Van, aki ábrándozik róla, más pedig elindul

Interjú Illés Adorjánnal, aki 4 év alatt megkerülte a Földet kerékpáron

Kevesen mondhatják el a biciklijükről, hogy már több, mint 46 000 km van benne. De aki igen, az valószínűleg elképesztően sokat láthatott a világból. Van, aki ábrándozik a nagy utazásról, más pedig elindul. Illés Adorjánnal beszélgettünk, aki 2015-ben indult expedíciójára, kerékpárjával 4 év alatt megkerülte a Földet, és 39 országban megfordult.

Első hallásra biztosan sokan extrém fizikai vállalásnak gondolják az utazásodat, pedig a veled készült interjúkban mindig kiemeled, hogy neked sem volt korábban tapasztalatod hosszú bicikliutakkal, inkább egy belső önismereti szemléleti fejlődés, mintsem a pusztán fizikai oldala a dolognak segített az úton. Milyen embereknek érdemes ténylegesen útra kelnie? Kiknek ajánlod ezt az életmódot? 

Illés Adorján: A hosszú távú kerékpáros utazás a hétköznapi élettől teljesen eltérő. Hiszen az egész napunk az utazásról, a kalandról szól. Persze írhatnám, hogy a saját életünk is egy folyamatos belső utazás, bármit is csinálunk. Viszont amikor fizikailag úton vagy, mozogsz, felfedezel, az különleges élménnyel ajándékoz meg. Én személy szerint rendszeresen azt éreztem a 4 éves expedícióm alatt, mintha egy Indiana Jones film főszereplője lennék. Fantasztikus dolog a kerékpáros túrázás. (Aki nem hiszi, járjon utána… 😊.) Mindenkinek javasolnám, aki szeretné megtapasztalni azt, hogy milyen érzés igazán szabadnak lenni. 

Hiszen kerékpárunkkal bárhol megállhatunk, ahol szeretnénk, mi vagyunk járművünk sofőrje. A magunk ura vagyunk, a napi távolságot is mi határozhatjuk meg. Ezenkívül – pénztárcától is függően – rajtunk áll, hogy mennyire csapunk a nomád élet közepébe. A földkerülésem során 1500 forintból gazdálkodtam egy nap, ami azt jelenti, hogy szinte sosem költöttem szállásra, hanem vagy sátoroztam, vagy helyi embereknél, vagy valamilyen egzotikus helyen tértem nyugovóra (rendőrség, tűzoltóság, templom).

Sátorozás tűzoltóságon Panamában

Mit tanácsolsz azoknak, akik hasonló kalandra indulnának, vagy akár csak elsőre a megszokottól eltérő életmódba kezdenének? Mit tegyenek a környezet lehetséges lebeszélő, túl óvó-féltő hozzáállásával? Neked kellett ilyenekkel szembenézni?

Persze. Minden ismerősöm, barátom, családtagom úgy nézett rám, amikor bejelentettem, hogy világgá megyek, mint aki rosszul hall. Aztán amikor hozzátettem, hogy kelet felé fogok elindulni, és Iránt és Pakisztánt is meglátogatom, na onnantól kezdve szinte csak negatív reakciókkal találkoztam:

Ott mindenki terrorista”, „Ki fognak rabolni”, „El fognak rabolni”… Ezeket jó sokszor, jó sok verzióban megkaptam. Aztán eltekertem Iránba, áttekertem az országon, és Pakisztánon is, és olyan szintű vendégszeretetet tapasztaltam mindkét ország lakóitól, amit bármilyen utazó megirigyelne.

Rendszeresen meghívtak ebédelni, vacsorázni, reggelizni, kedvesek és szuper barátságosak voltak velem. Szóval ha van egy álmunk, akkor ne engedjük senkinek, hogy lebeszéljen róla. Valósítsuk inkább meg, ezáltal feledhetetlen élményhez jutunk.

Szelfi egy hosszú nyakú mianmari hölggyel

A pszichológiában régóta ismert tény, hogy az emberi elme éhezi az újdonságot. Szükségünk van újabb és újabb ingerekre. Egy átlagos földi halandó úgy elégíti ki ezt a szükségletét például, hogy hétvégén kirándul egyet, böngészi a nemzetközi híreket, vagy vágat magának egy új frizurát. Téged az utazásod során naponta értek az új ingerek. Mennyire okoz függőséget ez az ingerelárasztás? Le lehet parkolni hosszabb időre egy helyen? 

Remek kérdés! 😊 Szerintem az utazás az egyik legeslegjobb tanító. Hatalmasra tágítja a tudatunkat, ha nyitott elmével és szívvel utazunk. Olyan mély ráeszméléseink lehetnek (és lesznek is), amelyek gyökeresen megváltoztatják az életünket.

