„Az első pillanattól tudom, hogy mi csak egy állomás vagyunk”

„Egy híd a halál és az igazi, boldog, gazdis élet között”: Interjú Schwabisch Diussal, a Papamaci Árvái Alapítvány keretén belül működő Dius Cumizdája vezetőjével

A háziállatok, ahogy régen, most is szerves részét képezik az életünknek, társként, segítőként, haszonállatként, sportoláskor, minden esetben a mi jólétünket szolgálják. Az állataink nem kérnek sokat, valójában megelégszenek azzal, ha magunk mellett tudjuk őket, és az alapszükségleteiket megadjuk nekik: óvóhelyet, élelmet, vizet kapnak. Saját igényeinkkel összehasonlítva, négylábú barátaink igényei igazán eltörpülnek a mieink mellett. Lehet, hogy épp emiatt vannak olyanok, akik nem gondolnak bele, hogy ők is képesek érezni, és az adott körülmények között esetleg nincsenek jól, nem biztosított az egészséges környezet számukra. Sokan még mindig csak eszközként, használati tárgyként tekintenek az állatokra. 

A tudatlanság miatt rengeteg négylábú halálát okozza az ember: engedjük, hogy a szükségesnél jobban elszaporodjanak, majd a feleslegessé vált szaporulatot magára hagyjuk. Emberi társaság nélkül ezek az állatok testileg és lelkileg szenvednek, és veszélyessé válhatnak a többi állatra vagy akár az emberekre nézve is. 

Ha a számok szintjén nézzük, a kutyák esetében, az átlagos alomméret alapján, amely almonként öt kölyökkutya, elméletileg egyetlen nőstény kutya képes 70 utódot is világrahozni életében! A macskák esetében ez évente akár 10-15 kiscicát jelent, így egy anyamacska élete során 100 cicának is életet adhat

A sok kisállatnak pedig igen nehéz gazdát találni, nagy részük sajnos kóbor állattá válik. Magyarországon a gazdátlan ebek és macskák száma több százezresre becsült.*

Schwabisch Diussal beszélgettünk, aki Vajtán, a Dius Cumizdája-Papamaci Árvái Alapítvány keretein belül jelenleg is több mint 100 elárvult, többségében kölyök kutya és cica életét igyekszik egyenesbe hozni elképesztő küzdelemmel. 

Forrás: Dius Cumizdája-Papamaci Árvái Alapítvány Facebook oldala

Foglalkozás, szakma, hivatás…? Vagy nevezzük huszonnégy órás szolgálatnak a munkádat?

Elmebaj. 🙂 Viccet félretéve, sajnos jelenleg Magyarországon ez csupán egy drága hobbi. Hivatalos állatvédő nem létezik, ilyen szakma, munkahely nincs. Mindannyian civilek vagyunk, nem ebből élünk. Ettől függetlenül azt gondolom, hogy ez több, mint hivatás, a Cumizda egy életforma, és bizony komoly elköteleződés. 24/24-es szolgálat, nincs ünnep, nincs hétvége. Nekem mégis ez a valóra vált álom. 

Hogyan emlékszel az első általad megmentett kisállatra?

Ez egy nehéz kérdés, hiszen az állatvédelem immár 19 éve szerves része az életemnek, mióta 13 évesen egy menhely önkéntese lettem. Az első megmentett állatom története azonban még messzebbre nyúlik vissza. 

Alig 9-10 éves lehettem, amikor iskolába menet egy törmelékkupac közé keveredett törött lábú kis verebet találtam. Nem volt kérdés, jött velem az iskolába, majd haza, Édesanyám nagy örömére. Csipike. Életem meghatározó szereplője volt. Persze ennyi idősen a komoly elköteleződés még nem igazán jellemző a gyerekekre.

Mondhatnám, hogy én más voltam, de nem. Így Csipike gondozása igen hamar Édesanyám feladatává vált, aki bizony gyönyörű madarat nevelt a csupasz kis fiókából. 

Utána már összefolynak a mentések, jártam én egyetemre is, a táskámban cumis cicával.

Forrás: Dius Cumizdája-Papamaci Árvái Alapítvány Facebook oldala

Mennyire maradt meg a privát életed ennyi apróság mellett? Van hol kiengedned a gőzt időnként?

