Mintegy másfél évvel ezelőtt magam is kísérletezni kezdtem, és elhagytam a sampont. Már korábban szilárd samponra váltottam, hogy kímélőbb megoldást találjak a hajtisztításhoz, de olyan sok inspiráló történetet olvastam, hogy arra gondoltam, itt az ideje a saját fejbőrömet is vásárra vinni. Ha pontos akarok lenni, a low poo-ról no poo-ra álltam át, helyesebben a water only technikát kezdtem alkalmazni. A kísérlet sikeres is volt, meg nem is; ígérem, hogy mindent elmesélek.
Az alapvetően zsírosodásra hajlamos hajamat kétnaponta mosni kellett, hogy jól érezzem magam a bőrömben. Azt már tudtam, hogy valószínűleg csak én szoktattam rá a gyakori hajmosásra, és lehetne ritkábban is. Elfogadott ténynek számít, hogy minél gyakrabban érintkezik a fejbőr kémiai anyagokkal, vagy intenzívebb faggyútermeléssel reagál, vagy épp ellenkezőleg, szárazzá válik a haj. Először a két hajmosás között eltelt időt próbáltam kitolni, majd jött a merész vállalkozás, és elhagytam a sampont: sima vízre álltam át. Később került a képbe a rozsliszt, valamint az almaecetes öblítés is. Mint kiderült, fordítva hatékonyabb lehetett volna.
Egyáltalán mit mosunk, amikor hajat mosunk?
Természetesen a fejbőrt és a hajunkat, de valójában egy igazi ökoszisztémát kell tisztán tartanunk a fejünk búbján. A hajhagymák szőrtüszői fontos alkotói a fejbőrön található mikrobiomnak, ennek a milliárdnyi jótékony élő mikroorganizmusnak otthont adó ökoszisztémának. Ha a mikrobiom egyensúlya bármilyen külső vagy belső tényező hatására felborul, akkor válik problémássá a fejbőr, megjelenhet a korpa, ekcéma vagy bármi más.
A fejbőrön átlagosan 100 ezer hajhagyma található, amelyek mindegyikéből egyetlen hajszál nő ki. A fejbőr rétegeiben található faggyúmirigy a felelős a fejbőrt és a hajszálakat borító faggyú, azaz zsír termeléséért, ennek mennyisége egyénenként eltérő lehet. A faggyú segíti a fejbőr és a haj egészséges nedvességtartalmának a megőrzését, és védi a bőrt a kórokozóktól.
A zsírsavakból, cukorból és egyéb anyagokból termelődött faggyúnak tehát fontos feladata van a védelemben, és jelenleg is kutatják az antimikrobiális, valamint antioxidáns tulajdonságát, illetve a feromonok kibocsátásában betöltött szerepét. Vagyis fontos, hogy a fejbőrt tisztán tartsuk, de úgy, hogy az egészséges működését is támogassuk.
Low poo, no poo, öntisztulás – melyik mit jelent?
Ha az alternatív hajmosási módszerekbe egy kicsit is belemerült valaki, akkor sok olyan kifejezéssel találkozhat, amelyet az angolból vettünk át.
A low poo kifejezés az angol „low/little shampoo”, azaz „kevés sampon” rövidítéséből jött létre. A módszert követők csökkentik a samponhasználatot, illetve olyan termékeket használnak, amelyek nem tartalmaznak szulfátokat, szilikonszármazékokat, parabént, kőolajszármazékokat, tartósítószert és egyéb káros összetevőket.
A no poo (no shampoo) módszert alkalmazók teljesen kizárják a klasszikus értelemben vett sampon használatát. A klasszikus szót azért fontos kihangsúlyozni, mert a többség ettől még mossa a haját, de vagy valamilyen természetes anyagot használnak (pl. tojássárgája), vagy csak vizet (ez a water only technika). Vannak, akik csak hajkondicionálóval tisztítják a hajukat (ez a Co-wash módszer), mert annak savasabb a kémhatása, mint az átlagos samponoknak, és közelebb áll a fejbőr és a haj természetes kémhatásához.
Az öntisztulás (sebum only) a samponmentesség csúcsa, amikor a haj és a fejbőr tisztulását teljesen rábízzuk a természetre. Az öntisztulás fontos eleme a rendszeres fésülködés, mert csak azzal lehet a fejbőr által termelt faggyút hatékonyan szétoszlatni a haj teljes hosszán. A jól megválasztott hajkefe abban is segítséget nyújt, hogy el tudjuk eltávolítani a nap során összegyűjtött piszkot.
A saját kísérlet – csak vízzel és rozsliszttel
Amikor belevágtam a saját kísérletbe, már szilárd sampont használtam, amely pH-értéke általában megegyezik a bőr természetes pH-értékével, és emiatt kíméletesebb megoldásnak tartják, mint a hagyományos samponokat. A fejbőr és a haj természetes pH értéke enyhén savas (a fejbőré 3,7, a hajé 5,5). Az ettől lúgosabb hajápoló készítmények roncsolhatják a hajszerkezetet, és a haj fénytelenné, sprőddé, kezelhetetlenné válhat.
Valójában maximálisan elégedett voltam szilárd samponommal, de nem hagyott nyugodni a tudat, hogy még tovább el lehet jutni. Másfél évvel ezelőtt, amikor egyébként is be voltunk zárva a karanténidőszak alatt, gondoltam egy merészet, és elhagytam a sampont. Csak tiszta vízzel kezdtem a hajam öblíteni. Próbáltam dörzsöléssel, dörzsölés nélkül, és mivel rendszeresen sportolok, két-három naponta így is mosni kellett, hogy az izzadtságtól megszabaduljak.
Hónapokig tartott az első türelmi időszak, és én is megtapasztaltam, hogy haj állaga nem hasonlítható össze a hagyományos hajmosás utáni állapottal. Olyan érzés volt, mintha folyamatosan hajhabot használnék, jobb lett a tartása. A tapintása viszont megváltozott, azt hiszem, hogy erre szokták mások a tapadós jelzőt használni. Akkor éreztem jól magam, amikor még frissen mosott volt a hajam, utána kevésbé, ezért bár hónapokat adtam neki, tovább folytattam a kísérletezést.
Ekkor vetettem be a rozslisztet, utána almaecetes vízzel öblítettem. Mintegy két evőkanál rozslisztet víz segítségével pépes állagúra hígítottam, majd átdörzsöltem vele a fejbőrt és a hajat. Nekem ez sokkal hatékonyabbnak bizonyult, a hajam puhább, csillogóbb lett és tovább is bírta. Másfél év elteltével most ott tartok, hogy a három módszert keverem: ha megjelenésem van, inkább szilárd sampont használok, de ha csak többnyire itthon vagyok, akkor elegendő a rozsliszt vagy a sima víz.
A nyolcéves kislányomnál viszont maradéktalanul ki tudtunk iktatni mindent, és elegendő, ha kb. 6 hetente sima vízzel mossuk meg. A hosszú haja puha, csillogó és egészséges, semmilyen kellemetlen szaga nincsen. Azt még nem tudom, hogyan fog változni a helyzet, ha a serdülőkorba lép, és a hormonrendszere aktívabban fog működni.
Egyéb módszerek is léteznek a no poo-ra
Sok helyen olvasható, hogy a szódabikarbóna is hatékony hajtisztító, ami után ajánlott az almaecetes öblítés. Ez utóbbi segít helyreállítani a fejbőr természetes pH-értékét, és hatékonyan szabadít meg az ott található kórokozóktól. Másoknak a tojássárgája vagy hozzám hasonlóan valamelyik lisztféle (többnyire a rozsliszt és a zabliszt) vált be, ám mindkettővel körültekintően kell bánni, hogy ne maradjon se rántotta, se csiriz a hajban. Számtalan tematikus csoport létezik a közösségi média különböző felületein, érdemes inspirálódni és kísérletezni.
