Azt gondolhatnánk, hogy Wim Hof rendkívüli képességekkel megáldott figura, aki olyan őrültségekre képes, amilyenre a hétköznapi emberek nem. A „Jégember” számtalan Guinness-világrekorddal büszkélkedhet, rövidnadrágban, két nap alatt mászta meg a Kilimandzsárót, vagy egy csepp víz elfogyasztása nélkül futotta le a maratoni távot a 40 fokos namíbiai sivatagban. Egyedi módszerével éppen azt próbálja bebizonyítani, hogy nem ő a rendkívüli, és mindannyian fel tudjuk ébreszteni a bennünk lakozó erőt.
Wim Hof hosszú évtizedek alatt egy három pillérből – légzőgyakorlat, hidegterápia, elszántság – álló módszert dolgozott ki, amelynek következetes gyakorlásával ismét képesek lehetünk kapcsolódni önmagunkhoz, másokhoz és a természethez.
Felkerestem Varga Zsolt Jánost, a Wim Hof-módszer egyik hivatalos oktatóját, hogy meséljen a Wim Hof-módszerrről, és annak hatékonyságáról.
K. T. D.: A világjárvány miatt mindenki sok nehézségen ment keresztül, és az egészségünk – vagy annak hiánya – még inkább fókuszba került. A megelőzésről azonban elenyészően kevés szó esik, pedig ha egy picivel több figyelmet fordítanánk magunkra, minőségibb életet élhetnénk, és az egészségünk is klasszisokkal jobb lehetne. Hogyan járul hozzá a Wim Hof-módszer ahhoz, hogy könnyebben tudjunk megküzdeni az esetlegesen ránk váró testi és lelki kihívásokkal, legyen szó betegségről vagy a lelket felemésztő problémáról?
V. ZS. J.:
A baj ott kezdődik, hogy az egészségünk vagy – ahogy fogalmaztál – annak a hiánya csak néha kerül fókuszba, és akkor is csak egy kis időre, ahelyett hogy az egészség folyamatosan az első helyen szerepelne.
Ennek alapból magában kellene foglalnia a megelőzést, és ennek az életmódszerű, folyamatos gyakorlása lenne a lényeges. A Wim Hof-módszer, és különösen a hideggel kapcsolatos gyakorlatai, akár hideg zuhany, akár hideg fürdő formájában, részei lehetnek a megelőzésre nagy hangsúlyt fektető életmódnak.
A hideggel, valamint a légzésgyakorlatok során fellépő levegő-visszatartással és esetenkénti túllégzéssel jótékony hatású, kontrollált stressznek tesszük ki magunkat. Ezt eustressznek is szokás nevezni. A gyakorlás naponta megtöri a krónikusan begyűrűző, hosszan elhúzódó stresszt, és edzettebbé válunk az alkalmanként előforduló stresszes szituációk során.
Érdemes tehát megfigyelnünk, hogy az életmódunk mi körül forog. Az egészség elérése és fenntartása körül, vagy engedjük, hogy a sokadlagos problémák miatti stresszelés vegye át az uralmat a hétköznapjaink felett?
K. T. D.: Wim Hof személye már-már legendás. Te hogyan kerültél kapcsolatba vele és a módszerével? Milyen utat jártál be eddig a hatására, és hol tartasz most?
V. ZS. J.: Annak idején minden évben küszködtem krónikus légzőszervi megbetegedésekkel szeptember és május között. Egy szezonban többször is előfordult, hogy ledöntött a torok-, mandula-, arcüreg-, középfül- vagy tüszős mandulagyulladás. Aztán 2015-ben hallottam egy podcastet, majd rögtön másnap elkezdtem otthon gyakorolni a Wim Hof-légzést és a hideg vizes zuhanyozást. Két évig csináltam, és eljutottam oda, hogy a betegeskedés megszűnt. Később aztán elmentem egy Wim Hof- workshopra, és azon kaptam magam, hogy folyamatosan a módszerről beszélek. Úgy döntöttem, hogy elvégzem az oktatói tanfolyamot. Aztán Wimmel is találkoztam, és a saját workshopjaim mellett már több mint 20 alkalommal segédkeztem hétvégi és többnapos, Wim Hof által vezetett tréningeken. Nagyon jó látni, hogy a módszer mennyire tetszik az embereknek, és milyen nagy lelkesedéssel vesznek részt a tréningeken. Ugyanakkor arra is ügyelek, hogy ezt az egészet módszerként, filozófiaként kezeljem, Wimre pedig emberi lényként tekintsek, és elkerüljem az elvakult követői magatartást.
K. T. D.: Milyen kihívásokba vágtál bele, hogy bebizonyítsd magadnak és másoknak is a módszer hatékonyságát?
V. ZS. J.: A hatásossága világos volt, amit a saját bőrömön is tapasztaltam, hiszen akkor már több éve nem betegedtem meg a téli hónapokban. Rendszeresen mártóztam a téli természetes vizekben, és túl voltam egy téli lengyelországi hegymászó túrán is, amit félmeztelenül tettünk meg. Közben pedig megszoktam a téli futásokat.
