A boroknak és a borozásnak régi hagyománya van, már az ókorban is elemezték a borok küllemét és ízét. Rengeteg energia, idő, pénz és munka szükséges egy bor elkészítéséhez, ezért is voltak olyan büszkék és izgatottak a gazdák egy-egy nedű kóstoltatásánál. A borízlelés hagyománya az évek alatt folyamatosan változott, de szerencsére cseppet sem vesztett népszerűségéből.
A fehér-, rosé-, illetve vörösborok megkülönböztetéséhez persze nem kell rendszeres borfogyasztónak lenni. A bor jellemzése szubjektív dolog, ezért is vannak olyan borleírások, amelyekben az ázott avar ízéhez hasonlítják a nedűt, amely a legtöbb embernek meghökkentő lehet. Ahhoz, hogy fejleszthessük borízlelésünket, íme néhány útmutató!
- Vizsgáld meg a bor kinézetét!
Első körben mindig a szín és a tisztaság leírására törekedjünk, ugyanis ez szemmel látható, ehhez még bort sem kell érinteni a szánkhoz. Ezután a színárnyalatból a borkészítés módját, illetve a bor életkorát állapíthatjuk meg.
- Ha a bor fahordóban érlelt, sötétebb tónusa lesz. Amennyiben vízszerűen átlátszó árnyalata van, úgy legnagyobb valószínűség szerint reduktív technológiával, vagyis acéltartályban erjesztve készült.
- A fiatalabb fehérborok halványsárga és zöldessárga, míg az idősebbek az aranysárga színre emlékeztetnek. A vörösboroknál használt jelzők a lilás és rubinszínek, amelyek az idő előrehaladtával téglavörössé változnak.
- A tükrös jelzőt használjuk, ha borunk tiszta, nem úszkál benne darabos szemcse.
- Szagold meg!
Ezek után jöhet az illat. Ajánlatos elkülöníteni az illatcsoportokat. Ilyenek a virág, gyümölcs, fűszerek, növények, animális és egyéb illatjegyek. Néhány példa a lehetséges virágillatok közül: akácvirág, rózsa, jázmin. Fűszeres a vanília, bors, ánizs, fahéj, a gyümölcsök közül pedig a legtöbbet emlegetett a kökény, eper, áfonya, alma, füge, birsalma.
- Ízleld az italt – egészségedre!
A bor ízének leírását az alkohol-sav-cukor arányának megvizsgálásával tudjuk megítélni. Ha a bor alkoholtartalma kevés, akkor vizesnek, ha sok, akkor melegnek, tüzesnek érezhetjük. A savtartalom pozitívumához sorolható, ha lágy, friss, élénk. Abban az esetben viszont, ha már a nem élvezhető kategóriába esik, úgy szögletesnek nevezzük.
Cukortartalmát tekintve négyféle csoportba oszthatjuk a borokat: az ismert édes, félédes, száraz, félszáraz kategóriák tartoznak ide. Az ízélményben sokat számít még a tannin mennyisége – ez a vörösborok gerincét adó csersav, amely a szájpadláson, ínyen érezhető szárító érzést takarja.
Megkerülhetetlen még a borospohár-választás, ugyanis a vörösborokat minél öblösebb pohárban szokás fogyasztani, az aromák megfelelő kibontakozása érdekében, a fehérborok pedig többnyire karcsúbbakat igényelnek.
A legtöbb, amit tehetünk a borkóstolásunk fejlesztéséért, hogy minél több illatot szimatolunk, minél több ízt kóstolunk annak érdekében, hogy valódi eszköztárunk legyen. Abban megegyezhetünk, hogy az ízeket nagyon nehéz leírni, ezért egyéni észrevételeink is lehetnek egy-egy borral kapcsolatban. Mindenkit arra ösztönzünk, hogy merjen beszélni a borról, de csak a kellő alapismeretek megszerzése után. Azt pedig remélhetőleg mondani sem kell, hogy borkóstolásnál mindig kétszer annyi vizet fogyasszunk, mint bort, ellenkező esetben nehéz lesz a másnap.
Kiemelt kép: pixabay.com
Felföldi Eszter írása
