Remény a szemét között

Újrahasznosításból kenyeret az asztalra
Forrás: Independent Türkce

A kisvárosban, ahol felnőttem, volt egy cigányasszonyunk, a Rozi – mindenki ismerte. Az asszony télen-nyáron, hóban és fagyban rótta az utcákat, és egy ezeréves, üres babakocsiba pakolta a kukákból kiszedett cuccokat. Csoszogása már messziről hallatszott az aszfalton, és mélyen zengő, öblös hangján köszöngetett be a házak udvarára csóóókolom –, hátha kap valakitől valamit. Sokszor tettünk ki kinőtt ruhákat a szemetes mellé, amit aztán örömmel pakolt be a kis kocsijába. Utána hetekig garantáltan bekiabált hozzánk is, és várt, hátha ismét lesz valami.

Itt, Törökországban másfajta kukázókat lát az ember. A férfiak egy fémvázas kiskocsit vonszolnak, amelybe óriási zsákot húznak bele – ebbe gyűjtik a kukákból kiszedett hulladékot, és a zsák akár 200 kg-ot is elnyel. Többnyire a papírhulladék az értékes számukra, amit a nap végén leadnak az átvevőhelyeken, kilójáért kb. 50 kurust (mai árfolyamon nincs 20 Ft) kapnak. A papír aztán újrahasznosítókba kerül.

Nem ritka látvány, hogy egészen fiatal fiúk állnak a kiskocsi előtt, és elhasználódott ruhájukban róják az utakat. Rutinosan állnak meg egy-egy szemétkonténer előtt, szinte beleesve – olykor belemászva – kotorásznak a kommunális hulladék között és válogatják ki a papírt. A szűk utcákon, az autók között bátran szlalomoznak tovább a következő konténerig, a dombokon felvonszolva a kocsit, majd legurulva, vigyázva, hogy meg is tudjanak állni.

Forrás: Sözcü

A becslések szerint csak Isztambulban több mint 100 ezren keresik így a napi betevőt, míg Törökországban félmillió lehet a számuk. A legtöbben családosok, tehát ha minimum 4 fős családdal számolunk, akkor mintegy 2 millió ember megélhetését biztosítják ezzel a munkával. Egy-egy napon 60-120 TL között, azaz 2000–4000 Ft között keresnek vele, és ha szerencsések, akkor 150 TL-t (6000 Ft) is zsebre tehetnek. Sokuk családja vidéken él, ahol olcsóbb a megélhetés, és minden hónapban hazaküldik a pénzt. A legtöbbjük ebben látja a munkanélküliségből kivezető egyetlen utat, és vannak, akik már több évtizede ezt csinálják, semmi máshoz nem értenek. Szerintük még mindig jobb, mintha bűnözők lennének.

Az egyetlen szívfájdalmuk, hogy tevékenységük nem legális, és nem védi őket a szociális háló, holott olyan munkát végeznek, amely mindenki számára hasznos – az újrahasznosítható papír a megfelelő helyre kerül a kommunális szemétkupac helyett. Elmondásuk szerint történt már kapcsolatfelvétel kerületi önkormányzatokkal, más szervekkel, hogy valamilyen együttműködési formát dolgozzanak ki, de mind ez idáig nem értek el eredményt.

Mindenki más munkarendre esküszik. Vannak, akik reggel, 8 óra körül indulnak el, és éjjel 2-3-ig menetelnek, az utcákon szisztematikusan haladva szedik ki a konténerekből a papírt és az egyéb hasznosítható szemetet, több tíz kilométert téve meg naponta. Ha szerencséjük van, nem ment még végig előttük senki más, de sokszor nem ilyen egyszerű a helyzet. Mások inkább éjjel kezdik a napot, és késő délután fejezik be, különösképpen, ha nyárról van szó. Elmondásuk szerint bár a tél hidegebb, de sokkal egyszerűbb elviselni, mint a nyári kánikulát. Az éjszakai műszak számukra sem veszélytelen, a zord körülmények pedig az egészségüket veszélyeztetik.

Az általuk elvégzett munka nagysága egyáltalán nem hanyagolható el. Ali Mendillioglu, a papírgyűjtéssel foglalkozók érdekeit képviselő egyesület elnöke az NTV török hírcsatornának adott nyilatkozatában azt mondta, hogy Törökország éves papírigénye kb. 6 millió tonna, amelynek több mint a felét importálniuk kell. A papírgyűjtők éves szinten mintegy 2,5 millió tonna papírt gyűjtenek össze, és adják le azt újrahasznosítás céljából. Ha egy tonna papír piaci ára 1000 TL, akkor 2,5 milliárd TL értékű papírról beszélünk, amit nem kell importálni, csak újrahasznosítani.

Forrás: Hürriyet

A helyi papírgyűjtők a velük készített riportokban arról panaszkodnak, hogy az elmúlt években egyre többet kell küzdeniük a területért, mert a Törökországba áramlott menekültek közül is sokan ezzel próbálnak pénzt keresni. A Menekültek Egyesülete (Mülteciler Derneği) hivatalos adatai szerint ma Törökországban 3,9 millió menekült él, közülük Isztambulban közel 600 ezren vannak.

2016 elején a környezet- és városfejlesztési minisztérium leporolt egy 2005-ös törvényt, amely szerint büntetés szabható ki azokra a vállalatokra, amelyek nem regisztrált papírbegyűjtőktől vesznek át papírhulladékot. A minisztérium hivatkozva kezdett ellenőrzésekbe, hogy a papírgyűjtők megnövekedett száma egészségügyi kockázatot jelent a városi lakosságra. Az eljárások nyomán több száz cég kapott büntetést. Országos párbeszéd indult meg arról, hogy a papírgyűjtők tevékenysége mennyiben káros vagy hasznos a gazdaság és a társadalom számára, illetve hogy szabad-e ezeket az embereket más alternatíva nélkül megfosztani a keresetüktől. A válasz akkor nem volt egyértelmű, azóta pedig azt látjuk, hogy a papírgyűjtők száma növekszik az utcákon: egyre többen a szemét között találják meg az egyetlen kiutat, a reményt…

2021 márciusa óta megtekinthető a Netflixen a Papíréletek (Paper Lives) című török filmdráma, amely többek között a gyűjtögetők mindennapjaiba is betekintést enged.

K. Tengeri Dalma írása

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük