Direkt mondom így, hogy az „ilyen-olyan anyáid”. Egyrészt mert nemcsak az anyákat, hanem minden tőlünk idősebb és életünket meghatározó női karaktert ünnepelhetünk anyák napján. Másrészt azért „ilyenek-olyanok”, mert távolról sem tökéletesek. Egy édesanya, mostohaanya, nagynéni, keresztanya, anyós, közelibb és távolibb női példakép sem 0-24 órában makulátlanul sugárzó, mindent átölelő ős-szeretetforrás, csupán halandó, esendő ember.
Életünk anyakaraktereiben közös, hogy óriási szerepet játszottak abban, hogy megszülettünk, kibontakoztunk, felnőttünk, és halálunk percéig formálni fognak minket.
Egy nő volt, aki életet adott neked, de számtalan nő volt, aki hozzájárult ahhoz, hogy eljuss idáig. Az egyik megvigasztalt az oviban, a másik biztatott az iskolában, a harmadik motivált az edzésen, a negyedik jól meghajtott az egyetemen, az ötödik a példaképed lett, a hatodik tükröt tartott, a hetedik fogta a kezed, míg vártátok a mentőt, a nyolcadik olyan tanácsot adott, amit sosem felejtesz el, a kilencedikre mindig számíthattál, a tizedik a halálos ágyán suttogta el neked, hogy…
Minél nagyobb hatással voltak életünkre, annál érdemesebbek arra, hogy ne csak évente egyszer fejezzük ki, milyen fontosak számunkra. És könyörgöm, felejtsük el a vágott virágot és a nyálas YouTube-dalokat!
Mivel őket sem egy-egy hőstett, hanem a mindennapi gesztusok folytonossága tette oly meghatározóvá számunkra, mi is méltó módon fejezhetjük ki feléjük a hálánkat hétköznapi, apró cselekedetekkel.
„Végy egy mély levegőt” tanácsok
Mivel tökéletlen emberek vagyunk mind, muszáj időről időre emlékeztetnünk magunkat arra, hogy mi a fontos. Néha vennünk kell egy mély levegőt, hogy megtaláljuk a jobbik énünket – ha a másik elviselhetetlen, akkor azért, ha mi vagyunk elviselhetetlenek, akkor azért.
- Mint tudjuk, „nem elég szeretni, JÓL is kell szeretni”. Ez anyakaraktereinknek sem sikerül mindig… Ilyenkor használjuk az empátiánkat! Próbáljuk a helyükbe képzelni magunkat, megérteni korlátaikat, és azokon túllátva fedezzük fel az értékeiket! Ha kicsinyes dolgokról van szó, főleg próbáljunk mi a nagyobb emberek lenni.
- Időnként mindenki dühös, mindenkinél elszakad a cérna. A kicsik és a kamaszok felmentést kapnak, mert náluk még domináns a hüllőagy, és ők még keveset tapasztaltak. De egy felnőtt embernek törekednie kell arra, hogy ne mondjon és ne tegyen olyat, amit utólag megbán. Márpedig lelkiismeretes ember utólag meg szokta bánni, ha valakit megbánt – még akkor is, ha a másik sem volt vétlen.
- Ugyanilyen fontos, hogy mondjunk ki és tegyünk meg mindent, mielőtt túl késő… mert a lezáratlanságnál nagyobb büntetés nemigen lehet.
- Aki sokat adott magából, hogy te a magad embere lehess, szívesen veszi, ha később is szerepet kap az életedben. A saját bőrömön tapasztaltam, mennyit emel például egy anya-gyerek viszonyon, ha a felnőtt gyermek bevonja szülőjét az életébe: megosztja vele a mélyebb érzéseit és gondolatait, bevonja döntésekbe és programokba. A közös idő mindennél fontosabb.
- Aki valaha segített neked, azt azzal becsülheted meg a legjobban, hogy te is segítesz neki. Egyrészt azért, mert úgy a fair, ha ezt viszonzod (főleg, ha önzetlenül adta). Másrészt nincsenek kőbe vésve a szerepkörök: mindig az segít, akinek egy kicsivel több ereje van hozzá. Itt se felejtsd el: nem elég segíteni, JÓL kell segíteni (úgy, ahogy a másiknak szüksége van rá).
Futottak még…
Azt azért remélem tudjuk, hogy a szeretetnek nincs neme, kora, módja, ideje. A szeretet, gondoskodás és bátorítás millió forrásból jöhet. A szimbolikus gesztusok nagy rajongója vagyok, de hosszasan ecsetelhetném, miért utálom az ünnepeket (kötelező időben, kötelező módon, kommercializálódva stb.), de leginkább azért, mert úgy hiszem,
az igazi teljesítmény az, ha a mindennapokban sikerül megbecsülnünk egymást, és főként úgy, hogy nem zárunk ki másokat.
Ám mint a szimbolikus gesztusok rajongója, mégis szeretném anyák napja alkalmából
- azokat az édesanyákat, akik elvesztették gyermeküket (születés előtt, után vagy más okból),
- azokat, akiknek sohasem lehetett gyerekük, vagy nem akartak sajátot, ezért mások gyermekeit segítették,
- a „második” anyákat: a szivárványcsaládok anyáit,
- a rokonokat és barátokat, akik a sors fintora folytán anyák és apák helyett lettek szülők,
- az apákat, akik anyák helyett anyák és apák is egyszerre,
- és mindazokat, akik kiálltak egy ifjabb emberlényért, amikor segítségre volt szüksége.
Peace & love!
Kiemelt kép: Hansuan_Fabregas