Általában arról számolnak be a no poo technikáját sikeresen alkalmazók, hogy egészségesebb tapintású, dúsabb lett a hajuk, megszűntek a fejbőr problémáik, és lecsökkent a fejbőr faggyútermelése.
Az a tapasztalat, hogy a vékonyszálú hajúaknak nehezebb az átállás, mert gyorsabban válik zsíros hatásúvá a hajuk, ezért nekik először érdemes a hajmosások között eltelt időt kitolni. A göndörhajúak pedig pont ellenkező tapasztalatokról számolnak be, a faggyútermelődés normalizálódása miatt a hajuk puhább és kezelhetőbb lesz.
Mások hol tartanak most a folyamatban?
Berta: „Először az első karantén alatt próbáltam ki ezt a módszert kínomban, mikor a fejbőröm nagyon érzékennyé vált a samponokra: korpásodott és viszketett, ezért pár hétig tojássárgájával mostam. A panaszaim megszűntek. A módszer lényege, hogy a fehérjét és a tojássárgáját szétválasztjuk, illetve a sárgájáról el kell távolítani a jégzsinórt, mert az meg tud ülni a hajban. Van, aki szerint egy tojássárgája elég egy hajmosásra, én kettőt-hármat használok, de ezt természetesen a sárgája mérete is befolyásolja. A hajat be kell vizezni, és a sárgájából egy keveset a kezünkbe véve, kis adagonként eloszlatni a fejbőrön, és jól bedörzsölni. Habzani nem fog. Az öblítés hideg vagy langyos vízzel történjen, nehogy rántotta legyen a hajadban! Szárításkor kicsit furcsa érzés, mert nedvesen még tapadósnak hat a haj, mintha nem lenne rendesen megmosva, száradáskor viszont omlós és patyolattiszta lesz, mintha samponnal mostuk volna.”
Detti: „Nekem nem teljesen jók a tapasztalataim hosszú hajjal. Nagyon sok sampont és alternatív cuccot próbáltam ki, de egyik sem segített. Akármit csináltam, 3-4 nap után biztosan elkezdett zsírosodni a hajam. Voltak időszakok, amikor a korpásodás szépen elmúlt, aztán pár hónap múlva visszajött. Egy időben annyira kiszárította fejbőröm a hajmosás, hogy hámlani kezdett. Próbálkoztam az öntisztulással is, és egy időben nagyon jó lett a tartása, nem zsírosodott, nem volt korpás, gyönyörű tisztának éreztem. Amikor mások is dicsérték és elmondtam, hogy hónapok óta nem mosom, rosszul lettek. Most is az a helyzet, hogy változó mértékben ugyan, de valamennyire mindig zsíros és korpás a fejbőröm. Ha jól átfésülöm, akkor vállalható. Most leszoktam a cukorról és kevesebbet eszem, megpróbálom kikísérletezni, hogy a különböző ételek milyen hatással vannak rám.”
Több nyomós érv szólhat a samponmentesség mellett
- Környezettudatosság: a műanyag és egyéb csomagolóanyagok vásárlásának mellőzése.
- Természetes megoldások: káros összetevőktől mentes, természetes alapanyagok használata.
- A sampon ördögi köréből való kilépés: a sampon kiszárítja a hajat, ezért hajbalzsamot teszünk rá, majd újra samponnal kell azt megmosnunk, hogy kimossuk belőle a hajbalzsamot.
- Költségcsökkentés: a tisztálkodásra fordított havi összeg csökkentése.
- Egészségügyi panaszok: a hajápoló szerek okozta problémák a fejbőrön és a hajon.
Tényleg lehet hajmosás nélkül szalonképesnek maradni?
A samponmentesség csúcsa, ha valaki teljes mértékben a természetre bízza a fejbőr és a haj tisztulását, tehát még a vizet is elkerüli.
