Az elmúlt több mint egy évben a legtöbb ember életébe begyűrűzött valamilyen veszteség. Bár a halál az egyik legnagyobb veszteség, a szó sok egyéb tényezőt is magában foglalhat:
veszteség lehet bármi, amit mi magunk annak élünk meg.
A pandémia időszakában elveszítettük például a napi rutinunkat, a személyes családi és baráti kapcsolatainkat, a járványügyi korlátozások sokszor elvették tőlünk a szabadság-érzést, számtalan programunk vagy várva várt eseményünk hiúsult meg. Sokan elveszítették a munkahelyüket, és gyakran látjuk, hogy a párkapcsolatok számára is megterhelő időszakon vagyunk túl. Ezek mind-mind veszteségélmények, amelyekkel számtalan cikk foglalkozik. De mi a helyzet azokkal a tényezőkkel, amelyeket a járvány hozadékának tekinthetünk és most, amikor minden visszaáll majd a megszokott kerékvágásba, el fogjuk veszíteni?
„Csak legyen már vége!” – De teljesen, mindennek?
Bár az otthonról történő munkavégzésnek megvannak a maga nehézségei (és ez természetesen mindenki számára más és más), a munkahelyekre történő visszatérés több szinten is veszteségélményt generálhat. Véget érnek a napok, amelyeken több időnk jutott az alvásra és pihenésre, hiszen megspóroltuk az utazás idejét. Sokan napi 2-3 órát is eltöltenek ingázással az otthonuk és a munkahelyük között – ezt az időt most a járványnak köszönhetően másra tudták fordítani. De nem csak az ideje fontos, hanem az utazással járó stressz is. A legtöbbünk számára ismerős a reggeli dugó és a parkolási nehézségek, amelyek rá tudják nyomni a bélyegüket az egyébként békésen induló reggelekre is. Most ismét szembesülnünk kell ezekkel.
Pároknál, családoknál ez még összetettebb: biztosan mindannyian éreztük, hogy nehéz több munkahely otthoni munkavégzését fenntartani, különösen akkor, ha még ehhez némi online oktatás is társul, ugyanakkor
mikor máskor van egyébként arra idő, hogy ennyit legyünk együtt családtagjainkkal?
A hétköznapi közös ebédek – ami sokunknak egy egészen új és ismeretlen élmény – sokat hozzá tudnak tenni a naphoz és a kapcsolathoz is, még azoknak is, akik egyébként is szoktak például telefonon beszélni a nap során, hiszen ez egy egészen más szinten történő együttlét lehet. A munkahelyekre történő visszatéréssel ez is véget ér, ismét a hétvégék kiváltságává válik.
Egyéni szinten is további veszteségeink lehetnek, ami saját habitusunktól függően változhat. Egy extrovertált személy számára a bezárkózás időszaka lehetett nehezebb, míg egy introvertált egyén a visszatéréskor élheti ezt meg.
Az otthoni nyugalom és a szabadabb munkakörülmények elengedése ugyanakkor személyiségünktől függetlenül hiányozhat később.
A hőmérséklet és a fény saját igények szerinti szabályozása bár apróságnak tűnik, hatással lehet az általános hangulatunkra, ezek ismét közösségi szabályozás alá kerülnek vissza. A munkaidő rugalmasabb volta számos olyan dolgot tett lehetővé, amit egyébként nehéz lett volna megoldani, mint például egy hivatali ügyintézés. Nemcsak azért, mert – persze munkahelytől függően, de – otthonról a munkavégzés könnyebben megszakítható ennek idejére, de azért is, mert a járványhelyzet miatt sok olyan dolog is átmenetileg online ügyintézhetővé vált, ami korábban nem volt jellemző. A járvány végével együtt visszatérhetnek a személyes ügyintézés nehézségei.
Na és a négylábú családtagok?
Gazdiként a kisállat jelenléte számtalan pozitív hatással bírhat, ráadásul segít abban is, hogy aktívabban töltsük el a munkanapjainkat. Míg az irodában lehet, hogy csak pár lépést tettünk ebédszünetben, addig otthonról dolgozva és kutyánk könyörgő tekintetét látva, azért gyakran belesűrítünk az időbe egy rövid sétát is – és máris kiléptünk a természetbe, ami csak tovább fokozza a jóllétünket. Nem is beszélve arról, hogy bár optimális esetben kutyánk jól viseli az egyedüllétet, gazdiként azért nyugodtabbak lehetünk, ha nem kell sok időt úgy töltenie. Az újrakezdődő munkábajárással ezt az új, „kutyánkkal közösen eltöltött munkanapok”- élményt is elveszítjük.
Végül, de nem utolsó sorban, elveszíthetjük annak egy részét is, ahogy a bezárkózással kitágult a világunk. Ellentmondásnak tűnik, mégis azzal, hogy a járvány miatt sok esemény átállt az online térbe, elérhetővé vált olyan egyének számára is, akik túl messze vannak ahhoz, hogy személyesen részt vegyenek, vagy például mozgásukban korlátozottak. Bár csodálatos, hogy ismét lehet személyesen találkozni, mégis ezzel sokak számára elveszik a részvételi lehetőség.
Természetesen nehéz a pandémiára pozitív életeseményként tekinteni, ugyanakkor fontos, hogy legyen rálátásunk arra is, amit nyereségként tudunk elszámolni ebből az időszakból.
Bár a kiesett időszak nem pótolható és a pozitívumai sem kárpótolhatnak teljesen az esetleg elszenvedett nehézségekért, veszteségekért, hadd legyen létjogosultsága annak is, ha nehéz a visszatérés. Segítsük ebben egymást és legyünk türelmesek magunkkal, másokkal.
Zaka Dóra írása
Kiemelt kép: Nita (pexels.com)
