Az intimkehelyről pofa nélkül

Született már az intimkehelyhez kapcsolódó tartalom a magazinnál. Ennek kapcsán feltettem a kérdést: Mi a legnagyobb baj ezzel a témával? Egyértelműen az, hogy tabu; a téma érzékenysége okán felmerült, hogy akár olvasókat is veszíthetünk miatta. Még akkor is zavart látni az arcokon, ha lány lánynak mesél a kehelyről – pedig ez is csak annyira áll konfliktusban más menstruációs eszközökkel, mint a tampon a betéttel. Mindenki lát a másik alternatívájában valami gusztustalant, valami a saját rutinjával összeegyeztethetetlent. Ezért aztán finoman, virágnyelven beszélünk róla. Finomkodva pedig nem lehet új nézőpontokat nyitni. Ám cikkünk megírása után kiderült, hogy a szerkesztőségünk több tagja is használja már ezt a kicsiny orvosi szilikon eszközt – tehát bőven van muníciónk tabukat dönteni. Felkértem hát őket, hogy számoljanak be tapasztalataikról, és akadt is közülük négy bátor jelentkező. Főszerkesztőnk pedig partnernek bizonyult a kérdésben, hiszen műanyagmentes július van, és ez egy nagyon környezettudatos téma.

Tudtad, hogy az elhasznált tampon és a betét veszélyes hulladéknak minősül?

Igen, nem egyszerűen újrahasznosíthatatlan kommunális hulladék, hanem egyenesen veszélyes hulladék.

Száz szónak is egy a vége: fogadjátok hát szeretettel beszámolóinkat. Némelyik olyan közel enged, hogy nem leszel biztos benne, hogy el akartad olvasni, de így színes (piros!) és életszagú.

Szandi

Én egy FunCupot és egy FemaCupot használok, a kisebbik méretet már két éve.

Amikor először hallottam erről a lehetőségről, úgy gondoltam, hogy ez az, amit én soha, semmikor, semmilyen körülmények között ki nem próbálok. Aztán egy évvel később találkoztam vele újra. Addigra már rég’ elegem volt a folyamatos óvatoskodásból, nehogy baleset érjen – két év együtt járás és egy év házasság után, ezen a téren még mindig rettentően szemérmes voltam a férjem előtt, rettegtem, hogy összevérzett ágyban ébredünk reggel.

Úgy gondoltam, a tamponnál rosszabb úgysem lehet, úgyhogy körbejártam a dolgot, szó szerinti értelemben, hiszen azt javasolták, a testi adottságoknak megfelelően válasszak kelyhet magamnak. Hosszas tapogatózás után arra jutottam, hogy a balra hajló méhszájam okán a legjobb döntést egy FunCup jelentheti. Meg is rendeltem, és meglepően hamar, már a második együtt töltött ciklus alatt minden ment, mint a karikacsapás. Azóta a legritkább esetben használok más megoldást. Tökéletesen illeszkedik, egyszer sem okozott csalódást. Kényelmes, a komfortérzetem az egekben, mióta ezt használom. És ami a legjobb: sokkal kevésbé vagyok szégyenlős a férjem előtt, nem érzem cikinek a menstruációval együtt járó dolgokat, a lehető legnagyobb természetességgel mesélek róla, vonom be őt is a történésekbe.

A kehellyel együtt vettem egy fertőtlenítő dobozkát is, amibe belerakva a kelyhet, kevés vízzel feltöltve, mikróban melegítve könnyen tudom fertőtleníteni azt. A cseréket igyekszem mindig itthonra időzíteni, két év alatt sosem volt szükség ottani cserére.

Pozitívum, hogy egyértelműen magabiztosabb, nyitottabb vagyok a téma kapcsán. A kehelyhasználat volt az első lépés a környezettudatosság útján, ezt követte sok más dolog. Gyermekünk ugyan még nincs, de már most tudjuk, hogy mosható pelenkát fogunk használni; a zacskókat kiváltottuk szatyrokkal; újratölthető flakonba vásároljuk a mosószert és az öblítőt.

A FunCup egyik negatív tulajdonsága, hogy a menstruációs görcsöket felerősíti. Egy ideig (valószínűleg egészségügyi okokból kifolyólag) minden második ciklusomban annyira görcsöltetett, hogy nem tudtam használni. Vettem mellé egy második számú, nagyobb légrésekkel ellátott kelyhet (FemaCup), amivel sokkal kellemesebben éltem meg ezeket a hónapokat is.

Berta

Én egy Yuuki hölgykelyhet használok, a keményebbik változatot és abból is a kisebbik méretet immár három éve.

A motivációm a kehely kipróbálására eredetileg nem a környezettudatosság volt, hanem a saját feledékenységem. A tampont fogyóeszköz lévén újra kell venni, én pedig rendre elfelejtettem, ami néha igen kellemetlen, csöpögős sprintekhez vezetett a közeli drogériába. Akkori munkám miatt már egy ideje az arcomba tolta a Google az intimkehely reklámjait. Egy vérvörös délutánon pedig én is elvörösödtem mérgemben, és megrendeltem.

A keményebbik változatot választottam, nem véletlenül. A hüvelyem megítélésem szerint picike, és hajlamos összeszorulni, ha „fél valamitől”, emiatt jártam már úgy, hogy a nőgyógyászati szűrővizsgálatot el kellett napolni, mert a kis drága nem engedett. A gondolat, hogy a hüvelyizomzatom esetleg összenyomja a túl puha kelyhet, ami szivárgáshoz vezethet, inkább a kemény változat felé húzott, a használat pedig igazolta a sejtésemet.
A felhelyezéshez a „punch-down” hajtási módot alkalmazom, mert így az összehajtott kehely formája kissé csúcsos lesz, könnyebben megtalálja az útját.

Eleinte félelmetesnek tűnt, hogy a kinyíló kehely a vákuum révén felfelé törekszik, így az eszköz fogókája teljesen eltűnik szem elől. Emiatt mindig kicsit lejjebb húztam a kelyhet, ragaszkodva ahhoz, hogy a fogóka vége szépen a szeméremajkaim között csücsüljön, hogy ne kelljen felfelé nyúlkálnom érte, és ne vesszen el a testem feltérképezhetetlen katakombáiban, vagy ami még rosszabb, orvosi segítséggel kelljen eltávolítani. Ezt rosszul tettem, mert a nagyon lehúzott kehely így nekinyomódott a szeméremcsontomnak, és összenyomta, ami az első pár felhelyezés során szivárgást eredményezett. Bele kellett hát törődnöm, hogy a kelyhet útjára kell engedni felfelé, ahol biztonságban el tud helyezkedni és kinyílni. Az eltávolítás így először nehézkesebb volt, mert két ujjammal kellett megtalálni a fogókát, és két ujjam nehezen fér be. De idővel rájöttem, hogy lazítás és egy mély sóhajtás után a fogóka kicsit leereszkedik, pont annyira, hogy elérjem. Először így 1-2 perc volt, mire eltávolítottam, de ahogy megtanultam a lazítást, nőtt a bizalmam a műveletben, így egyre könnyebben ment. Pár ciklus után már 10 másodperc alatt kikaptam.

