelyek a hétköznapi életben is a javamat szolgálták.

Hunt Showdown tűzharc
Hunt: Showdown. Részlet a játékból. Forrás: Gyurics Gergely

A Huntról annyit, hogy a „büntető jellegű” játékok közé tartozik, azaz minden hibának hatalmas a tétje – több órányi, egész napi játékod eredményét bukhatod el –, nehéz és félelmetes. 1-3 fős csapatok vehetnek benne részt, de főleg arra tervezték, hogy párban játszd, olyan barátoddal, akit nagyon jól ismersz, és más duók ellen menjetek. Alapvetően egy „battle royale” jellegű horrorjáték, azaz jellemzően a maximum tizenkét játékosból kettő vagy négy kerülhet ki győztesen (életben).

Mivel a játék nagyon nehéz, és a látszólagos lassú tempója mellett rengeteg döntést kell meghoznod hiányos információ alapján, nagyon jó vetítővászna az önismeretnek. Mondhatnánk úgy is, hogy metaforája az életnek. Néhány pont, amit leírok, klisének tűnhet – de más az, amikor egy motiváló poszteren látod, és más az, amikor konkrét döntéseid forgatókönyve. Minden, amit itt leírok, olyasmi, amit tudatosan dolgoztunk fel a barátommal a hibáink alapján, és azóta segített már – nemcsak a játékban, hanem a munkámban vagy magánéleti kihívásokban is.

Hunt Showdown nő fegyverrel
Hunt: Showdown. Részlet a játékból. Forrás: PCgamer.com

A tanulságok

1. Kételkedni magadban és a barátodban nemcsak szabad, de helyes is. A kétség hívja fel a figyelmed arra, ha hibáznátok. Egy bölcs ember kezében a kétség fegyver.

2. Mint minden fegyver, a kételkedés is önveszélyes. A társadalom valami bűnös és megvetendő dolognak írja le, de csak azért, mert általában arról beszélünk, amikor lábon lőjük magunkat a kétségeinkkel. Meg kell tanulni használni, különben nem fogod merni a jó irányba mutatni.

3. Ha már megtanultad használni a kétséget, meg kell tanulnod fegyvert váltani. A bátorság nem a félelem hiánya. A bátorság az a döntés, hogy leteszed a kétséged, és elköteleződsz a terved mellett, ismerve a kockázatokat. És igen, ez néha azt jelenti, hogy a saját terveddel kell előállnod, erőltetned akár a társaddal szemben is, és meg kell valósítanod – mert vannak pillanatok, amikor te látsz többet. Elszalasztani azt a pillanatot vereséggel járhat, amit elkerülhettetek volna, ha mersz hinni abban, hogy a te terved jobb.

Naggyá válni egy nehéz pillanatban nem lehetőség, hanem felelősség.

4. A történelmi győzelmek nem a legnagyobb erősségeiden, hanem a legapróbb döntéseiden múlnak. Nem egyetlenegyszer kell nagyon jónak lenned, hanem számtalan pillanatban épp csak elégnek. Ha így teszel, legyőzheted azt is, aki jobb nálad.

5. Nem elég tudni a célt és az utat, minden döntésnél egyeztetni kell a térképpel. A legbutább félelmek, a legapróbb vágyak és hétköznapi tévedések is rossz útra vihetnek. És egy apró tévedés hosszú távon teljesen máshová vezet, mint ahová elindultál.

6. Egyetlen lövés sem talál, amit nem sütsz el. Amíg a tökéletes lövésre vársz, valaki meg fog sorozni ügyetlenül. Csak egyszer kell, hogy szerencséje legyen, és akkor nem számít, hogy a te képességeid jobbak, ő fog nyerni. Versenyhelyzetben ne várj a tökéletes lehetőségre, kösd meg a kompromisszumokat a kockázatok ismeretében!

7. Ha támadnak, ne fuss el! Bármilyen kevés az esélyed nyerni, a hátad könnyebb célpont. Egész eddig a kihívásra készültél, fuss hát a veszély felé!

