Hetedik osztály. A biológia tankönyvem egy meztelen férfi és nő képénél van nyitva, a túloldalon a méh, a petefészek és a pénisz keresztmetszete. Ennél talán csak egy patológiakönyv lehetne vonzóbb; a biológiakönyvben legalább rajzok vannak. Megtanuljuk, hogy hogyan működik a peteérés, miből áll az ondó, sőt, a tanárnő egy banán segítségével illusztrálja, hogy hogyan kellene használni az óvszert. Az óra után hiányérzettel távozom a teremből, egyáltalán nem érzem azt, hogy most aztán feltárult számomra a szexualitás nagy misztériuma. A biológia órán hallottakat nehezen tudom csak a meztelen rajzfilmfigurákhoz kapcsolni, amiket Balázs mutatott a telefonján a szünetben. Nincs igazán előttem, hogy hogyan is történik maga a szex; mindenesetre elég ijesztő dolognak hangzik.
Viszont, hála az órának, homályos elképzeléseim vannak a barlangos testekről, és a feltétlenül szükségesnél valamivel többet tudtam meg arról, hogy a trichomoniafertőzés milyen jellegű hüvelyváladékot idéz elő (bőséges, zöldes és nagyon büdös). Mondjuk, ha nemibetegség-kezelésre kellene mennem, nem igazán tudnám, hol kezdjem. Valószínűleg szólnék anyukámnak, ha már nagy a gond, de ennyit már korábban is tudtam.
A fenti életkép sokak számára ismerős lehet az általános iskolából. Meglepően sok fiatal van, aki ezen kívül más szexuális oktatást nem is igazán kap, és online, illetve kortársaktól tájékozódik ebben a témakörben. A problémához hozzátartozik, hogy a szülők sokszor az iskolától várják, hogy majd felvilágosítják a gyereket, míg az iskola arra számít, hogy majd a szülő intézkedik.
Milyen akkor a jó felvilágosítás?
Először is, nem egyetlen felvilágosító alkalomra van szükség, hanem szexuális nevelésre, amely nem egyetlen negyvenöt perces iskolai órát ölel fel, hanem az egész gyerek- és fiatalkorban tart.
Ahogy más, szexualitással kapcsolatos témák esetében, itt is jó abból kiindulni, hogy az ember általában tudja, mire vágyik, mire van szüksége, és mi a jó neki. Fontos megteremtenünk azt a közeget, amiben az illetőnek lehetősége van ezt kifejezni.
Mit jelent ez a szexuális nevelésre vonatkoztatva? Jó esetben otthon, a családban olyan légkör uralkodik, amelyben a gyerekek feltehetik az őket foglalkoztató kérdéseket; illetve, a szülő figyel a gyerek jelzéseire. Hogy mit jelent ez? Például az otthoni meztelenség olyan témakör lehet, ahol a családtagok, de elsősorban a gyerek szeméremérzete kell, hogy meghatározza a helyzetet (Csaba E., 2019). Ha a gyereknek hosszú ideig rendben volt az, hogy mondjuk a szülei előtt öltözzön át, de ez egyszer csak kényelmetlenné válik a számára, akkor ezt tiszteletben kell tartani, és biztosítani számára a privát szférát.
Előfordulhat az is, hogy a gyerek magától kérdezi meg, hogy hogyan került anya hasába a kistestvér. Ekkor az ő szintjén és szókincsével – ez külön művészet – kell elmagyarázni neki, hogy mi történt. Ilyen kényes kérdésekben magyar nyelven hihetetlenül értékes forrás a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány által működtetett yelon.hu, amelynek szülők és gyerekek számára írott szekciója is létezik. Angol nyelven kiváló anyagok érhetőek el a sexpositivefamilies.com-on.
Talán már az eddigiekből is sejthető az, hogy a dolog nem úgy működik, hogy tizennyolc éves korban vagy akár az első menstruáció vagy magömlés alkalmával hirtelen megjelennek a szexuális gondolatok a fiatalok fejében. Ez egy sokkal kifinomultabb folyamat, és nagy egyéni változatosságot mutat. A gyerek- és serdülőkori szexualitásról jellemzően igyekszünk nem tudomást venni – általában még a felvilágosító órák is kikerülik azt a gondolatot, hogy a legtöbb serdülőnek vannak szexuális vágyai. Sőt: sok kisebb gyerek is maszturbál, és érdeklődik a kortársai teste iránt – például „doktor bácsisat” játszik, vagy leskelődik az óvodai vécéfülke pereme alatt. Már hét hónapos csecsemőkről is feljegyeztek olyat, hogy szexuális izgalomba jöttek, és orgazmusuk volt (Peterson, 2017).