A kelyhet utasítása szerint a csapnál kell kiüríteni és elöblíteni, majd visszatenni. Ez hamar problémákba ütközik, ha olyan mosdóban cserélünk, ahol csak a vécék elkülönítettek, a kézmosók pedig egy légtérben vannak. Biztosan nem viszem ki a vécéből a csaphoz a véres kelyhemet elöblíteni mások szeme láttára. Erre két megoldást találtam: munkahelyen a mozgássérült mosdót használom erre, mert ott egy zárható légtér a csap és a vécé. Ha ez nem áll rendelkezésre, akkor egy vizespalackkal és egy kézi (lehetőleg sötét színű) törölközővel indulok neki. Kezet mosok. A palackot megtöltöm a csapnál, a törölköző egyik felét pedig benedvesítem. Belépek a vécébe, magamra zárom az ajtót, eltávolítom a kelyhet, a tartalmát a vécébe öntöm, majd az üveg vízzel kiöblítem. Visszahelyezem a kelyhet. Ezután, ha mondjuk a művelet során bármi véres lett, megtörölgetem a törölköző vizes felével, a száraz felével pedig felitatom a nedvességet. A törölköző ezután azonnal megy a szennyesbe, esetemben a táskámban erre kijelölt tasakba. Ezt a műveletet 8 órás munkarend mellett csak egyszer kell elvégeznem a menzeszem első napján. Ugyan 10 órát bír a kehely, de azért jólesik bebiztosítani magam félidőnél egy cserével.

Három éve nem vettem tampont vagy betétet. A tamponhasználat után érezhető volt a hüvelyszárazság, amit okozott, ez sajnos érződött a menstruációm vége után extra lelkesedéssel újrakezdett nemi élet során. Ma már semmi ilyet nem tapasztalatok. Nincs semmi kilógó tamponzsinór, fürdőruhában és fehérneműben is magabiztos vagyok.

Ki kell térjek egy negatívumra is. Mivel a kelyhemnek a klasszikus, botszerű fogókája van, két ujjal kell kihúzni, ami nekem nem kényelmes. Ugyan megtanultam az eltávolítását, de utólag azt gondolom, jobb lenne egy olyan kehely, aminek nem bot, hanem gyűrűs fogókája van, amibe be lehet akasztani az ujjamat, így egy ujjal lehet eltávolítani. Akinek az enyémhez hasonló kicsinyke hüvelye van, ezt is számításba veheti.

Sára

A Lady Cup intimkelyhet használom, lassan öt éve. A kipróbálására a környezetvédelem volt az elsődleges motivációm, de a használattal járó kényelmi és egészségügyi szempontok is meggyőztek. Higiénikusabb, mint a többi megoldás, kevésbé „érzem” használat közben, és akár 12 óráig nincs vele semmi baj.

Amikor beruháztam a LadyCupomra, még nem volt olyan nagyon nagy választék Magyarországon intimkelyhekből. Egy-két márka volt elérhető. Én egy online webshopból rendeltem, mert a drogériákban még nem nagyon volt kapható.
Színt és méretet tudtam választani, utóbbit az életkori ajánlással és az alapján, hogy szültem-e.

A ciklus alatt tiszta vízzel, ciklus végén mosószódás-forró vizes áztatással tartom tisztán a kicsikét.

Sok pénzt takarítottam már meg általa, és annyira jó az is, hogy nem kell figyelni arra, hogy kell-e venni a hónapban valamilyen menstruációs terméket, mert ugye ez gyakorlatilag nem fogy el. A viselése kényelmesebb, „tisztább” érzetet ad, nincsenek szagok. Ez egy fertőzésveszélyes időszak tud lenni, de a kehely segít, hogy ne legyen az.

Előfordul, hogy a ciklus egy-egy napján kényelmetlen tud lenni a felhelyezése, ezeken a napokon szoktam bevetni a menstruációs bugyit vagy a mosható betétet.

Dalma

Én egy nagy méretű Fleurcupot használok, már öt éve. Akkoriban egy barátnőm említette először, hogy milyen nagy változást hozott az életébe, és hogy azóta minden nőismerősének beszél róla. Mivel a környezettudatos megoldások mindig is érdekeltek, elkezdtem róla olvasni, és megtetszett a koncepció. A rendeléskor tettem a virtuális kosaramba Emilla mosható intimbetéteket is, hogy a nagykönyv szerint egészítsem ki a kettőt egymással. Zéró tapasztalattal vágtam bele a projektbe, ráadásul akkor még lényegesen kevesebb infóhoz lehetett hozzájutni, és a kínálat sem volt ilyen széles.

