Óbánya a Kelet-Mecsek egyik leghangulatosabb sváb zsákfaluja, amely Pécstől csupán 30 percnyi autózással elérhető. Mi az augusztus 20-i hétvégét töltöttük a kis faluban, remélve, hogy tűzijáték- és hangzavarmentesen élvezhetjük azt a 3 napot.
Pécsről először Mecseknádasdig utaztunk, majd onnan besétáltunk Óbányára (kb. 4-5 km), mivel buszjáratok csak nagyon ritkán közlekednek arra.
A falu határához érve először megtorpantunk: mi ez a rengeteg autó? Egy cowboy-kalapos úriember irányította a forgalmat, terelte a sofőröket a parkolóhelyekre – a cél egyértelmű volt: nem mehetett be senki kocsival a településre. Sokan vágtak neki azon a hétvégén a környékbeli túraútvonalaknak, és számomra meglepetést okozott, hogy ennyire népszerű a hely.
A kép a szerző saját tulajdona.
A falu csupán egyetlen utcából áll – a Fő utcából –, amelynek mindkét oldalán takaros, rendezett portájú, többnyire tornácos parasztházak sorakoznak.
Olyan érzés volt ott sétálni, mintha a falu határával egyben valami dimenziókaput is átléptünk volna: csend, határtalan nyugalom és egyben gazdag életteliség veszi körbe Óbányát.
Gyakorlatilag csak erdő van körülötte, amely zöldjével, illataival és élőlényeivel élteti az ottani világot.
Az Öreg-patak folyik keresztül a falun, amely egyenesen a Pisztrángos felé vezeti a túrázót, onnan pedig tovább az Óbányai-völgy kis vízesései irányába, amelyeket a patak eróziós hatása hozott létre a kőzetekben. Itt mindenképp érdemes megtekinteni a Csepegő-sziklát (amely zarándokhely is egyben) és a Ferde-vízesést. Kisgyermekkel is nyugodtan neki lehet vágni a túrának, mi babakocsival túrázókkal is találkoztunk.
A kép a szerző saját tulajdona.
A kép a szerző saját tulajdona.
A kép a szerző saját tulajdona.
A kép a szerző saját tulajdona.
A mi túránk egy viszonylag rövid körtúra volt, mert inkább a passzív feltöltődés és pihenés miatt utaztunk el, de így is csodálatos élmény volt. A patak mentén átgyalogoltunk Kisújbányára, majd onnan a Cigány-hegy kilátóba és vissza Óbányára. Ez a táv kb. 8-10 km.
A faluban 3 nap alatt sem untam meg a sétálgatást, annyira feltöltött a természet. Életemben először itt hallottam szarvasbőgést, amely bevallom, elsőre elég félelmetes volt. Jó volt azonban hallani, hogy az idősebb lakosok még megőrizték sváb nyelvüket, még minket is „Grüss Gott”-tal üdvözöltek.
A kép a szerző saját tulajdona.
Több szálláshely is működik a faluban, panziótól a magánházig sok minden megtalálható. Mi egy átalakított parasztházban szálltunk meg, fantasztikus élmény volt. Egy olyan kort és teret idézett meg, amelyet sajnálok, hogy nem élhettem meg.
Abban a pillanatban nem is vágytam másra, minthogy ott éljek Óbányán, és a saját portámon tevékenykedjek.
Azóta is sokszor visszagondolok erre, pedig én sem élek rossz helyen a Balaton mellett… Mégis más volt az érzet. Minthogyha egy kicsit hazatértem volna, haza ahhoz az ősi tudáshoz, ami legbelül talán még mindannyiunkban ott van.
A kép a szerző saját tulajdona.
Óbányát a magyar Svájcnak is hívják, nem véletlenül. Ha igazi feltöltődésre, időutazásra és zöldre vágysz, mindenképp látogass el a településre!
Magasházi Virág írása
Kiemelt kép forrása: origo.hu
