A Harlemben született, meghatározhatatlan stílusú Mobynak jó érzéke van ahhoz, hogy könnyeket csaljon elő belőlem. Az amerikai dalszerző, énekes, producer, DJ és fényképész elektronikus zenei stílusával tört be a ’90-es évek könnyűzenei iparába. Mondhatjuk, hogy muzikális, hiszen zongorán, gitáron, basszusgitáron, billentyűs hangszereken játszik, és énekel. Viszont önmagában a hangszeres zenét nem találta elég szabadnak, ezért nyitott az elektronikus műfajok felé.
Ő nem az a típus, aki beállna a sorba, és gyártaná a semmitmondó, felszínes, hatásvadász tucatszámokat. Nem. Mobynak elvei vannak, és ki is áll azokért. Dalainak általában mindig mélyebb mondandója is van, a szórakoztatáson túl gondolatokat is közöl. Vegán, elhivatott állatvédő és humanitárius tevékenységet is végez. Meglehetősen introvertált, saját elmondása szerint jobban működik neki az egyedüllét, mint a kapcsolat. 4 könyve van, abból egy album a fényképeiből. Gyakorlott meditáló, de nem tartozik semmilyen konkrét vallási vonalhoz, inkább „taoista-keresztény-agnosztikus kvantummechanikusnak” nevezné magát.
Egy hete tette közzé egy új zenéjét. A dal mindössze 3 sort ismétel:
„Why does my heart feel so bad?
Why does my soul feel so bad?
These open doors”
„Miért fáj úgy a szívem?
Miért rossz a lelkemnek?
Ezek a nyitott ajtók”
A zenéhez egy videoklip is társul, nem is akármilyen. Igazából azért született ez a poszt, hogy felhívhassam erre a videóra a figyelmeteket, megoszthassam veletek az élményt. Mert Moby (és az animáció készítője, Steve Cutts) már megint sírásra késztettek. A videóban a kis űrlénnyel és kutyájával utazva jelen társadalmunk görbe tükrét láthatjuk.
Az 1999-ben készült eredeti dal klipje is tud azért facsarni egyet az ember szívén:
Sós Dóra Gabriella írása
Forrás:
Jaeah Lee (2014): Exclusive Premiere of Moby’s New Video, “The Last Day”, Mother Jones.
Kiemelt kép: részlet Steve Cutts animációjából (forrás)