Hm… Privát élet. Nem emlékszem, mikor volt olyanom. Ha rokont látogatunk, a csomagtartó hordozókkal és cumisüvegekkel van megpakolva. Több napos eltávozásról családilag szó sem lehet, vagy a párom megy a gyerekekkel, vagy én. Itt nem lehet nem hazavinni a munkát. 🙂 Imádok olvasni, nekem az a kikapcsolódás, illetve a másik szenvedélyem a naplemente. Amíg tart, az a napi fél óra az énidő.

Milyen anyagi és nem anyagi természetű vállalást jelent ma Magyarországon egy állatmenhelyet üzemeltetni? Kitől kapsz segítséget? Mivel tudnak nektek segíteni azok, akik támogatni szeretnék a munkátokat?

Fontos kiemelni, hogy nem vagyunk menhely. A mentettkéink velünk élnek. Nem szépítem: borzasztó anyagi és fizikai feladat ezt jól csinálni. A házamat 7 év alatt kb. 6-szor építettük át, hogy mindenkinek megfelelő helyet tudjunk biztosítani, és egy minimális privát tér nekünk és a gyerekeknek is jusson azért. 

Kölyköket menteni nem olcsó mulatság. Sajnos náluk szó szerint az életben maradás záloga a minőség, és annak bizony ára van. A tápszerek, a jó minőségű tápok, konzervek, a folyamatos állatorvosi felügyelet elengedhetetlen.

A stabil, problémamentes működésünkhöz havi szinten közel milliós összegre volna szükségünk. Minden segítséget hálásan fogadunk. Régi törölközők, tápok, konzervek, forgács mindig jól jön, és persze az anyagi támogatás is. 

Forrás: Dius Cumizdája-Papamaci Árvái Alapítvány Facebook oldala

A rengeteg nehézség közepette mik voltak a legszebb pillanatok az elmúlt években?

Rengeteg csodánk van. Meseszerű felépülések, reménytelen állapotú kicsik gyógyulása, napestig tudnám sorolni. Málnalány átalakulása, a rohamokban fetrengő, agonizáló kiskutyából igazi ebhercegnővé. Mormogi első önálló étkezése. Mavis, Mojito, Marvel kinövő szőre, minden egyes kinyíló szem, tétova farokcsóva vagy dorombolás. Minden napunk csodákkal van tele. 

Nagyon nehéz lehet úgy gondozni egy kisállatot, kötődést kialakítani vele, hogy tudjuk, bármikor alakulhat úgy, hogy el kell engedni, ha megfelelő gazdijelölt jelentkezik, hisz tudjuk, hogy a cél a gazdisodás. Mit lehet ezzel kezdeni?

Az első pillanattól tudom, hogy mi csak egy állomás vagyunk. Egy híd a halál és az igazi, boldog, gazdis élet között. Sajnos az elengedés művészetét az évek már tökéletesre csiszolták, és sokszor sokkal szomorúbban, mint ahogy szeretnénk. Sokat temetünk, a napos babák első pár hete mindig kritikus, és bármennyire szeretnénk, nem mindig sikerül. Így a gazdisodás abszolút nem negatív érzés, a feladatunk célja ez, örömmel és elégedettséggel tölt el, és boldogan engedem el a mancsukat, hiszen az igazi kaland akkor kezdődik számukra, amikor elbúcsúzunk.

„Miből lesz a cserebogár?” Forrás: Dius Cumizdája-Papamaci Árvái Alapítvány Facebook oldala

Hadházy Sára írása

Forrás:

*Ráski Péter: Több mint 300 ezer kóbor kutya él Magyarországon. Vg.hu, 2019. 11. 02.

Németh Andrea: Felmérés a gazdátlan állatok helyzetéről Magyarországon. Diplomamunka. Szent István Egyetem, Állatorvos-tudományi Kar Állat-egészségügyi Igazgatástani és Agrárgazdaságtani Tanszék. 2013.

Dius Cumizdája-Papamaci Árvái Alapítvány

Kiemelt kép forrása: Eddie Galaxy (Pexels.com)

Hozzászólások (1):

  1. Férfi

    2022/01/08 at 20:03

    Tcím! Érdeklődnék a krumpli nevü kutyusról.

Hozzászólások.