Kutya-macska barátság, avagy le az előítéletekkel!

Fontos, hogy a gyerekek számukra érthető, befogadható módon halljanak olyan komoly témákról, mint a szenvedélybetegségek, a szexualitás és a rasszizmus.

Becz Dorottya: Süti és a pizsamaparti (könyvajánló)

„Azt hiszem, tudom a jelszót – vigyorodott el Süti –, bár a rácsok valóban veszedelmesek.”

(Becz Dorottya: Süti a titkos kertben, Magánkiadás, 2020)

A képet készítette: Perger Zsófia

Becz Dorottya újságíró, aki korábban a HVG és a Motibooks Kiadó szerkesztőjeként dolgozott, jelenleg Angliában él, és könyvírással foglalkozik. Süti kalandjainak megírásához egy online írói kurzus adta a lendületet, az inspirációt pedig egy azonos névre keresztelt plüsskutyus. A Süti ​a titkos kertben folytatása idén májusban érkezett, Süti és a pizsamaparti címmel.

Megnézhetünk a Foxbooks csatornáján egy rövid videót is a könyvről:

Az írónő számára fontos, hogy a gyerekek számukra érthető, befogadható módon halljanak olyan komoly témákról, mint a szenvedélybetegségek, a szexualitás és a rasszizmus, mert a megfelelő információk átadását gondolja a legjobb szemléletformálásnak. A Süti és a pizsamaparti című részben felfedezni vélem ezt a véleményformáló attitűdöt, amikor kutyamama felháborodva tiltakozik Gyömbér, a cica látogatása ellen:

„– Hát, Gyömbér, a cica, a titkos kertből – válaszolta Süti teljes természetességgel.

– Egy cica? – háborodott fel a kutyamama. – Kizárt, hogy egy macska átlépje ennek a háznak a küszöbét!”    

A képet készítette: Perger Zsófia

A kutyamama által is érzett előítéletre gyakran hallhatunk példát a mindennapjaink során, ám míg ezek egy felnőtt számára egyszerű kijelentések, addig a gyermeki agy mintaként elraktározza, később pedig átkonvertálva használatba veszi. „Nem leszek a barátod, mert piros a pólód!” – hallottam egyszer az óvodaudvaron. Ez az egyszerű mondat elsőre talán humoros, de belegondolva ott rejtőzik benne az előítélet, a másság elfogadásának nehézsége, az eltérő ízlés elítélése: ha nem tetszik a pólód színe, nem is vagy ugyanaz a pajtás, akivel tegnap még játszottam. És ez csak a kezdet, az óvodás szint. Ebből következik a megkülönböztetés azért, mert barna a haja, nem szőke; sötét a bőre, nem világos; vagy éppen nem olyan tiszta a ruhája.

A gyermekeknek teljesen mindegy, ki milyen – ők egyformán szeretnek mindenkit, számukra mindenki úgy jó, ahogy van. A felnőttektől látott-hallott, rosszul értelmezett; esetleg jól értelmezett, de hibás mondatok tudják úgy formálni az ártatlan gyermekeket, hogy aztán elkél az a finom iránymutatás, amit például Süti történetein keresztül nyújthatunk nekik.

Forrás: Moly.hu

A történet kedves, ártatlanul hangzik, de csupa mélyreható, hatalmas gondolatot közvetít, mindezt láthatatlanul. Rövid, az óvodás korosztály számára ideális történetek. Mindkét Süti-könyvet Perger Zsófia grafikus illusztrálta, kedves, barátságos, kissé retró stílusú rajzokkal – nekem a Frakk, a macskák réme című gyermekkori kedvenc jut róla eszembe. A rajzok és a történet összhangban vannak, a kedvenc képrészletem, amikor a két család (Süti és Gyömbér) találkozik. A fent taglalt előítéletet szemlélteti a Süti anyukájának arcán megjelenített arckifejezés, amely a következő oldalra eltűnik, miután saját maga ismerhette meg Gyömbért, és vetkőzhette le a macska iránt érzett ellenszenvét.

Ajánlom annak, aki könnyed kikapcsolódásra vágyik, ahol a gyermek igazi kutya-, netán macskarajongó, a kicsiknek, hogy elvarázsolja őket, a nagyobbaknak, hogy okuljanak belőle. Egyszóval mindenkinek.

A könyvek megvásárolhatók itt, újabb kalandjait pedig követhetik Facebookon, illetve Instagramon is.

Írta: Hacskóné Bezzeg Alexandra

Források:

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.