Az Ételünk és életünk című, díjnyertes dokumentumfilm-sorozat (eredeti címén: Rotten) azt próbálja megvilágítani, hogy a szervezeti mulasztások és csalások hogyan hatnak mindarra, amit végül megeszünk.
A klasszikus fogyasztóvédelem szerint akkor vagyunk tudatos vásárlók, ha nem hagyjuk magunkat átverni. Ha tisztában vagyunk fogyasztói jogainkkal, és érvényesítjük is őket. Ha vásárlás előtt tájékozódunk az árakról, a termékek minőségéről, a kapcsolódó szolgáltatásokról, és ezek alapján választjuk legjobb ajánlatot.
Azonban a tudatos vásárlás 2021-ben már többet kell, hogy jelentsen ezeknél. A környezettudatosság jelenleg a cél, ami azt jelenti, hogy saját magunkon túl tekintettel vagyunk másokra is.
Tudatos vásárlóként olyan fogyasztói döntéseket igyekszünk hozni, amelyekkel nemcsak mi járunk jól, hanem a világ is.

A tudatos döntés arról, hogy mi kerüljön végül a tányérunkra, nagyban függ a rendelkezésünkre álló információktól. Azonban az információk tálalásának módja sem mindegy, gondoljunk csak a közösségimédia-felületeken felbukkanó vágóhidakról vagy a zsúfolt ipari állattartó telepekről készült felvételekre. Az ilyen jellegű képsorok gyakran nem érik a kívánt hatást, hanem inkább ellenállást váltanak ki sokakból, érzékenyítés helyett hárítást és tagadást idéznek elő.
A már két évadból álló (Netflixen elérhető) tényfeltáró dokusorozat úgy tárja fel az élelmiszeriparban jelenlévő visszásságokat, hogy nem érezzük egyoldalúnak az üzenetet. Rámutat a problémák komplexitására: a nagyvállalatok szerepe mellett az emberi sorsokat is megjeleníti. Emellett erős vizualitással, figyelemfenntartó történetvezetéssel mesél közérthető módon. Az egyes epizódok ismertetik egy-egy élelmiszer fogyasztókhoz vezető, hosszú útját, és a háttérben történő élelmiszeripari ellentmondásokat és bűncselekményeket.

Talán nem gondolnánk, hogy világ által évente elfogyasztott közel 25 ezer tonna fokhagyma nagy része Kínából származik, és az országból érkező feldolgozott, „előhámozott” fokhagyma sok esetben a börtönökben fogvatartottak kényszermunkájának eredménye, ahol a nehéz körülmények között dolgozó raboknak gyakran leesik munka közben a körme a felmaródásoktól.
A második évad csokoládéról szóló része pedig szembesít minket azzal, hogy a modern kori rabszolgaság miatt rengeteg férfi, nő és gyerek kényszerített, fizetés nélküli munkájának eredménye is lehet a polcainkra kerülő, akár valamilyen „fair trade” címkével is ellátott, olcsó, kakaóalapú termék. Az epizódban egy kakaóbab-gazdaság egyik dolgozója azt is elmondja, hogy fogalma sincs arról, hogyan lehet a babot csokoládévá alakítani a „fehér ember számára”.
Emellett ellentmondásos képeket is kapunk, mint például a tejről szóló rész, ahol a nyers tejet egyszerre mutatják be egy haldokló ipar potenciális megmentőjeként, és egyfajta kígyóolajként, amely szó szerint mérgező lehet.

A Rotten étvágycsökkentő hatással bír. A sorozat nem ad egyirányú megoldásokat az etikus táplálkozáshoz, de az epizódok világosan szembesítenek minket azzal, hogy a nyugati fogyasztók mennyire nem tudnak arról, honnan származnak az ételeik. Az élelmiszer ugyanolyan árucikk, mint az olaj vagy az arany, és így ugyanolyan érzékeny a piaci erőkre és a bűncselekményekre.
Hadházy Sára írása
Forrás:
Gilbert, Sophie: The State of the Food Industry Is ‘Rotten’. The Atlantic, 2018.
Kiss Beatrix: Fogyasztók világnapja – 35 éve a tudatos fogyasztókért. ÁSZ Hírportál, 2018.