Nem elég elolvasni a címkét

Beszámoló az „Ételünk és életünk” című dokumentumfilm-sorozatról

Az Ételünk és életünk című, díjnyertes dokumentumfilm-sorozat (eredeti címén: Rotten) azt próbálja megvilágítani, hogy a szervezeti mulasztások és csalások hogyan hatnak mindarra, amit végül megeszünk.

A klasszikus fogyasztóvédelem szerint akkor vagyunk tudatos vásárlók, ha nem hagyjuk magunkat átverni. Ha tisztában vagyunk fogyasztói jogainkkal, és érvényesítjük is őket.  Ha vásárlás előtt tájékozódunk az árakról, a termékek minőségéről, a kapcsolódó szolgáltatásokról, és ezek alapján választjuk legjobb ajánlatot.

Azonban a tudatos vásárlás 2021-ben már többet kell, hogy jelentsen ezeknél. A környezettudatosság jelenleg a cél, ami azt jelenti, hogy saját magunkon túl tekintettel vagyunk másokra is.

Tudatos vásárlóként olyan fogyasztói döntéseket igyekszünk hozni, amelyekkel nemcsak mi járunk jól, hanem a világ is.

Foto:Karolina Grabowska (Pexels.com)

A tudatos döntés arról, hogy mi kerüljön végül a tányérunkra, nagyban függ a rendelkezésünkre álló információktól. Azonban az információk tálalásának módja sem mindegy, gondoljunk csak a közösségimédia-felületeken felbukkanó vágóhidakról vagy a zsúfolt ipari állattartó telepekről készült felvételekre. Az ilyen jellegű képsorok gyakran nem érik a kívánt hatást, hanem inkább ellenállást váltanak ki sokakból, érzékenyítés helyett hárítást és tagadást idéznek elő. 

A már két évadból álló (Netflixen elérhető) tényfeltáró dokusorozat úgy tárja fel az élelmiszeriparban jelenlévő visszásságokat, hogy nem érezzük egyoldalúnak az üzenetet.  Rámutat a problémák komplexitására: a nagyvállalatok szerepe mellett az emberi sorsokat is megjeleníti. Emellett erős vizualitással, figyelemfenntartó történetvezetéssel mesél közérthető módon. Az egyes epizódok ismertetik egy-egy élelmiszer fogyasztókhoz vezető, hosszú útját, és a háttérben történő élelmiszeripari ellentmondásokat és bűncselekményeket.

Fotó: Karolina Grabowska (Pexels.com)

Talán nem gondolnánk, hogy világ által évente elfogyasztott közel 25 ezer tonna fokhagyma nagy része Kínából származik, és az országból érkező feldolgozott, „előhámozott” fokhagyma sok esetben a börtönökben fogvatartottak kényszermunkájának eredménye, ahol a nehéz körülmények között dolgozó raboknak gyakran leesik munka közben a körme a felmaródásoktól.

A második évad csokoládéról szóló része pedig szembesít minket azzal, hogy a modern kori rabszolgaság miatt rengeteg férfi, nő és gyerek kényszerített, fizetés nélküli munkájának eredménye is lehet a polcainkra kerülő, akár valamilyen „fair trade” címkével is ellátott, olcsó, kakaóalapú termék. Az epizódban egy kakaóbab-gazdaság egyik dolgozója azt is elmondja, hogy fogalma sincs arról, hogyan lehet a babot csokoládévá alakítani a „fehér ember számára”.

Emellett ellentmondásos képeket is kapunk, mint például a tejről szóló rész, ahol a nyers tejet egyszerre mutatják be egy haldokló ipar potenciális megmentőjeként, és egyfajta kígyóolajként, amely szó szerint mérgező lehet.

Fotó: Dids (Pexels.com)

A Rotten étvágycsökkentő hatással bír. A sorozat nem ad egyirányú megoldásokat az etikus táplálkozáshoz, de az epizódok világosan szembesítenek minket azzal, hogy a nyugati fogyasztók mennyire nem tudnak arról, honnan származnak az ételeik. Az élelmiszer ugyanolyan árucikk, mint az olaj vagy az arany, és így ugyanolyan érzékeny a piaci erőkre és a bűncselekményekre.

Hadházy Sára írása

Forrás:
Gilbert, Sophie: The State of the Food Industry Is ‘Rotten’. The Atlantic, 2018.
Kiss Beatrix: Fogyasztók világnapja – 35 éve a tudatos fogyasztókért. ÁSZ Hírportál, 2018.