Tengerparti olvasós napok – lábjegyzet gasztronómiával

Így marad a „gyönyörök fája megszedetlen” – merengés el nem olvasott könyvekről, receptek finom étkekről, miközben a tenger illata lengi körül az olvasót. Csula Emil írása.

Mostanában sokat foglalkozom a régi könyveimmel. És nem azért, mert lenne időm újraolvasni őket, hanem mert rájöttem, mennyire ki tudtuk bekkelni gimnazista korunkban, hogy a házi és/vagy kötelező iskolai olvasmányokat ne olvassuk el.

Ráadásul, amelyeket elolvastam, mára már el is felejtettem. Most már nem Ariadnék fonalai kötik gúzsba a végtagjaimat, hanem a számlák; nem Herkules hőstettei érdekelnek, hanem a februári Bajnokok Ligája visszavágói; nem Goethe verses epikája foglalkoztat, hanem az időjárás; és nem érdekel az sem, hogy a Mistral egy szél vagy egy író, akit a Fèlibrige mozgalom tekint legjelentősebb alakjának, és aki újraélesztette – szerintük – a provance-i középkor irodalmi életét. 

Pedig mennyire kár. 

Így marad a „gyönyörök fája megszedetlen”. 

Az első kötet, ami a szemembe ötlik a polcon, Héliodórosz Sorsüldözött szerelmesei, amelyet a világirodalom legelső regényének tekintenek. Persze, még nem olvastam el. Hiányzott még az az egy nyaralás, ahol nem kellett az ismerősökkel végigutazni a horvátországi tengerpartot, hanem csak reggel egy stampedli travarica1 lehörpintését követően kiülni a fügefa alá, és a délelőtti hűvösben, egy régen elfeledett könyvet olvasni ebédig.

Majd egy hideg fröccs és gyuvecs2 után lepihenni, elmerengve azon, milyen is lesz az esti vacsora, abban a bizonyos pici tengerparti vendéglőben, ahol a felszolgálólány szépen mosolyog, és borjúnyelvet ajánl szardellamártással3 a múlt heti brudet4 helyett, ami kiválóan ízlett, és gondoltam, ismét megkóstolom.

Utána jöhet egy kis séta és a házakat körülvevő sövények illatának elemzése, melyek a tengerparton sok helyen babér-, rozmaring- vagy levendulabokrokból állnak (a mezítelen kövön mi meg nem terem). Utána egy finom, lehűtött, édes fehérbor mentalevéllel, beszélgetés valakivel – a lehetőségek szerint – Anatole France A fehér kövön c. könyvének első negyven oldaláról; mert azért van, amit az ember elolvasott, és amire még emlékszik. Végül a hűvös éjszaka reményében, visszavonulni aludni, hogy holnap megint valami érdekeset olvassunk a fügefán lassan-lassan megérő, gömbölyödő, barnuló fügék alatt.

[1]     Szabad fordításban: fűpálinka. Gyógyfüves törkölypálinka, amit válogatott fűfélékből készítenek a horvát tengerparton. Rengeteg fajtája létezik. Kezdve a cickafark illemtudó, tolakodásmentes ízétől, egészen a babérlevél testes, már-már elnyomó zamatáig. Meg is kértem Lenka nénit, akinél megszálltam, készítsen nekem utazáshoz egy butéliával ebből az italból, mert olyankor sokszor gyomorproblémáim vannak.
Másnap már az asztalomon állt a negyven fokos alkoholban kioldódó gyógynövények üvegbe zárt csendélete. Nézegettem őket. A zsálya gyógyítja a szervezet minden gyulladásos folyamatát; a rozmaring serkenti a máj és a vese működését meg csökkenti a vércukorszintet; a menta elnyomja a hányingert, megnyugtatja a gyomrot, felfrissíti a lélegzetet és gyógyítja az ínybetegségeket; a kakukkfű pszichés stimuláns és fertőtlenítő.
A kívánt növényeket (lehet az: oregánó, édeskömény, babérlevél, mandulahéj, citromlevél, homoki szalmagyopár, üröm, majoránna, fenyőbogyó (lucfenyő), zellerlevél, édeskömény) egy dunsztosüvegben, 1 liter pálinkában leáztatják, és egy hónapig hagyják sötét, hűvös helyen érni. Pár naponta az üveget kinyitják és megkóstolják a lassan zöldülni kezdő levet. Ha egy fűszer elnyomja a többi ízét, azt eltávolítják. Egy hónap múlva a pálinkát leszűrik és üvegpalackokba töltik.

[2]     Húsz-huszonöt deka rizst puhára párolunk, de úgy, hogy azért minden szem külön maradjon. Tűzálló porcelánedény aljára teszünk 1-2 kanál zsírt, és egy sort a rizsből. Erre rakunk egy sor karikára vágott, megpárolt vöröshagymát, egy sor megmosott, meghámozott, darabokra tört paradicsomot, egy sor megtisztított, darabokra tördelt zöldpaprikát, és egy sor kockára vágott, paprikás zsíron megpirított ürücombot. Minden sort kellően megsózunk. Most aztán újra kezdjük a rizzsel és rakjuk sorjában a hagymát, paradicsomot, paprikát, húst. Legfelülre paradicsom kerüljön! Sütőbe tesszük és 25-30 perc alatt készen is van – magyarázta a gyönyörű szemű felszolgálólány.

[3]     Egy borjúnyelvet puhára főzünk, majd lehűtjük. Ha kihűlt, lehúzzuk a „bőrét”, füstölt szalonnával (lehetőleg makarskait válasszunk hozzá!) megtűzdeljük, és megsütjük. Ezalatt egy kanálnyi zsemlyemorzsát kis zsiradékban megpirítunk, 2 deci tejföllel felöntjük, és apróra vágott petrezselyemzöldjét, 2-3 összevagdalt szardellát beletéve pároljuk. A nyelvet felszeletelve a mártással együtt tálaljuk a kedves vendégnek – mondta a gyönyörű szemű felszolgálólány.

[4]     Brudet az olasz brodetto szóból ered és hallevest jelent. De vonatkozik minden levesfélére, ami tengeri halból készül. Olyan sok módon készítik, ahány fajta halat tudnak bele szerezni. A lényeg, hogy olívaolajon fonnyasztott hagymára kerülnek rá a halszeletek (minél többféle, annál jobb) és a zöldségek, amelyeket fűszernövényekkel, citrommal, fehérborral és jó sós tengeri vízzel ízesítenek.


Csula Emil írása az első Tudaton-pályázatra érkezett pályamű „környezet” témakörben. A szöveget némi szerkesztéssel közöltük.

Nyitókép: Pixabay/ Andreas Danang Aprillianto

banner

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük