Szemlér Ákos testnevelő tanár, mozgásterapeuta és kung-fu edző egy olyan kísérletbe fogott, amelynek nem lesz rögtön eredménye. Az ő szavaival élve, arra a kérdésre keresi a választ, hogy a rántottából lehet-e újra tojás, avagy lehetséges-e, hogy olyan életmódot folytatunk, ami lelassítja – optimalizálja – az öregedést?
Cikksorozatunk első részében megismertük Ákos legfontosabb megállapítását, amely további kutatásokra sarkallta:
„Az egész bolygón az emberi faj az egyetlen, melynek egyedei a genetikailag kódolt életciklusuk döntő többségét lassú fizikai és mentális hanyatlásban élik le. Senki nem csinálja ezt az élővilágban rajtunk kívül!”
Vajon miért?
„A testaurátor azt mondja: nem, egyáltalán nem természetes, hogy (ilyen korán és ilyen elhúzódóan) öregszünk. A természet rendje nem ilyen! Állítsuk vissza a természetes állapotot! Nyúljunk le a gyökerekig, értsük meg a miérteket! Gondolkozzunk a természet fejével, ha nem megy, figyeljük meg!
Ismerjük meg a fontosabb rendező elveket, aztán kezdjük alkalmazni ezeket az életünk egyes területein!
Félreállunk a természet útjából, nem akadályozzuk, és hagyjuk, hogy a génjeinkben kódolt, sejtszintű regenerációs folyamatok végbe menjenek, visszaállítva fiatalságunkat. Ez nem holmi fantazmagória!”
Személyes blogjában lépésről lépésre elemzi azokat a tényezőket, amelyekről úgy gondolja, hogy helyes gyakorlásukkal, hosszú távon minőségibb életet élhetünk. Szó esik a légzésről, a méregtelenítésről, a táplálkozásról, a folyadékfogyasztásról, a testmozgásról, a hidegadaptációról és arról is, hogy a gondolati és érzelmi világunk hogyan hat a testünkre.
Subtle Cinematics / Unsplash
Küzdelem a Döggel
Ákos úgy gondolja, hogy legelőször arról kell beszélni, ki is az a Dög. Más néven: a Hétköznapi Elménk.
„Mielőtt elkezdenénk részletekkel bíbelődni, úgymint légzés, étrend, testgyakorlás stb., meg kell említeni, hogy van a folyamatnak (a testaurációnak) egy ősi ellensége, olyan, mint a törpöknek Hókuszpók vagy a gyalogkakukknak a prérifarkas.
A furcsa az, hogy ez az ellenség egyébként többnyire jó barát és hasznos társ a mindennapokban, úgy is hívják, hogy Hétköznapi Elme.
A gond akkor kezdődik, amikor valami olyat szeretnél csinálni, ami nem hétköznapi. Például lefutni egy ultramaratont vagy megtanulni kézen járni vagy levizsgázni szuhaéli nyelvből vagy megmászni a Kilimandzsárót.
Esetleg fiatalon tartani a testet. Akkor a Hétköznapi Elme átváltozik, és onnantól úgy hívjuk, hogy Dög.
A Dög retteg mindentől, ami túlmutat rajta, amit nem tapasztalt, ami más, mint amilyen sémák alapján működik.
Ezért jön, és megpróbálja darabokra szaggatni a víziód, a lelkesedésed valahogy így:
Ez hülyeség. Nem vagy normális. Ennek semmi értelme. Csak az idődet pazarlod. Mit fognak szólni az ismerőseid? Ez veszélyes. Bajod lehet. Nincs tudományosan alátámasztva (csak, hogy tudjátok: a Dög természetesen ismeri a világ összes tudományos és orvosi tanulmányát fejből). Ezt nem lehet megcsinálni. Most nincs erre időd. Kezdődik a film…. Ezt a kicsit még igazán megeheted. Mások is így csinálják. Jó lesz az így is!
Soha nem adja fel, soha nem hagyja abba. Ha a saját fejedből száműzöd is, semmi gond, simán belebújik bárkibe, és onnan nyomja tovább, mint Smith ügynök a Mátrixban.
Nincs erre bevált, általános módszer, azt gondolom, hogy mindenki a saját módján birkózzon a Döggel.
Nekem a Ghymes együttes egyik dalának strófája sokat tud segíteni, ha jön a Dög és marcangol.
„Naptól vagyok, Holdtól vagyok, Keresztanyám a csillagok
Kutyák nektek a dolgotok, fel az égre vonítsatok”
Na, ennyit a Dögről…. biztosan felismeritek, ha támad…”
Márpedig támad.
Forrás: Szemlér Ákos blogja
A Testaurátor-cikknek hamarosan folytatása várható!
Kiemelt kép: Yaopey Yong/Unsplash
