A Netflix új, környezetvédő dokumentumfilmje, a Seaspiracy (A halászat valódi arca) március 24-én robbant be, és azóta is nagy népszerűségnek örvend. A producer, Kip Anderson – aki nem mellesleg több hasonló üzenetű filmet is leforgatott, például a Cowspiracyt és a What the Health-et – felszólal az óceánok és a tengerek védelmében, illetve filmjei a fenntarthatóságot és a vegán életmódot hirdetik.
A dokumentumfilm lényegében a túlhalászat okozta következményeket és a vízi világunk védelmét hangsúlyozza.
A Seaspiracy egy roppant fontos üzenetet hordoz magában: az élővilág, pontosabban a tengerek és óceánok védelmét. A leggyakrabban ismételgetett és a média által közvetített problémáink közé tartozik a műanyagszemét, amely ellepi a vizeinket, teknősök és bálnák halálát okozza, illetve súlyos környezeti utóhatása van ránk, emberekre nézve is. Azonban Anderson nem ezt az oldalát ragadja meg a témának.
Ahogy a filmből kiderül, a producer mindig is rajongott az óceánokért és annak belső körforgásáért. Szorgalmasan szedte a szemetet a partokról, adományozott különböző természetvédelmi szervezeteknek. Érdekelni kezdte az, hogy vajon miért vet ennyi halott bálnát, delfint a partra az óceán. Társával nyomozásba kezdtek, hogy feltárják a laikus nézőknek, mi is a fenntartható halászat valódi arca.
A producer a filmben erősen hangsúlyozza a tényt, hogy milyen fontos szerepe van a tengeri ökoszisztémának, mindezeket tudományos kutatásokkal támasztja alá.
Az elmúlt ötven évben az óceánok az emberi tevékenységből származó üvegházhatású gázok által okozott extra hő több mint 90%-át felszívták a légkörből, és a szén-dioxid lekötésével is segítik a bolygó hűtését – olvasható az Európai Űrügynökség (ESA) weboldalán. Az előző kutatások eredményei azt bizonyították, hogy az emberi tevékenység által kibocsátott szén-dioxid-mennyiség körülbelül negyedét a világ öt óceánja köti le.[1]
A dokumentumfilm bemutatja a halászattal járó emberi rabszolgamunkát, az ökoszisztéma felborulását a túlhalászat következtében, a delfinek illegális pusztítását a több hal fenntartása érdekében, valamint arról is beszél, hogy a hal közel sem olyan egészséges, mint azt hisszük.
A Seaspiracy üzenete szerint nem létezik fenntartható halászat, és a fenntarthatóságra az lenne a megoldás, ha elhagynánk a tengeri állatok fogyasztását, és növényi alapú étrendre térnénk át.
Pár hiba azért mégis akad az oknyomozásban, ezt több médiaplatform is szóvá teszi. A filmben több interjúalany is panaszkodott arra, hogy a producer nem hagyott helyet a cáfolásoknak, illetve kiragadott egy-egy mondatot a szövegkörnyezetből. Egyes lapok szerint olyan nyilatkozó személyek is akadtak egyes cégek képviseletében, akik kellemetlenül érzik magukat azért, mert szerepelniük kellett a filmben. Ide tartozik például Christina Hicks, a James Cook Egyetem környezetvédelmi szakembere is. A dokumentumfilm végső konklúziója az, hogy a túlhalászat miatt 2048-ra nem marad hal a világ óceánjaiban. Ez az állítás viszont egy olyan 2006-os tanulmányon alapszik, amelynek szerzője később elismerte a tévedését. A rendező elmondása szerint nincs konkrétan bizonyított adat erre az állításra. De szerinte ez nem változtat azon a tényen – ami a film üzenete is –, hogy a globális halállomány igencsak erőteljes csökkenésben van.
Milyen tanulságot vonhatunk le a Seaspiracyből?
A film nem feltétlen pozitív érzelmeket közvetít: megszólaltat különböző rabszolgamunkásokat elsötétített képekben, még azt is láthatjuk, ahogy illegálisan mészárolnak delfineket Japánban. Viszont sok fontos információ mégsem hangzik el, mint például az, hogy egyre több helyen betiltották a bálnák és a delfinek fogságban tartását, vagy hogy a delfinek védelme érdekében létrejött tonhalhalászati programnak köszönhetően több mint 95%-kal csökkent a halászhálóban fennakadó delfinek száma.
A Seaspiracy felépítésének és közlésének stílusának szöges ellentéte David Attenborough Egy élet a bolygónkon című, szintén népszerű természetvédelmi filmnek. Ugyanis Attenborough filmje a végén pozitív hangulatba csap át, megmutatja azokat a lehetőségeket, amiket az emberek tehetnek egy jobb jövő érdekében. A Seaspiracy viszont ezzel szemben csak azt a következtetést vonja le 80 perc után, hogy kizárólag a növényi étrend mentheti meg a Földet a pusztulástól. Természetesen több kutatás is alátámasztja azt a tényt, hogy a legfenntarthatóbb étrend a bolygónk számára a vegán étrend, mégsem szabad azt gondolnunk, ennyi elég lenne ahhoz, hogy megmentsük a Földünket.
A film végén a híres tengerbiológus, Sylvia Earle azt mondja: „Senki sem képes mindenre, de mindenki képes valamire.”
Mivel a környezetszennyezés és a fenntarthatóság egy nagyon összetett, komplex téma, valószínűleg több különböző módszert kell alkalmaznunk a jövőben a cél eléréséhez a vegán étrendre térésen kívül.
Például mit lehet tenni?
- Gyűjtsük szelektíven a szemetet!
- Ha tehetjük, vásároljunk csomagolásmentesen!
- Együnk több növényi alapú ételt!
- Vásároljunk használt és újrahasznosított termékeket!
- Vegyünk több fenntartható terméket műanyagok helyett!
- Ne vásároljunk felesleges dolgokat, és ne pazaroljunk!
Rengeteg megoldás létezhet, csak fel kell fedezni a lehetőségeinket!
Durgó Nikolett írása
[1] Az óceánok óriási mennyiségű szén-dioxidot nyelnek el. Hirado.hu, 2019. 10. 11.
Kiemelt kép: Elianne Dipp (Pexels.com)