8. Minél messzebbre lősz, annál jobban át kell gondolnod.

9. Van stratégiád, akkor is, ha nem tudsz róla. És tudnod kell, hogy mi az a stratégia, ha nem akarsz a hibáinak az áldozata lenni.

10. Lehettek mindketten jók a barátoddal, ha más stratégiát választotok, mindketten veszítetek.

11. Lehet mindkét ellenfeletek jobb külön-külön, ha jobb a stratégiátok, többször nyertek, mint ahányszor veszítetek.

12. A kommunikáció minden. Nem egyszer fél órákat töltöttünk a vereségünk elemzésével, amíg rá nem jöttünk, hogy minden azon múlott, hogy jó pillanatban rossz szót kiáltottunk. Ha nagy a tét, meg kell osztanotok egymással a szótáratokat, hogy mindketten tudjátok, mire gondol a másik a vészhelyzetben – mert, ha érted, hogy mit mond, lehet, hogy tudni fogod, mit lát, akkor is, ha nincs ideje magyarázni.

13. A vereség nem a vég. A vereség a legkitartóbb és legokosabb tanárod. Nem tudod olyan helyzetbe hozni, hogy ne legyen mit tanítania. És ha összebarátkozol a vereséggel, néha olyan furcsa helyzetbe kerülhetsz, hogy megtanulod élvezni a társaságát.

13 + 1: hiába fektettél mindent a felkészülésbe, ha a megfelelő pillanatban nem használod, vagy nem a megfelelő pillanatban használod.

Hunt: Showdown. Részlet a játékból. Forrás: Notebookcheck.com

A csapattársam, miután ezt a cikket először megírtam, az alábbi kiegészítéseket fűzte még hozzá az én felsorolásomhoz:

13 + 2: ha egyedül maradsz több ellenféllel szemben, az egyenlő a vereséggel. Sokszor inkább visszavonulunk, hogy vigyázzunk egymásra. Lehetsz bármilyen jó, két gyengébb ellenfél nyerni fog ellened, ha összedolgoznak.

13 + 3: kételkedhetsz, de a vészhelyzetben bíznod kell a társadban. Lehet, hogy hibázik, de lehet, hogy te hibáznál. Hinned kell benne, hogy a társad a legjobbat hozza ki magából, elköteleződnöd mellette, és ha látod a hibáját vagy hiányosságát, megsegítened és kipótolnod. Ő is ugyanígy fog tenni.


Szóval: gáz gamernek lenni? Szerintem nem. Megtapasztalhattunk dolgokat, amikre a hétköznapokban nem lenne lehetőségünk. Kipróbálhattuk magunkat, láthattuk a hibáinkat, megbeszélhettük ezeket. Amiket megtanultunk, velünk maradtak a hétköznapokban, és felhasználhattuk őket életközelibb kihívásokra.

Talán furcsán hangozhat neked, amikor lövésről beszélek – de képzeld magad a helyembe, az érzésbe, amikor már látom az ellenfelet, már érzem a félelmet és a vizsgadrukkot. Hol találkozol ugyanezzel az érzéssel? Én például akkor, ha üzleti döntésekbe kell beleszólnom, vagy ha bértárgyaláson, esetleg állásinterjún vagyok. Régen ez az érzés lebénított volna, de miután egy évig újra és újra találkoztam vele, pontosan tudtam, hogy fogok reagálni, mit rontanék el, és mi a helyes megközelítés. Szembe tudtam menni a saját ösztöneimmel.

Persze játék és játék között is van különbség. Más függővé válni egy mikrotranzakciókkal telitűzdelt játéktól és más megtalálni azt a zsánert vagy címet, amiben megtalálod önmagad. Néha érdemes keresni. Legrosszabb esetben találsz egy új hobbit.

Gyurics Gergely írása

Kiemelt kép: ipon.hu

hirdetés