A Móra Kiadó 1950 óta működik, a kezdetekkor az egyetlen, gyerekirodalommal foglalkozó kiadó volt. Létrejöttének hetvenedik évfordulóját ünnepelték 2020-ban; ez alkalomból egy különleges kötettel készült a kiadó. Ughy Szabina szerkesztésében napvilágot látott az Amikor a kukák világgá mentek. Mai mesék a zöld jövőért (Móra, Budapest, 2020) című antológia, benne huszonnégy szerző egy-egy történetével, melyek egytől egyig a világ legégetőbb problémájával foglalkoznak: a környezetvédelemmel. Különlegessége, hogy minden szerző más és más nézőpontból közelíti meg a kérdést, mégis közös úton járva igyekeznek átadni a tudást, biztos kezekbe adni a jövőnket: a gyerekekébe.
Ma már sokkal több gyerekkönyvkiadó létezik, a Móra Kiadó (el)ismertsége azonban mindmáig töretlen. A Csimotával, egy szintén több évtizedes múlttal rendelkező gyerekkönyvkiadóval hozták létre 2012-ben a Móra Kiadói Csoportot, melyhez később csatlakozott a Két Egér Könyvek, a Cerkabella és a Berger Kiadó is.
A kötet szerzőinek nevét olvasván feldereng néhány kedvenc az édes gyermekkorból. Marék Veronika Boribonja vagy Kippkopp történetei kisgyermekkorom kedvencei, Balázs Ágnes Lufi és Szamócája végigkísért a kisiskolás éveimen (míg a Két Lotti porban hevert, addig ezt tucatszor olvastam újra). Később Böszörményi Gyula Gergő-regényei és Nyulász Péter Helka-sorozata tartott lázban. Az ő meséiket az antológiában különösen vártam, szerettem volna újra érezni, amit régen, amikor órákig voltam képes elmerülni az általuk teremtett világban. Ez most sem lett másképp. Balázs Ágnes Szarkataxi, szarkabazár és Marék Veronika A hétpettyes autó című meséi fantasztikusak (sajnálatos, hogy utóbbinál nem kapott helyet egy kedves pöttyös autóról készített rajz; az olvasónak meg kell elégednie egy halastóval). Böszörményi Gyula Kis Titi rendet tesz című meséjét is nagyon vártam – végül kiábrándultam. A történetet egy iskolában inkább el tudtam volna képzelni: az óvodás gyerekek nem esznek a folyosón csokit, nem vesznek elő a táskából szendvicset, nem isznak üvegből. Egyáltalán nem életszerű a történet egy óvodás számára, ezért óvónőként számomra csalódás volt. Azonban Nyulász Péter meséje Gyuri bácsiról annál életszerűbb: az öreg szomszéd, aki mindenhez ért, akinek mindenre van ötlete, és mindent meg tud javítani – mert ő egy varázsló, aki „boldogan elmeséli, milyen trükkökkel oldotta meg a lehetetlent”.
Mellettük van még húsz másik szerző, akik szintén élményszerűen érzékletes meséket tettek hozzá az antológiához. Némelyek neve már ismerős: Kiss Judit Ágnes (Babarókáról szóló korábbi ajánló itt olvasható), Szabó Imola Julianna (a vele készült interjú pedig itt) vagy Nógrádi Gábor; és vannak általam újonnan felfedezettek is: Majoros Nóra, Dávid Ádám, Tóth Kinga.
A kötet másik érdekessége, hogy nem egy, hanem tizenhárom illusztrátor munkái láthatók a mesék mellett.
Felmerült bennem a kérdés, lehet-e így egységes a könyv?
Kinyitva, belelapozva láttam, hogy valóban inkább a sokszínűség jellemzi a kötetet, semmint az egységesség. Ugyanakkor, mivel minden illusztrátorra két mese jutott, a vissza-visszatérő stíluselemek kellemes váltakozása kielégítette minden, egységesség utáni vágyamat. Ezt fokozza a borítón megjelenő illusztráció elemeinek fel-felbukkanása a könyv lapjain.
Több illusztrátor neve szintúgy ismerősen cseng: Molnár Jacqueline, Schall Eszter, Láng Anna; de néhány alkotónak első alkalommal jelentek meg illusztrációi könyvben: Jásdi Júlia, Koszó Gréta, Nagy Dávid, Valló Berta. A képek között volt, amit percekig néztem, szívtam magamba az apró részleteket, és olyan is, ami kevésbé ragadott meg.
A kedvencem pedig…
Az abszolút kedvencem Miklya Luzsányi Mónika Pingi repülni akar című meséje, Láng Anna illusztrációjával kiegészítve.
Mese a vágyakról, álmokról, a képzelet erejéről. Pingi egy pingvin, aki repülni szeretne, nem is akárhová: egyenesen Messziföldre, ahol senki nem járt még a pingvinek közül, csak a réges-régi történetekből hallottak róla. Egy napon érkezik egy pillangó, akit Pingi megment, ő pedig cserébe mesél neki Messziföldről.
„– […] Mert ahonnan én jöttem, soha nincs fagy. Nincsen hó. És nincsen jég.
– Hát akkor mi van? – kérdezte döbbenten Pingi.
– Fák vannak, virágok, emberek…”
Pingi minden éjjel ide repül álmában, nappal pedig fiainak mesél róla:
„És amikor jött a tél, és rájuk szállt az éjszaka, Pingi fiai egyenesen álltak a legvadabb orkán közepén is. Ilyenkor Messziföldre gondoltak, ahol nincsen jég és hó. Ahol melegen süt a nap és a szél finoman simogat.”
Miklya Luzsányi Mónika Pingi repülni akar. In: UGHY SZABINA (SZERK.): AMIKOR A KUKÁK VILÁGGÁ MENTEK (Móra, budapest, 2020)
Ahogyan a kis pillangót próbálja életben tartani Pingi, és őrzi az emlékét, miután megfagyott a hidegben, annyira mély érzéseket bont ki olyan gyönyörűen, hogy komor hangulata ellenére ez a mese valami furcsa melegséget hagy maga után, ami bizony elkél a kis szívekbe. Több történet (és illusztráció) feloldhatatlan nyomás, a tehetetlenség érzését kelti az olvasóban, kiirthatatlan szomorúságot, de az említett mese feloldja a nehéz érzéseket, kapaszkodót nyújt, amitől az egész könnyebbé válik. A meseszerű, magával ragadó hangulat, ahogy Pingi a pillangóval megelevenedik a rajzon, tökéletes egésszé teszi a varázslatot.
A kötet többi meséjében is értékes, fontos üzenetre lelhet az olvasó…
…azonban más és más megközelítésben: hol a fantázia eszközei segítségével, hol kissé didaktikusabb formában. Bizonyos mesék esetében a levont tanulságot túl soknak, néhány illusztrációt pedig túl búskomornak éreztem (ez betudható annak, hogy az óvodás korosztálynak készült, csupa idill könyvekhez vagyok szokva), mindazonáltal figyelemre méltó kötet lett. Önálló olvasásra nem adnám a gyerekeknek, viszont egy felkészült, a válaszokat, kételyeket megválaszolni, eloszlatni tudó felnőtt mellett mindenképpen feldolgozandó könyv, melyet leginkább beszélgetés-indítóként tudok elképzelni.
Hacskóné Bezzeg Alexandra ajánlója