Nekem az egész életem átértékelődött a kalandozásom során. Bár jelenleg nem utazok fizikailag, folyamatosan velem van az a sok-sok tapasztalat, életérzés, amelyekkel találkoztam a nagyvilágban.

Gondold el, ülsz a kerékpárodon, az arcodat egész nap süti a Nap, enyhén simogatja karodat a menetszél. A táj neszeit hallgatod, közben szabadon áramlanak benned a gondolatok és az érzések. Mivel nincs semmi kötöttséged, megengeded magadnak, hogy csak létezz. Nem kell semmin sem rágódni, a felesleges tárgyaiddal együtt otthonhagytad a nyugati civilizáció agymenéseit is.

Nehéz jól körbeírni azt az érzést, ami veled lesz, ami átjárja minden egyes sejted, ami a lelked minden egyes részét befényesíti. A hajvágás és a hétvégi kirándulás se rossz, viszont nem mozognak ezek egy ligában egy hosszú távú utazással. Okozhat-e függőséget? Nem a függőség szót használnám, inkább azt írnám, hogy fel fog ébreszteni az utazás. Segít megismerni önmagad, és egyensúlyba kerülsz a világgal. Én 3,5 év kerekezés után kezdtem el azt érezni, hogy annyi minden történt, történik velem reggeltől estig, hogy betelt a kalandtartályom. Ekkor döntöttem úgy, hogy Dél-Amerika Ekvádor országából térek vissza Európába, s nem folytatom tovább dél felé az expedíciót.

Salinas, Ekvádor

Van olyan kedvenc helyed a világban, ahol mindenféle hiányérzet nélkül, boldogan le tudnád élni az életedet?

Olyan helyekre bármikor szívesen visszamennék, ahol trópusi éghajlat uralkodik, mert nagyon (nagyon-nagyon) megszerettem, hogy reggeltől estig szuper jó idő van ezeken a helyeken. Emellett sok országban szerettem lenni. Inkább a kisebb településeket szerettem, a nagyvárosok mindig személytelenebbek és barátságtalanabbak. Mindenképp legyen természetközeli az a hely, ahol élek. Legyenek lazák, kedvesek és nyitottak az emberek, mint például a fidzsinézek vagy a kolumbiaiak. Igazából a fő kérdés az, hogy merre kormányozna éppen a szívünk? Mert a megérzésünk nem racionalitást sugároz felénk, hanem ő a legbölcsebb részünk, aki egészben látja azt, amit elmével csak találgatni tudnánk. Nem tudom, hogy hol élném le a teljes életem, mert folyamatosan változunk. Az biztos, hogy még sokat fogok utazni és felfedezni. Hogy merre? Amerre a szívem húz. 

Costa Rica, La fortuna

Hogy látod, szeretnéd folytatni az utat?

Igen. Ezer százalék, hogy fogok még utazni. Nem folytatni, hiszen megkerültem a Földet, hanem újabb utazásokba belefogni. Ahogy beköszönt a hideg idő, le fogok lécelni.

Jelenleg mivel foglalkozol itthon?

Jelenleg azzal foglalkozom, hogy átadjam azt a sok fontos életbölcsességet, amit a 39 országban való kerékpározás során tapasztaltam. Online tréningeket tartok arról, hogy hogyan valósítsuk meg álmainkat, és hogyan fejlesszük a megérzésünket. Illetve élménybeszámolókat is tartok folyamatosan. Nemsokára elkészül az első könyvem, aminek az a címe, hogy az A Nagy Mosolykönyv, ami egy gyönyörű fotókkal teletűzdelt kiadvány lesz. A célja pedig az, hogy rávilágítsa az olvasót az öröm fontosságára, és tudatosítsa azt is, hogy érdemes ezzel a témával foglalkozni. Ezután fogom kiadni a regényszerű könyvem, ami a teljes expedícióm legfontosabb sztorijait és tanításait fogja tartalmazni.

Itt még többet megtudhatunk Illés Adorján kalandjairól:

A Meandmybicycle.love és az illesadorjan.hu oldalon, valamint a Facebook és Instagram felületeken fantasztikus képeket és videókat láthatunk, és további részleteket tudhatunk meg Adorján online tréningjeivel és kiadványaival kapcsolatban!

A cikkben szereplő képek Illés Adorján tulajdonában állnak.

Hadházy Sára írása

Hozzászólások (1):

  1. Adorján

    2021/06/14 at 20:08

    Köszönöm szépen az interjút! Nagyon szeretek az expedíciomról írni, beszélni. Számomra örök szerelemprojekt marad .
    Adorján

    Válasz

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.