Illés Adorján 2015-ben kerékpárjával 4 éves expedícióra indult. Azóta 46000 km van a biciklijében, és 39 országot bejárva körbetekerte a Földet. Útjáról nemcsak fantasztikus képeivel és videónaplójával mesél, hanem mára előadásokat és tréningeket is tart. Hamarosan megjelenik A Nagy Mosolykönyv című fotókiadványa, emellett az utazásáról szóló könyv is készül. Minket most egy kulináris kalandra visz el egy beszélgetés erejéig.
- Na, de, mit eszik egy világutazó?
Illés Adorján: Na mit? 😊 Én vegetáriánusként tekertem körbe a világot. A kalóriabevitelem legnagyobb részét a déligyümölcsök tették ki, főleg Ázsia és Latin-Amerika területén, ahol felettébb kedvező áron kapunk mézédes gyümölcsöket. Ezen kívül utcai kifőzdékben is vásároltam mindenféle rizs-zöldség kombinációkat. Mindenki egyen azt, ami jólesik neki, és rendelkezésre is áll. Például Tadzsikisztán Pamír hegységében utazva nem sok mindenhez lehetett hozzájutni. Ott 3 hétig gyakorlatilag krumplin éltem.
- Csomagokkal együtt 50 kilós biciklivel napi szinten akár több mint 100 km-es távokat megtenni, vagy több ezer méter magas hegyeken átjutni energiaigényes. Hogyan készültél fel indulás előtt a kalóriabevitel megoldására? Konzultáltál esetleg dietetikussal vagy trénerrel?
Igen, egy kerékpáros edzővel konzultáltam. Azonban az utazásom során olyanokat tapasztaltam, amik nem biztos, hogy szerepelnek a biológia könyvekben. Mikor teljes szívedből imádsz élni, és belülről Napként ragyogsz a boldogságtól, akkor átértékelődik a táplálkozásról alkotott képed. Van valami egyébként ebben a fénnyel táplálkozásban, bár én ezt konkrétan nem csináltam napokig, azt viszont bátran kijelenthetem, hogy összetett dolog a táplálkozás. Számomra szent tevékenységgé vált.
Tűző napon több órát tekersz, majd a táskád hűvös mélyéről előbányászol egy szép almát, és megeszed, miközben összekapcsolódsz a táj harmóniájával. Egy ilyen pillanat felér egy többfogásos vacsorával. A hozzáállás itt (is) sokat számít.
- Mennyire pakoltál be a sportolóknak kifejlesztett energiaszeletekből, gélekből? Vagy inkább kerülted az előre csomagolt, kész ételeket?
Anyukám 4 évre előrecsomagolt nekem szendvicseket. 😊 Csak viccelek. Semennyire. Megesett az út során, hogy vitaminokat vagy táplálékkiegészítőket kaptam ajándékba. Ezeknek örültem. Ha nem kaptam, akkor is örültem. 😊 Egyszer, amikor San Francisco-tól tekertem San Diego felé, valahol a parkolóban megállított egy ember, és adott vagy 100 darab kis Snickers-jellegű csokit. Akkor pár napig szinte csak csokin éltem, és sokat mosolyogtam azon, hogy milyen szép az élet.
- Egy világkörüli út költséges kaland, így jól be kellett osztani az ételre fordítható keretet. Nagyon megmaradt bennem, amit meséltél egy podcast-interjúban, hogy Ausztráliában a világutazók gyakran adják egymásnak azt a tippet, hogy dumpster diving, vagyis kukabúvárkodás útján oldják meg az ételbeszerzés kérdését. Mit tanított ez az élmény a kultúránknak az ételhez való hozzáállásával kapcsolatban?
Szuper, hogy felhoztad ezt a témát. Másfél évembe telt átkerekeznem Ázsián, ezután léptem Ausztráliába. Ázsiában olcsóság van, Ausztrália méregdrága Ázsiához képest. Úgy tudtam tartani a napi 5-6 dolláros költésemet, hogy elkezdtem kukázni. Elkezdtem, aztán rákattantam. A pályafutásom azzal kezdődött, hogy kipróbáltam, amit utazásos fórumokon olvastam: a dumpster divingot. Ehhez menj el egy szupermárkethez és keresd meg a raktár kijáratát. Ha szerencséd van, akkor találni fogsz egy hatalmas kukát, ami csak rád vár, hogy belevesd magad. Szomorú, hogy rettentő sok ételt kidobunk, kiselejtezünk. Csomagolás-sérült termékeket, piciny sérüléssel rendelkező zöldségeket, gyümölcsöket, műanyagdobozba zárt péksüteményeket, fánkokat is találtam.
Nem úgy kell elképzelni, hogy valami rothadó cuccot bányászol, hanem fullos minőségű kajákhoz jutsz a kukákból, amiknek például másnap jár le a szavatosságuk, vagy egy piciny horpadás díszeleg a csomagoláson. Gyakorlatilag keresztbe-kukáztam az ausztrál kontinenst, így sikerült alacsonyan tartani a költségvetésemet, és emellett tök izgalmas élmény is volt.
Emlékszem, apukámmal egyszer beszéltem interneten, és mondta, hogy most már ne kukázzak annyit, mert minden social média posztom a kukázásról szól, annyira megtetszett ez a foglalkozás. Néha még a bringázás rovására is ment. „Ezt a szupermárketet még megnézem…” . Mintha olyan kaszinókat látogatnék, ahol vagy nyerek, vagy nem történik semmi. És jópárszor jackpotot is nyertem, azaz annyi fullos kaját találtam, hogy el sem tudtam vinni a felét sem. 😊
- 4 év alatt jópár kontinensen megfordultál. Milyen egzotikus ételeket, konyhákat volt alkalmad megkóstolni? Van olyan jellegzetes étel, amire, ha rágondolsz, azonnal visszavisz egy-egy helyszínre?
Leginkább a déligyümölcsök. Emlékszem, Indonéziában például minden nap megettem egy 1,5-2 kilós papaját, illetve tonnaszámra toltam befelé a banánt mindenhol. Ha fogyasztanék húst, megannyi furcsa ételről beszámolhatnék. Például Kínában kecskeherét tudtam volna enni, Kolumbiában pedig nagy hangyákkal kínálgattak, mint édesség. Engem tökéletesen kielégítettek a gyümölcsök.
- Volt olyan itthoni étel, ami nagyon hiányzott? Mivel vártak téged a hazatérésed napján?
Azt tudtad, hogy van pár ételünk, amit máshol nem nagyon lehet kapni? Az egyik ilyen a mák. Csomó helyen nem lehet kapni. Már nagyon a végén jártam a kalandozásomnak, amikor még Magyarország előtt, Ausztriában bementem egy boltba, és vettem egy nagy mákos bejglit és egyből betoltam az egészet. Finom volt, csak megülte a hasam. 😊
Egyébként mindegy, hogy hiányzik egy étel vagy sem. Mindegy, hogy van-e honvágyad, vagy nincs. Ha utazol, és ráérzel az utazás ízére, akkor teljességben, hálában és örömben telik majd minden egyes napod.
Még a legnehezebb napokat is megszereted, mert tudod, hogy minden ami történik, érted történik.
Itt még többet megtudhatunk Illés Adorján kalandjairól:
Meandmybicycle.love és az illesadorjan.hu oldalon, valamint a Facebook és Instagram felületeken fantasztikus képeket és videókat láthatunk, és további részleteket tudhatunk meg Adorján online tréningjeivel és kiadványaival kapcsolatban!
A cikkben szereplő képek Illés Adorján tulajdonában állnak.
Hadházy Sára írása