Nem volt felhőtlen a kapcsolatunk az elején. Megnéztem a felhelyezésről és a különböző hajtási módokról szóló videókat, majd az első menzesz alatt elkezdtem próbálgatni. Valamiért egyik módszerrel sem tudtam úgy felhelyezni, hogy vákuum keletkezzen, ezért állandóan szivárgott. Miután vége lett a menzesznek, szépen félretettem, és hónapokig rá se néztem. Közben azért idegesített: egyrészt, mert nem tudtam, mit csinálok rosszul, másrészt pedig kiadtam érte egy rakás pénzt. Aztán ismét elővettem, böngésztem a fórumokat, mások tapasztalatait, és rájöttem, hogy nekem kell mindent kitapasztalni; ez nem olyan, mint a tampon.
A következő menzesz alatt már ügyesebben tudtam használni, megtaláltam azt is, hogy nekem melyik felhelyezési mód válik be. Kellett hozzá néhány menzesz, hogy megtanuljam kioperálni magamból, hogy ne tamponként huzigáljam, hanem először az oldalát nyomjam meg, és utána távolítsam el. Ahhoz is idő kellett, hogy felhelyezéskor határozottan érezzem a vákuum kialakulását, amikor a kehely a helyére kerül.

Én a nagyon erősen vérzők táborához tartozom, ezért az első két nap így is, úgy is brutál. Mivel home office-ban dolgozom már régóta, otthon egészen más elbajlódni az intimkehely cseréjével és a vele járó macerával. Napi többször is kell a kelyhet ürítenem, és időnként szörnyű maszatolást tudok végezni. Állandóan bosszankodom rajta, hogy ezt mások vajon hogyan csinálják.
Ráadásul arról nem beszélt az elején senki, hogy a kehely teljes tartalmát a WC-be ürítve az szépen lesüllyed az aljára, és ha nem öblítesz szinte azonnal, vagy teszel alá papírt, akkor utána egy öblítéssel már nem tudod maradéktalanul eltávolítani. Főleg akkor, ha kis nyomással érkezik az öblítővíz. Jártam így többször is odakint, nos, ciki.
Az erős vérzés miatt én nem érzem elégnek a mosható intimbetétet sem kiegészítésként, az első napokon még a hagyományos betétekhez szoktam nyúlni, és csak utána térek rá a mosható változatra.
Bevallom, hogy a maszatolás és egyéb macerák miatt én nem merem a kelyhet az otthonomon kívül használni, ha az első két napban vagyok. Főleg akkor, ha azt is tudom, hogy olyan helyen kellene üríteni, ami nem kifejezetten higiénikus. El sem tudom képzelni, hogy azt meg lehet oldani egy palack vízzel és némi öblögetéssel, legalábbis azokban a napokban biztosan nem. Ezért ilyenkor én inkább visszatérek a jól bevált tampon és betét kombinációhoz, és a betétek közül is a hagyományoshoz.

Ami pozitívum számomra, hogy nagyon sok hulladéktól kímélem meg a környezetet, de szeretnék még fejlődni, és teljesen megszabadulni a hagyományos betétektől. Most a menstruációs bugyikkal szemezek. Ha beválna, akkor egy újabb lépést tehetnék a saját kis utamon.

Ami negatívum, hogy kint nem tudom használni, ami tulajdonképpen egyéni probléma, és igyekszem nem gondot csinálni belőle – magamnak.

Köszönjük a figyelmedet. Reméljük, jól szórakoztál, és tágult kicsit a látóköröd.

A beszámolókat Széplaki Berta gyűjtötte.

Kiemelt kép: Polina Kovaleva (Pexels.com)