Tantrikus unió: egy különleges kundalini-élmény

Az interjú folytatódik: Koncz Krisztián spirituális tanító elbeszélése kundalini-tapasztalatáról.
Istár istennő

Koncz Krisztiánt egy podcastcsatornán keresztül ismertem meg. Ezen a csatornán Jeff Mara számos témában készít interjúkat hétköznapi emberekkel, tanítókkal, gyógyítókkal, médiumokkal, tudósokkal és szakemberekkel. A vezértémák általában a halálközeli élmények, spirituális tapasztalatok és paranormális jelenségek.

Mivel a nap huszonnégy órából áll, és ebből a podcastból egy adást sem hagyok ki, fülhallgatóval, házimunka közben szoktam hallgatni. Azon az estén épp rántott cukkinit készítettem, amikor megütötte a fülem, hogy egy magyar interjúalany mesél majd halálközeli élményéről és kundalini-tapasztalatáról.

Koncz Krisztián (vagy Christian Koncz, angol írásmód szerint) egy spirituális tanító, aki gyerekkorától a megvilágosodást keresi, mint titokban mindenki, aki őszinte saját magával. A hétköznapokon szokványos munkahelyen dolgozik, mint mindenki más, szabadidejét azonban teljes mértékben a tanulásnak, tanításnak és a spirituális keresésnek szenteli.

>> Olvasd el az interjú előző részét!


S. D. G.: Mi az a kundalini?

K. K.: A kundalini, vagy teljes nevén a kundalini sakti, az istennői princípium lokális megnyilvánulása. Őseink tudták, hogy mily fontos szerepet tölt be nemcsak a testi-lelki egészségben, hanem a lelki alkímiában is, amelynek során

az ólomból aranyat, tehát az esendő halandóból isteni képességekkel és bölcsességgel rendelkező istenembert lehet faragni.

Ennek a filozófiája rendkívül komplex, de megértése alapvető fontosságú a spirituális ébredés, végsősoron a megvilágosodás felé vezető úton.

S. D. G.: Mesélnél a saját tapasztalatodról?

K. K.: Kundalini-ébredésem 2010 környékén indult, amikor is meditáció közben forróságot és nyomást éreztem a gerinctövemben (ez a muladhara csakra), illetve hurrikánszerű pörgést a hasamban. Ez az erő fokozatosan emelkedett bennem, és újabb energiaközpontokat aktivált, amelyek ilyenkor felforrósodtak, illetve eszeveszettül pörögtek. 2012 decemberére megakadt az erő emelkedése, és komoly akadályba ütközött a mellkasban található szívcsakránál.

Komoly neurológiai és mentális tüneteket érzékeltem magamon, mint például memóriavesztés, lelassult a mozgásom és nehézkessé vált, illetve egy folyamatos, pulzáló fájdalom volt a mellkasomban. Úgy éreztem, komoly bajban vagyok, és akár az életem is veszélyben forog. Azzal vigasztaltam magam, hogy rendszeresen látogattam a British Museumban található Uruk kiállítást (kiejtése: örök), amely Inanna-Istár sumér-asszír istennő szent városából származik, és őt is, illetve egy híres domborművőn, apját, Enkit, és fivérét, Utut, a napistent ábrázolja. Enki a szárnyas égi lény, aki egy toboz (vagy tobozmirigy, tehát harmadik szem) és a vödörben tartott élet vize segítségével felszenteli a királyt, aki ezáltal félisteni státuszra tesz szert.

dombormű
Dombormű a British Museumban, amely egy asszír királyt ábrázol az élet fájával, Enki és Utu istenségekkel. Forrás: Wikipedia

Erre a jelenetre gondolva éppen a szent geometria és energetika szempontjából világjelentőségű Szent Pál-katedrális könyékén battyogtam, különböző tüneteimtől szenvedve, amikor (addigi meglehetősen ateista világlátásomat feladván) úgy gondoltam, nem veszíthetek semmit, ha Sumér isteneihez fohászkodom segítségért.

Enki istenhez intéztem fohászomat, és kértem, hogy ahogy a domborművön található királynak, úgy nekem is küldjön segítséget; ha lehet, egy olyan tanítót, segítőt, aki az ébredésem során útmutatást és segítséget nyújthat.

Hirtelen úgy éreztem, mintha megnyílt volna az ég, pont a katedrális tornyának irányából, és onnan fény szállt le rám, afféle égi áldás. Úgy éreztem, megtölt szeretettel, bizakodással és reménnyel.

Inanna csillaga
Inanna-Istár csillaga. Forrás: Raphael 75 (own work, public domain) (Wikipédia)

Másnap a Temze partja és a londoni Tower közelében található lakásom konyhájában mosogattam éppen, a háromszobás lakásban egyedül éltem ekkor. Egyszer csak fény jelent meg mögöttem, bár azon a falon nem volt ablak, és úgy tűnt, mintha kisütött volna a nap. Megfordultam, és vakító, fehér fényt láttam, amely leginkább egy napra vagy egy csillagra hasonlított.

A fényforrásból intelligens energia, élő fény áradt.

Ez megérintett, és finoman simogatta a bőrömet. Éreztem, hogy jóság, szeretet és segíteni akarás árad belőle. Szavakat nem hallottam, de telepatikusan, gondolatok, szándék, képek, víziók formájában kommunikált velem. Azt is éreztem, hogy ez egy női jelenlét, az istennői princípium (Sakti, Sekina, Szentlélek) egy lokalizált, megszemélyesedett formája.

