Szemlér Ákos testnevelő tanár, mozgásterapeuta és kung-fu edző egy olyan kísérletbe fogott, amelynek nem lesz rögtön eredménye. Az ő szavaival élve, arra a kérdésre keresi a választ, hogy a rántottából lehet-e újra tojás, avagy lehetséges-e, hogy olyan életmódot folytatunk, ami lelassítja – optimalizálja – az öregedést?
Cikksorozatunk előző részében azt mutattuk be, hogy a hétköznapi elménk időnként igazi dögként viselkedik, és megpróbálja darabokra szaggatni a vízióinkat, a lelkesedésünket.
Ákos a későbbiekben így ír arról, hogy mit ért a testauráció alatt:
„A testauráció folyamata számomra olyan, mintha egy 1000 db-os puzzle-t kellene kirakni. Rengeteg apró részlet, mindegyik a maga helyén, s csak nagy sokára kezd kialakulni valamilyen kép. A rutinos puzzle-kirakók a széleivel kezdik, megépítik a keretet, amit majd fokozatosan feltöltenek.”
A légzés
„Nekem a testauráció kerete a légzés. Látszólag nincs semmi dolgunk vele, hiszen mindannyian egyformán lélegzünk, nem?
Erre a következő hasonlat jut eszembe: Michael Phelps és én beugrunk a medencébe 200 vegyesre. Mindketten beugrunk, mindketten úszunk, mindketten kijövünk a végén (engem inkább kimentenek), tehát akkor elmondható, hogy nincs különbség a két úszás között… Vagy mégis? A különbség nem a beugrás és a kijövés, hanem az, ami közte, bent, a medencében történik. Ez okozza nála az 57 aranyérmet, nálam meg azt, hogy ki kell menteni a végén.
Létezik a »külső« légzés, amit a tüdő csinál, és létezik a »belső« légzés, ami sejtszinten történik, ami tulajdonképpen életben tart, és biztosítja az energiát minden vegetatív folyamathoz (is). Ha a külső légzésünk nem megfelelő (és nem az), a sejten belül a mitokondrium, ami az energiát termeli, nem jut elég oxigénhez, csökken a hatásfoka. Ennyire le lehet egyszerűsíteni a képletet: több oxigén sejtszinten = több energia, nagyobb hatásfok minden szövetben, minden szervben, minden anyagcsere-folyamatban.
A jó hír, hogy a légzésminta tanulható, változtatható, automatikussá tehető!
S nekünk, fotelharcosoknak, nethuszároknak, panelnináknak, városi szamurájoknak nem kell mindjárt a jóga haladó légzéstechnikáira (pranayama) gondolnunk. Légzésoptimalizálásra kiváló a Buteyko-légzés, valamint az ebből, sportolók számára kifejlesztett Oxygen Advantage program.
Külön előny, hogy a légzőgyakorlatok nem igényelnek plusz szabadidőt, hiszen egyébként is lélegzel, csak figyelem kell hozzá. Pl. ma reggel felmentem autóval tesómért Pestre (oda érkezett a busza Olaszországból), kiváló alkalom a légzésem optimalizálására! Vagy az irodában ülőmunkát végzel? Ha kis figyelmet tudsz fordítani a légzésre, máris a testaurációd színhelyévé tetted a munkahelyet! Nem kell pózokba ülni, nem kell feltűnő mozgásokat végezni CSAK a megfelelő módon lélegezni!
Ezáltal, szinte azonnali, közvetlen és sejtszinten bekövetkező változásokat tudsz létrehozni a testedben! Több energia, jobb keringés, hatékonyabb anyagcsere, nagyobb koncentráció… és az érzés: hoppá, valamit megtanultam szabályozni, uralni, amiről úgy gondoltam, nincs beleszólásom!
Ez az a „keret”, amibe később bele lehet építeni a puzzle többi darabkáját, s idővel kezd majd tisztulni, összeállni a nagy kép, a szuperegészség, a »jééé, hát rajtad nem fog az idő!«. Remélhetőleg, hiszen erről szól a kísérlet…”
Ákos szerint a levegő a keret, de az is nagyon fontos, hogyan méregtelenítünk.