Ezzel nem azt akarom sugallni, hogy a gyerekeknek szexelniük kéne, vagy direkt, anélkül, hogy ők kérdéseket tennének fel, tájékoztatnunk kellene őket a szexualitás valóságáról. Ezek mind nagyon káros dolgok lennének, és bizonyos esetben bűncselekménynek is minősülnek.
Viszont akár akarjuk, akár nem, nagyon sok meglepően fiatal személynek vannak szexuális természetű gondolatai, és ezeknek a feldolgozásában nem segít az, ha a szülők látványosan kerülik a témát. Már egy egész kis gyereknek is meg lehet tanítani a fehérnemű-szabályt: vagyis hogy ami a fehérneműje alatt van, ahhoz csak ő és a szülei érhetnek, más nem. Ha maszturbál vagy a nemi szerveit fogdossa, akkor ezért nem megszégyeníteni kell őt, hanem elmondani neki, hogy ez olyasmi, amit csak egyedül szabad csinálnia, nem mások előtt. És érdemes tudatosítani benne azt is, hogy mások szeméremérzetét, illetve testét is tisztelni kell. Ha megkérdezi, hogy mi az a szex, akkor el lehet mondani neki, hogy olyasmi, amit felnőttek és néha idősebb serdülők csinálnak, többnyire azért, mert jólesik nekik, máskor pedig gyereknemzés céljából – ezzel is hangsúlyozva azt, hogy a szex egy örömszerző tevékenység, viszont nem olyasmi, amit gyerekek csinálnának (Pintor Carnagey, 2020).
Az iskolai szexuális nevelés sokszor azt a hibát követi el, amit a pornó is: a kontextusából kiemelve tárgyalja a szexualitást.
Holott a szex nem a mindennapi életünkről leszakítva létezik. Természetesen az anatómia és a nemi betegségek is fontosak, ezeknek az ismertetése nem maradhat ki a szexuális oktatásból.
De azt is tudnunk kell, hogy a szex nem csupán biológiai jelenség vagy puszta párzási ösztön. A szex az identitásunkról, a kapcsolatról és kapcsolódásról és a testünkhöz való viszonyunkról is szól. Az, hogy „jó a szex”, nem elhanyagolható tényező a párkapcsolati elégedettség szempontjából. Sőt, bizonyos kutatások szerint a jó szex jó párkapcsolathoz vezet – és nem fordítva (Gurney, 2020).
Szóval ahhoz, hogy jó szexuális nevelést nyújtsunk a fiataloknak, arra is szükség van, hogy a saját testhez való viszony és a kapcsolatok témáját tágabb nézőpontból is tárgyaljuk. Ha pedig serdülőkkel beszélgetünk a szexről, akkor jó ötlet lehet, ha a serdülőkori testi-lelki változásokról is szót ejtünk – mégpedig anélkül, hogy lesajnálóan beszélnénk a fiatalokról, a problémáikat pedig lerendeznénk azzal, hogy „a korral jár”.
Ahogy azt már érintőlegesen említettem, fontos a testi autonómiáról beszélnünk, vagyis arról, hogy a saját testéről mindenki önmaga rendelkezik. A kölcsönös beleegyezés témáját is részleteznünk kell, mert ez sem egy egyszerű igen-nem kérdés, és a fiataloknak ezzel is tisztában kell lenniük. Érdemes beszélnünk az egészséges párkapcsolatokról is. És szóba kell kerülnie a pornónak is, hiszen a legtöbb serdülő már látott ilyet, és gyakorlatilag biztosan mind tudják, mi az.
A jó szexuális nevelésből az sem marad ki, hogy a nemi identitás, nemi önkifejezés, a szexuális orientáció és a biológiai nem elkülönülő fogalmak, és hogy ezeknek a sokféleségét elfogadjuk és tiszteljük – itt egyébként a magyarázatban hasznunkra lehet a Genderbread Person, amely képileg ábrázolja ezt a sokféleséget.