Közelebb jött hozzám, és mögém került. Érzékeltette velem, hogy segíteni szeretne rajtam. Egy női kéz érintését éreztem a hátamon, a szívcsakra magasságában. Ahogy megérintett, iszonyatos erő árasztotta el a testemet folyékony fény formájában. Ez az erő minden testrészemet, minden pórusomat bejárta. Ahogy végigáramlott a nádikon (energiacsatornákon) egyenként minden blokk feloldódott a szervezetemben, és minden csakrám megnyílt, aktiválódott.

csakrák
Csakrák. Forrás: Colorsexplained.com

Úgy éreztem, hogy a szobámba kell mennem, hogy meditáljak, és feldolgozzam ezt az élményt. Itt aktiválódott a kundalinim, és életemben először egészen a fejem búbjáig kúszott, ahol ismét egy blokkba, akadályba ütközött, a végső csomóba a koronacsakra elérése előtt. Ekkor az istennő, aki meglátogatott, fénylény formájában belebegett a szobámba, és ismét jelezte, hogy segíteni kíván. Fölém repült, majd fényből lévő, számtalan energiakarjával körbeölelt, bele is nyúlt a testembe, és fokozatosan egybeolvadt velem. Ez az érzés leírhatatlan, az isteni szeretet legfelsőbb megnyilvánulása, amikor a hívő testileg is egybeolvad az istenséggel, és eggyé válik vele.

Ezt az istennel való egybeolvadást a buddhizmusban és hinduizmusban tantrikus uniónak, egyesülésnek hívják.

A kundalinim ekkor teljes sebességre kapcsolt, és ritmikusan elkezdte ütni a koponyám tetejét, a fejcsúcsomnál, mint egy tompa gumikalapács. Egy tépő, szakadó hangot hallottam (mintha csont tört volna), és hirtelen kiszabadult a tüzes kígyó feje, és úgymond kitekintett a fejem felett, majd megpihent a homlokomon (egyiptomi fáraókat ábrázolnak ily módon, ébredésük jeleként). Ekkor valami rendkívül szokatlan történt, ugyanis vízesésszerű, fülsüketítő zúgás kíséretében folyékony fény árasztotta el az agyamat, majd onnan, a csakrák és nádik hathatós közreműködésével, az egész testemet. Ez az érzés leírhatatlanul élvezetes volt, és ahogy áramlott belém ez a mennyei fény, sorra kaptam a „megvilágosodásként” értékelhető spirituális meglátásokat, víziókat, tudást.

>> Többet szeretnél tudni az intuícióról, az akaraterőről és a megvilágosodásról? >>

Ekkor a testem elkezdett távolodni tőlem, és egy dimenzió nélküli, üres térben találtam magam, amely mégis tele volt intelligenciával és a meg nem valósult végtelen potenciál ígéretével.

A tudatom elkezdett tágulni, és én voltam a fény, amely kitöltötte az üres teret. A tudatom univerzális formát vett fel, és betöltötte az összes létező dimenziót, minden irányba, a végtelenségig kiterjesztve magát. Ebben az alakban én voltam az univerzum: mindentudónak és mindenhatónak éreztem magam. Itt minden tudás a rendelkezésemre állt, semmi nem maradt rejtve előttem, és végre megértettem a világegyetemek (multiverzum) és a létezés nagy kérdéseit és titkait.

Univerzális állapotomban nemcsak végtelen tudást, hanem szeretetet, fényt, örömet és jóságot tapasztaltam. Itt nem volt kötöttség, félelem, nemtudás, halál, elmúlás, csak végtelenség és az Öröm egy kifejezhetetlen, leírhatatlan formája, amely én magam voltam. Én testesítettem meg az egész univerzumot, illetve egészen pontosan annak egy tökéletes, szeplőtelen formáját, amely csak az anyagi világon túl, a dimenziókon, téren és időn túli mennyekben lelhető fel.

univerzumi ember
Univerzumi ember. Forrás: HDwallpaperim

Miután kiélveztem az univerzális formám nyújtotta örömöket, tudatosítottam magamban, hogy vissza kell térnem a földre és a testembe. Ezzel elkezdtem zsugorodni, egyre gyorsabban, amíg a testemben nem találtam magam. Ez olyan érzés volt, mintha meghaltam és újjászülettem volna. Új testemet, kicsinek, korlátozottnak, fojtogatónak és börtönszerűnek éreztem. Végtelen tudásomnak csak egy elenyésző töredékét tudtam átmenteni univerzális formámból, de így is jelentősen megnőtt a számomra elérhető tudás és bölcsesség.

Az istennő, aki megjelent előttem, akkor már eltűnt. Később látnoki álmok formájában is megjelent nekem, és tudatta velem, hogy ő Inanna, a Mennyek Királynője, a szerelem és háború sumér istennője. Későbbi kutatásaim során kiderítettem, hogy számos későbbi kultúra istennői származnak tőle. A hinduizmusban Durga istennő számít közvetlen leszármazottjának, aki hitük szerint

a sakti, az isteni teremtő erő női oldalának legfőbb megnyilvánulása, és lokális formájában, testünkben, a kundalini-erőként nyilvánul meg.

Ezáltal nyert végül értelmet látogatása. Később megtudtam, hogy az istennői látogatás, illetve a vele való egybeolvadás egyáltalán nem szokatlan kundalini-ébredések folyamán. Számos beszámolót találhatunk erről mind a hindu, mind a buddhista kultúrkörből, illetve az ősi görögök és sumérok is írtak róla Inanna, Afrodité kultuszával kapcsolatban.

>> Látogasd meg Koncz Krisztián YouTube-csatornáját!

E-mail: christian pont koncz kukac gmail pont com

Az interjút készítette: Sós Dóra Gabriella

Kiemelt kép forrása: Inanna-Istár istennő (DwightLongenecker.com)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük