„Az álmokkal az a baj, hogy az ember akkor tudja meg, hogy álmodott, mikor fölébred. Mikor már mindennek vége.”
Emylia Hall
Mindig is álmodozó voltam. Már gyerekkoromban is az volt a legjobb szórakozásom, hogy akár egyedül, akár a barátaimmal történeteket találtunk ki, amiket aztán el is játszottunk, egyfajta szerepjátékként. Idősebben megpróbálkoztam az írással, történetmeséléssel is, de komolyabban csak az egyetemi éveim alatt kezdtem el foglalkozni vele. Hosszabb-rövidebb novellákat, elbeszéléseket írok, és egy regényen is dolgozom, csupán kedvtelésből. Gyengém, hogy rajongok a női főszereplőkért.
Inspirációm erdei kirándulásokból, egy-egy zeneszámból, fotóból, de akár illatból vagy éjjel látott álomból is eredhet. Az írásaimban igyekszem a történet hangulatát, az adott pillanatot megragadni, továbbadni, hogy az olvasó egy rövid időre kikerülhessen a megszokott valóságából. Épp ezért írás közben elmerülök a kitalált valóságban, beleképzelem magam a szereplők helyzetébe, hogy minél hitelesebben adhassam vissza azt, amit átélnek, amit éreznek…
…amiről a történetük szól.
Ákos nálunk megjelent írásai: