Nemrég lehetőségem nyílt kipróbálni a szövést Anikónál. Varázslatos, múltidéző kikapcsolódásban volt részem. Három szövőszékét próbálhattam ki. Három különböző méret, három különböző színű felvetés, mégis ugyanaz a technika. A szövés nem az a laza kikapcsolódás, amire sokan vágynak. Hosszú, monoton, fizikailag nem könnyű tevékenység, ugyanakkor Anikó segítségével kihozhatod magadból a kreativitásod csúcsát, kísérletezhetsz színekkel, mintákkal, és megalkothatod saját gyönyörű sálad, konyharuhád, párnád, vagy amit csak szeretnél.
H. B. A.: Hogyan ismerkedtél meg a szövéssel?
Anikó: Középiskolás koromban vettem részt anyukámmal egy tanfolyamon, a helyi művelődési házban. Anyukám horgolt, varrt, kötött, hímzett, csipkét vert – ezt tanulta, a többit autodidakta módon sajátította el. Én kötöttem, emellett szerettem volna megtanulni szőni. Talán innen jött az ötlet, és annyira érdekelt minket, hogy egyértelmű volt: nekünk szőni kell. A tanfolyam jó volt ugyan, de vegyes érzéseim voltak, nem minden tetszett benne: a formák, a vastag fonalak, a színvilág. Túlságosan kötöttnek éreztem, nem mindent lehetett kipróbálni, de maga a szövés jó volt, tetszett. Otthon is lelkesen csináltuk, vettünk szövőkeretet, mintázásokat, felvetést gyakoroltunk, megismertük a fonalakat.
H. B. A.: Ezek a szövőszékek ugyanolyanok, mint a dédanyáinkéi voltak? Miben különböznek?
Anikó: Kicsit átdolgozottak: rövidebbek, praktikusabbak, könnyebbek lettek. Ma már géppel vetik föl a láncfonalat, nincsenek egyenetlenségek, ezért rövidebbek lettek a székek, már nem foglalnak el egy egész szobát.
Régen kézzel vetette föl több asszony a láncfonalat, ezáltal nem volt olyan egyenletes, mint a gépi. Hogy a kézi felvetés egyenetlenségeit kiegyenlítsék, a szálfeszességet be tudják állítani, szükség volt a hosszú-hosszú hátsó kivezetésre.
A kétméterre lévő hátsó lánchenger elég messze volt, hogy az egyenetlenségek összedolgozódjanak, a feszesség kiegyenlítődjön, mire előre ér. Változott a régiekhez képest az anyagtovábbítás módja is. A hagyományos tárcsás-fogaskerekes, az újabb bowdenes megoldással működik, utóbbival hajszálpontosan lehet beállítani a feszességet. Régebben a nyüstök, amikbe befűzték a szálakat, madzagból voltak kötve, a borda pedig nádból volt és nem fémből. Ma már műanyag madzagot és fémnyüstöket használnak, nem kenderből fonottat. De ha bárki ránéz, látja, hogy szövőszék, annyira nem változott meg, hogy ne lehessen felismerni.
H. B. A. Nemrég nyílt meg a saját műhelyed. Előtte mivel foglalkoztál? Milyen volt a váltás?
Hétköznapi irodai munkám volt, adminisztrációs dolgokat, tanfolyamszervezést végeztem. Hosszasan gondolkodtam, hogy hogyan lehetne megélhetés az, hogy szeretek szőni. A műhely létrejötte bő egy éves folyamat volt. Volt egy nagy szövőszékem, és egyébként is szerettem volna még egyet, ha nincs a műhely, emellé rendeltem ezt a kettőt. Van még ötletem, hogy mivel lehetne bővíteni a választékot, de úgy érzem, már most kinőttem ezt a helyet.
A saját műhely nem jelent olyasfajta kötöttséget, ami a beosztotti viszonnyal együtt jár, azt egyre nehezebben viseltem, szükségem volt a szabadságra, hogy jól érezzem magam, hogy azzal foglalkozhassak minden nap, amit igazán szeretek.
Mikor megszületett az elhatározás, hogy induljon a műhely, nagyon felszabadultam: végre volt cél, volt mit tervezni, megvalósítani, próbálkozni – ez nagyon önfeledt dolog volt.
Sokkal többet dolgozom itt, mint egy nyolcórás munkában, ezzel kelek, ezzel fekszem, nem úgy, mint régen. Azelőtt nem az járt a fejemben esténként, hogy holnap mi lesz. Most igen, de mégis jobb, mert szabad vagyok benne, én döntöm el, hogy meddig terjed a szabadságom, nem más határozza meg, hanem az enyém a döntés.
H. B. A.: Mit jelent a név: Ahimsa?
Anikó: Az Ahimsa azt jelenti, nem ártás. Ezen elv szerint igyekszem élni több mint húsz éve, és számomra természetes volt, hogy a műhelyben is ez fog érvényesülni. Jártam több műhelyben, és bennem rossz érzést keltett a selyem előállításának módja, vagy az, hogy egyes állattartások mennyire csúnyán bánnak állatokkal. Azt szeretné ez a név jelenteni, sugallni, hogy itt ilyen nincs: nem használunk selymet vagy drasztikus módon tartott állatok szőrét. Olyan helyről igyekszem fonalat rendelni, ahol nem ez a jellemző – sajnos még így sem tudom garantálni, de ha nekem ezt mondják, mást nem tehetek, mint hogy elhiszem. Emellett növényi fonalakat használunk, a következő terv e fonalak kínálatát bővíteni. Sajnos Magyarországon a lengyárakat bezárták, és most külföldről kell keresni forrást, ami megnehezíti a dolgot.
Mi készül leggyakrabban? Szerinted miért?
Sál, ez most a sláger. Nem lehet hazavinni a szövőszéket, nem tudja otthon folytatni, amit elkezdett. Befejezni igen, mert a rojtozást például otthon kell megcsinálni. Egy sál megszövése egy nap alatt kivitelezhető, nagyon sokféle fonalanyag van hozzá, ezer változata van, látványos és hálás dolog sálat szőni elsőnek.
Ezenkívül szoktak még különböző lakástextileket, asztalterítőt, párnát, kenyereskosárba való szalvétát, konyharuhát, függönyt, ruhaanyagot készíteni. Szőnyeget nem, hozzám az nem áll közel, de máshol van rá lehetőség.
H. B. A.: Léteznek szövött hordozókendők. A nálad szőtt anyagokból készíthető ilyen?
Anikó: A hordozókendőket sávoly befűzésben szövik. Jelenleg nálam nincs ilyen, de lesz, mert nagyon széles körű a felhasználhatósága, a mintázási lehetősége. Ha nem is állandó, de vissza-visszatérő befűzésnek tervezem.
A hordozókendő anyagának nem szabad vászonszerű, merev anyagnak lennie, hanem magának a szövetnek engednie, nyúlnia kell (a sávoly ilyen), hogy ne vágja az anyukát, és a babához is hozzá tudjon simulni. A hordozókendő téma azért érdekes, mert a karikás kendőhöz viszonylag rövid anyag kell, de egy klasszikus hordozókendő négy-öt méter hosszú, az viszont nem egy egynapos munka. Egy kismama viszont nem biztos, hogy el tud jönni két napot szőni. Vagy ha még pocakos, akkor azért nem tud szőni. Ezt előre ki kell találni, hogy mire megszületik a kisbaba, meglegyen a kendő is.
H. B. A.: Mennyire közkedvelt tevékenység ez? Sokan fedezik fel újra a szövés varázsát?
A műhelyben ez egy bevezető időszak, most fedezik fel az emberek. Nyár van, most szabadultunk a Covidból, és remélem, hogy szeptembertől még többen látogatják meg a műhelyet.
Már vannak visszatérő szövőim, ami igen bíztató számomra.
Összességében úgy látom magam körül, hogy reneszánszát éli a szövés. Réges-régen szőtt mindenki, mert nem voltak gyárak, aztán a falusiak szőttek, majd szőttek otthon az idős nénik, hobbiból, most pedig mindenki. Nagy az érdeklődés. Az egyre bővülő fonalkínálatnak köszönhetően a szövős világ is kezd felpörögni és kinyílni, és a kötésnek, horgolásnak is reneszánsza van. Utoljára 20-30 évvel ezelőtt volt ennyire divatos, mint most. Reménykedem, hogy ez a műhely jókor született meg.
Ha kedvet kaptál kipróbálni a szövést, az Ahimsa Szövőműhely Facebook-oldalán vagy az ott található telefonszámon tudsz időpontot egyeztetni Anikóval. Kellemes alkotást!
Az interjút készítette: Hacskóné Bezzeg Alexandra
- Az interjúban az Ahimsa Szövőműhely saját képei szerepelnek!
- Kiemelt kép: Kelly Lacy (Pexels.com)