Nem akartam sem másoknak, sem magamnak bizonyítani. Inkább a figyelemfelkeltés, a teljesítőképességem határainak feszegetése és az akaraterőm fejlesztése miatt vágtam bele a próbatételekbe. Mivel a futás az egyik kedvenc testmozgásom, viszonylag sok futással kapcsolatos kihívást teljesítettem. Például 30 napon keresztül, mindennap lefutottam 20 kilométert, és tettem ezt télen, pólóban. Aztán több, mint egy évig, minden hónapban teljesítettem a maratoni távot. Egyébként ez a két próbatétel párhuzamosan zajlott, mert alig egy-két napot tudtam csak pihenni a 20 kilométeres futások és a havi maratonok között.
Ezenfelül különböző, 50-60 kilométeres hegyi túrákat teljesítettem, és 80-100 kilométeres biciklitúrákra mentem holland „nagymama biciklivel”. Megcsináltam egy hideg vizes triatlont is, ugyancsak nagymama biciklivel és mezítlábas cipővel, mindezt november végén.
A kihívássorozatok előtt nem igazán futottam rendszeresen, inkább csak időnként, kedvtelésből. Természetesen figyeltem a fokozatosságra, de még így, hobbifutóként is mindössze 1,5 -2 év alatt eljutottam erre a szintre. Számomra mégis az volt a legfontosabb, hogy télen is tudtam folytatni a futást.
K. T. D.: Hol lakozik bennünk az a belső erő, amiről Wim Hof beszél az előadásain, és miért nem tudunk róla?
V. ZS. J.: Én inkább életerőnek nevezném, és nincs benne semmi misztikusság. Ha nem egy irodában vagy egy autóban vagyunk begubózva egész nap, hanem tényleg aktívan használjuk a testünket, akkor ez teljesen egyértelmű. Láthatunk erre rengeteg magyar példát is: Lubics Szilvia, Maráz Zsuzsanna, Szőnyi Ferenc vagy Kassai Lajos személyében, de az összes többi világklasszis élsportolónkat is ide sorolhatnám. A hideggel és a légzésgyakorlatokkal való edzés sokban hasonlít a sporttréningekre, csak a szokásos izomcsoportok és technikák helyett a tüdő, a rekeszizom, valamint az érrendszer edzésére kerül sor.
Tehát az életerő mindenkiben ott van, csak különböző mértékben.
Nem várhatjuk el, hogy egyszerűen csak kitörjön belőlünk, és egy sokszor élettelen, zajos és mérgező környezetben kicsattanó egészséggel járjunk-keljünk. Ezért nap mint nap tenni kell: edzeni, gyakorlatokat végezni, és keresni a kapcsolatot a természettel. Azt sem lehet eléggé kihangsúlyozni, hogy mennyire fontos a jó minőségű alvás és az egészséges élelmiszerek fogyasztása.
K. T. D.: A Wim Hof-módszer milyen ősi tudást hoz el nekünk a nyugati gondolkodásmód nyelvére lefordítva?
V. ZS. J.: Én úgy fogalmaznék, hogy a Wim Hof-módszer megnyit egy kaput. Kaput egy olyan irányba, amerre érdemes felfedezőkörútra indulni. A módszer mindenképpen jó belépő; nagyon sokaknak évekre ad gyakorolnivalót, kísérletezési lehetőséget. Ugyanakkor ahhoz is jó kezdet, hogy az ember felfedezze a légzéstechnikák világát, és megismerkedjen a hideggel. Ezeknek a technikáknak persze több ezer éves múltja van, és nagyon hatásosak, viszont elsajátításuk és napi alkalmazásuk nehézkes lehet.
K. T. D.: Wim Hof gyakran említi, hogy a hideg a tanára. Mire utal ezzel?
V. ZS. J.: A hideg a természetnek az az ereje, ami mindenféleképpen összpontosításra, figyelemre és alázatra késztet bennünket, mert egyszerűen nem lehet félvállról venni. A hideggel való érintkezés előtt, közben és utána is rengeteget tanulhatunk magunkról. Mentális és fizikális síkon is kihívások elé állít. A közösségi médiában látható, a jégben készült mosolygós képek csak egy pillanatot örökítenek meg és adnak át.
Az akaraterőnk és a testünk is megedződik egy-egy jeges fürdőzés során, de igaz ez a napi hideg zuhanyokra is.
Függetlenül attól, hogy én most mit mondok, ha valaki elkezdi a napi hideg zuhanyt, meg fogja tapasztalni a hatásait a saját bőrén. Nem nekem kell hinni, hanem inkább a tapasztalásnak – első kézből.
K. T. D.: Kiknek ajánlott a Wim Hof-módszer kipróbálása? Hogyan kezdjünk neki?
V. ZS. J.: Főleg azoknak, akik szeretnék a testüket jobban megismerni a természet erőinek, elemeinek közreműködésével. A hideg zuhany mindennapokba való beiktatása az, ami a legtöbb embernek nehézséget okoz, de a fokozatosság betartásával, 10-15 másodperces kezdéssel a 2-3 perces hideg zuhany sem lehetetlen. Ne gondoljuk azt, hogy a mennyiség a lényeg, és minél több időt töltünk a hidegben, annál jobb. Nem lehet eléggé kihangsúlyozni, hogy mindig figyeljünk a testünk jelzéseire!
A légzésgyakorlat magyar felirattal is megtalálható Wim Hof YouTube-csatornáján, és nagyon sok információhoz lehet jutni a weboldalán. Továbbá elérhetőek a légzésgyakorlatok az én weboldalamon és a YouTube-csatornámon, illetve van egy külön videóm a hideg zuhanyról is.
A kiemelt kép Varga Zsolt János tulajdona.
Az interjút készítette: K. Tengeri Dalma
