A kétnaponkénti fürdésnek ritkulnia kell, ebben biztos volt. A reggeli hírekben mondták, hogy újabb korlátozásokat vezetnek be, de csak amíg a vízszennyezettség ilyen magas foka áll fenn. A helyzet három év óta egyre rosszabb. Az évtizedeken keresztül szennyvízbe engedett baktériumtörzsek az élelmiszeradalékok hatására ultrarezisztensek lettek, a hagyományos tisztítási módok mindegyikének ellenállnak. Így a vízkészletek egyre fogynak és egyre korlátosabban állnak rendelkezésre.
Badarság, gondolta. Nagyapáink a kútból húzták a vizet, abba bármi belekerülhetett, nem volt ott semmilyen tisztítás. Így ő hajlandó lett volna fogyasztani a média szerint szennyezett vizet, de a hatóságok nem engedték. Be voltak osztva a lakások napirend szerint, minden lakóegységben napi két órán keresztül volt csak ivóvízellátás, ez alatt tárolta el mindenki a szükséges mennyiséget.
A kedvence a kínai tészta volt, a marhahúsos, extracsípős változat. A hipermarketben lehetett kapni, kartonszámra vásárolta, hogy mindig legyen otthon. A zacskóban egy száraz tésztaköteg volt, olyasmi, mintha kábelkötegelő műanyagok lennének egymásba fonva. Emellett volt egy kis zacskó bordó folyadék, nem tudta ugyan, hogy mi lehet az, de nagyon ízlett neki. Volt még külön egy műanyag tasakban fűszerkeverék, na attól lett igazán ízletes a fogás. A pontos összetételt sosem nézte meg, de azt kizártnak tartotta, hogy ilyen finom ételben lehetnének „E” betűs alkotórészek.
Vacsora után érkezett el az idő, teletöltötte a kannákat a vízadagjával. Néhány perc után megszűnt a vízellátás. Ez hétről hétre egyre kevesebb, gondolta. Utálta a médiát, a politikát és persze az intézkedéseket, amik egy hazugságon alapulnak, miszerint létezik valami szuperbaktérium. Ő pedig még sosem látta.
Állítólag van megoldás. Egy kis szűrőt kellene a kimenő szennyvízvezetékbe szerelni, és az kiszűrné a káros adalékanyagokat és baktériumokat. Ha pedig mindenki megtenné, akkor annyira lecsökkenne a szennyvízben a koncentráció, hogy elindulhatna a nyitás, mármint a vízcsapnyitás, egyre hosszabb ideig naponta, míg csak vissza nem térhetne mindenki a korábbi, prebakteriánus időszakban folytatott életéhez.
Őt persze ilyen hülyeségekkel nem fogják bepalizni, gondolta. Ez a szűrő egy kínai vacak, mi van, ha nem is használ? Ő se a működési elvét, sem az összetételét nem ismeri. Amúgy sem szereti a kínaiakat, kivéve persze a marhaízesítésű tésztát, azt imádja. Nem is érdekli mi van benne, abban megbízik. Nemrég olvasott egy hírt egy médiacsoportban, hogy valószínűleg ezek a kínai szűrők kóros elhízást is okoznak. Olyan hullámokat bocsátanak ki, amelyek az emberi zsírsejteket jelentősen megnövelik. Mint a popcornt, felfújja az embert.
Ráadásul ebben a csoportban, ahol ezt olvashatta, mindössze huszonnégy tag van. Ebből is látszik, hogy ez nem tömegámítás, oda csak az a néhány, valóban gondolkodó ember gyűlt össze, akik átlátnak ezen az egészen. Az összes többi károgó, aki szerint egyszerűen ne szennyezzük a vizeinket és fogyasszunk természetes táplálékokat, csak a médiagépezet birkái. Jóleső érzéssel gondolt arra, hogy ő nem tartozik közéjük, miközben kis ampullákba kiadagolta a fogmosáshoz szükséges vízadagokat, majd a kínai tészta maradék levét – miután igazán jóllakott – leengedte a lefolyóba.
Szerző: Magyar Dániel
Kiemelt kép: Alena Shekhovtcova (Pexels.com)