Finoman, de tárgyalni kell azt is, hogy ha valaki szeret szerepjátékokat játszani, fájdalommal és szokatlan testi érzetekkel kísérletezni, alá-fölé rendelődést átélni a szexben, az nem betegség. Nyugodtan lehet ezt csinálni, csak figyelni kell a biztonságra, a kölcsönös beleegyezésre és egymás határaira. Én tudom, hogy ez kényelmetlen téma, de jó eséllyel legalább egy gyerek ül ott az osztályban, aki esténként szereti megkötözni magát az otthon tartott hegymászó kötéllel, vagy arról ábrándozik, hogy elfenekeli a szíve választottját – és neki is tudnia kell, hogy egészséges, és nincs egyedül.
Van-e kézzelfogható haszna a szexuális nevelésnek? Mire jó ez az egész progresszív szöveg?
Bármennyire is szeretnék erre a kérdésre egyszerű, tudományosan alátámasztott választ adni, nehéz dolgom van. Visszakérdeznék: milyen szexuális nevelés? A háromnegyed órás biológiai előadás, amelynek keretében a nem kívánt terhességekről és a szifiliszről van szó, jobb a semminél, de feltehetőleg nem sokat ér. Az egész gyerek-, serdülő- és fiatalkorban zajló szexuális nevelés, a mély beszélgetések, a jó szülő-gyerek kapcsolat minden bizonnyal jó hatással lesz a felnövekvő generáció szexuális és párkapcsolati életére, végeredményében pedig a jóllétére is. Ezt viszont kérdőívekkel nem igazán lehet mérni, sőt, egy interjús, mélyenszántóbb kutatás is csak nagyon behatárolt eredményeket ad.
Az bizonyítottnak látszik, hogy az iskolai szexuális felvilágosítás csökkenti a problémás, illetve kockázatos szexuális események gyakoriságát – ebbe a kategóriába tartozik a védekezés nélküli szex, a partnerek gyakori váltogatása, a nemi betegségek, az alkohol- és droghasználat mellett történő szex, illetve a nem kívánt terhesség és az abortusz is (Reis és mtsai., 2011). Az is látható azonban, hogy az iskolai felvilágosító programok pozitív hatásai idővel csökkenést mutatnak – vagyis inkább rendszeres foglalkozásokra lenne szükség, semmint egyszeri alkalmakra (Phillips, 2018). Ez egyébként általában bármilyen, egészséges életmódot támogató programra vonatkozóan igaz; ezeknek pedig kiváló színtere az iskola, hiszen a fiatalok rugalmas gondolkodása és alkalmazkodókészsége alkalmassá teszi őket arra, hogy könnyebben integrálják az új információkat, mint a felnőttek.
Remélem, a cikkemmel sikerült rávilágítanom arra, hogy milyen is lehetne, vagy milyennek kellene lennie az iskolai és az otthoni szexuális nevelésnek. Ideális esetben mindkét területen arra lenne szükség, hogy a fiatalok megbízzanak a felnőttekben annyira, hogy feltegyék a kérdéseiket – és arra is szükség volna, hogy ilyenkor a felnőttek őszintén, nyíltan, de a gyerek korának megfelelően válaszoljanak, és csak a kérdésre, nem többre. A többi tulajdonképpen már részletkérdés.
Saáry Lilla cikke
Hivatkozások
- Csaba E. (2019, január 16). Meztelen szülők. Csaba Eszter pszichológus. https://csabaeszter.wordpress.com/2019/01/16/meztelen-szulok/
- Gurney, K. (2020). Mind the Gap. Headline Publishing Group.
- Peterson, Z. D. (2017). Wiley-Blackwell Handbook of Sex Therapy. Wiley. http://www.myilibrary.com?id=1002162
- Phillips, H. (2018, július 20). The seesaw effect: Positive outcomes of sex education reduce over time – while condom use increases. Avert. https://www.avert.org/news/seesaw-effect-positive-outcomes-sex-education-reduce-over-time-%E2%80%93-while-condom-use-increases
- Pintor Carnagey, M. (2020, december 2). Six Answers to Kids’ Questions About Sex. Sex Positive Families. https://sexpositivefamilies.com/six-answers-to-kids-questions-about-sex/
- Reis, M., Ramiro, L., Matos, M. G. de, & Diniz, J. A. (2011). The effects of sex education in promoting sexual and reproductive health in Portuguese university students. Procedia – Social and Behavioral Sciences, 29, 477–485. https://doi.org/10.1016/j.sbspro.2011.11.266
Nyitókép: Unsplash/ Malvestida Magazin