A VikLett duó egyik tagja, Világos Nikolett hosszú évek óta járja a samponmentesség útját, és két évvel ezelőtt jutott el odáig, hogy egyáltalán nem mos hajat. Kérdés-felelet formájában velünk is megosztotta a már korábban összegyűjtött tapasztalatait:
Hogyan érdemes elkezdeni?
„Én mindenképpen egy pár hónapos rozslisztes átmenetet javasolnék. Ha máról holnapra egyszerűen elhagyjátok a sampont, kell egy jó pár hét mire a fejbőr megérti, hogy már nem kell küzdeni a sampon ellen. Jól bezsírosodik, és azoknál, akik konkrét problémák miatt szeretnének váltani, a tünetek nagy valószínűséggel fel fognak erősödni. A rozsliszt az embert szépen finoman „lehozza” a samponról, úgy hogy közben tiszta a haja és az esetleges tünetei lényegesen javulnak. Akinek nincsenek tünetei, az meg szimplán továbbra is szociálkompatibilis marad.
Nem büdös?
Egyáltalán nem. Ez az állapot nem összekeverendő azzal, amikor valaki rég mosott hajat. A fejbőrön beáll egy természetes kémiai egyensúly, a rendszeres kikeféléssel mégis tisztán van tartva. Semmi különös szaga nincs, sőt! Amióta nem mosom, kevésbé veszi be az idegen szagokat, egész este tábortűz, fél délelőtt rántott tök – meg se kottyan neki.
Mi van akkor, ha valaki építkezik és nagy a por, vagy ha sportolóként folyton izzad?
Mindenki ki tudja kísérletezni, ami számára beválik. Ha valaki sokat izzad minden nap, valószínűleg gyakrabban át kell öblítenie, óvatosan, dörzsölés nélkül. Ha pedig az ember olyanra készül, ami fokozott koszolással jár, akkor érdemes felkötni egy kendőt, hogy megvédje a haját.
Így egyáltalán nem zsírosodik?
De igen, így is egy tól-ig között mozog. Azt figyeltem meg, hogy nem attól függ, voltam-e városban, vagy fújta-e a szél a port, hanem inkább a stressz, a rossz étkezés van rá rossz hatással, és valamennyire a ciklusom folyamán is változik. És persze akkor, ha valamiért elhanyagolom a hajkefélést.”
Ilyen egyszerű lenne és csak a türelmen múlik?
Bárkinek is olvassam a tapasztalatait, mindenki egyöntetűen arról számol be, hogy nehéz az átállás, időt kell adni a fejbőrnek. Talán én magam is korán feladtam, és ha türelmesebb vagyok, akkor most elegendő lenne a víz.
A kivárás azonban nem mindig elegendő, hiszen sok egyéb tényező befolyásolja a hajmosási módszerek sikerét. A táplálkozás, a betegségek, a hormonháztartás működése, a stressz és egyéb életmódbeli faktorok mind-mind hatnak arra, hogy milyen mennyiségű zsírt termelnek a fejbőr faggyúmirigyei. A külső hatások, a kemény a víz vagy a légszennyezettség szintén jelentős hatást gyakorol egy-egy módszer hatékonyságára.
A fejbőrnek és a mikrobiomnak időre van szüksége, amíg átáll az új hajtisztítási módszerre, ráadásul mindenkinek más fog beválni, ha egyáltalán beválik. Az is előfordulhat, hogy a fejbőr bizonyos problémái miatt valakinek nem ajánlott a kísérletezés, ilyen esetben érdemes szakember tanácsát kikérni. Bármi is legyen az elhatározás mozgatórugója, költségcsökkentés vagy kevesebb műanyaghulladék termelése, egy-egy ilyen kísérlet során nagyon sokat lehet tanulni önmagunkról.
A kiemelt kép: Gratisography / Pexels
K. Tengeri Dalma írása