Takaríts okosan! A méregtelenítésről
„Egy másik nézőpontot szeretnék megvilágítani, talán kevesebbet hangoztatják, nyilvánvaló piacgazdasági okokból.
Képzelj el egy embert, aki áll egy szobában, és porszívózza a szőnyeget. Szép komótosan halad. Lóg az oldalán egy zsák, tele homokkal. Minden lépésnél benyúl a zsákba, és kiszór egy marék homokot a szőnyegre. Ezzel nincs különösebb probléma addig, amíg az ember »kijön nullára«, azaz amennyi homokot kiszór, annyit fel is tud porszívózni. De nem tud! Egyfelől, mert igen kicsi a porszívója, csak asztali morzsaporszívó. Másfelől viszont igen nagy a marka, sok homok fér bele, sőt van pluszban kislapát is, valamint soha nem lankadó szorgalom a homokszórásban.
Ezért, bár folyamatosan megy a porszívó, egyre koszosabb a szoba. Ez több évtizedes távon a szoba élhetetlenné válását okozza. A »méregtelenítő«, illetve »tisztító« termékek azt csinálják, hogy kicserélik nagyobbra a porszívót. Kinek mi fér a pénztárcájába alapon. A kisebb modellektől az ipari porszívóig minden van a kínálatban.
Halihó, az optimalizált légzés már önmagában egy igen erős porszívót ad a kézbe, teljesen ingyen!
Megjegyzem, hogy a porzsákot azért nekünk kell kiüríteni (okés, hogy valahogy kiválasztódnak a salakanyagok a nyirokrendszerbe, de annak nincs önműködő keringése, mint a vérnek!). Létezik másik út is, macerás, lemondásokkal jár (kezdetben), nem annyira marketingelt. Egyáltalán nem passzol a komfortzónánkhoz – ezért legtöbbünknek eszébe sem jut –, tökéletesen passzol a természet rendjéhez: SZÓRJ KEVESEBB HOMOKOT!
A testaurációs folyamat egyik nagyon fontos, alapvető puzzle-darabkája. Ne nehezítsd a természet munkáját! Ez a »titkos« formula, a mesterkulcs…”
Ürítsd a kukát! A nyirokrendszer szerepéről
„A nyirokrendszernek tehát nincsen önálló, önműködő keringése, mint pl. a vérnek. A nyirokfolyadék alapesetben éppen csak mozog a nyirokerekben. Bár a sejtek képesek kiválasztani az anyagcsere folyamán képződő felesleges, nem odavaló anyagokat, melléktermékeket, az szinte »megáll« a nyirokerekben. Kb. olyan, mintha a fiam kakás pelenkáit kidobnám a kukába, de a lakásból nem vinném ki.
Steve Johnson / Unsplash
A nyirokrendszer keringését egyfelől a nyirokereket körülvevő simaizmok mozgásakor létrejövő nyomás, másfelől a harántcsíkolt izomzat mozgása hozza létre. Nagyon leegyszerűsítve. Most jön az a rész, amikor érkezik a hétköznapi elme, és már mondja is: a simaizom akaratunkon kívül működik, nem tudunk rá hatással lenni. Tévedés.
Jöjjön hát a már unalomig ismételt LÉGZÉS szerepe a folyamatban. Optimalizált légzés esetén a vér megnövekedett szén-dioxid-szintje hatására a simaizomszövetek ellazulnak. Tehát tudatos légzéssel változást tudsz elérni a simaizom állapotában, ami nyomást hoz létre, ami elindítja a nyirokkeringést.
Vagány, nem? Ülsz a széken az irodában, olvasod ezt a blogot, és közben tudod keringetni a nyirokfolyadékot… Nem is rossz.
Már ürül is a kuka. Ha ezt még megfejeljük némi vázizommozgatással, pl. gyaloglás, futás, kerékpározás, lépcsőzés stb., máris aktívan működő nyirokkeringésünk van. Kuka ürítése most…, a többit megoldja a természet.
Testaurációs szempontból ideális, ha a nyirokkeringés aktiválásán túl megkísérlünk mind kevesebb kiválasztanivalót küldeni a rendszerbe…”
Forrás: Szemlér Ákos blogja
Kiemelt kép: Galvão Menacho/Pexels
