Mi a szex, és hogyan lehet ezt kutatni?
Kérdésekkel kezdünk, amelyek tabukat és tévhiteket döntögetnek. Érdemes ezekről beszélni, mert a valóság néha köszönőviszonyban sincs azzal, amit a lakosság a szexualitásról, a szexuális életről vagy a szexről gondol.
Az alacsony vagy csökkent mértékű vágy az egyik leggyakoribb szexuális panasz, amellyel szakértőt keresnek föl az emberek. De mégis mit jelent az, hogy „csökkent mértékű”? Milyen gyakori nemi élet számít átlagosnak?
Erre a kérdésre több okból is nehéz válaszolni. Az egyik nehézség az, hogy a szex nem mindenki számára ugyanazt jelenti (Twenge és mtsai., 2017). Van, aki csak a behatolást tekinti szexnek, van, aki szerint már az orális szex is ide tartozik, de olyan pár is akad, amelyik a közös maszturbációt is idesorolja. Kell vajon, hogy orgazmusunk legyen ahhoz, hogy az adott élményt szexnek lehessen nevezni? Elengedhetetlen a behatolás? És az, hogy a partnerünk vagy mi magunk hozzáérjünk a nemi szervünkhöz?
Ha úgy érezzük, hogy ezekre a kérdésekre nem minden ember válaszolna ugyanúgy, akkor jó nyomon járunk:
a szex mindenki számára egy kicsit mást jelent, és ez teljesen rendben van így.
Nemrég részt vettem egy szexológiai előadáson, ahol arra terelődött a szó, hogy hogyan lehet idős korban, esetleg súlyos testi fogyatékossággal szexuális életet élni. Az egyik résztvevő, egy pár- és szexuálterapeuta kifejtette, hogy ő azt szokta mondani a klienseinek, hogy ha meztelenül ölelkeznek az ágyban, beszélgetnek, és jól érzik magukat, akkor ők bizony szexelnek. Szóval a szex ilyen is lehet.
Ez mind szép és jó, de hogyan számszerűsítjük ezt az egészet? A legtöbb kutatás, amely a szexuális életünkről szól, általában nem áll le definiálni, hogy mi is az a szex, hanem csak rákérdez, mondjuk, az aktusok számára. Így tehát előáll az a probléma, hogy bár van egy kutatásban húszezer válaszadónk, akik azt mondják, hogy hetente élnek szexuális életet, nem tudjuk, hogy vajon az ő szex-definíciójuk megegyezik-e?
A filozófiai és fogalmi nehézségek mellett megjelenik az a probléma, hogy ha szexről van szó, az emberek hazudnak, legalábbis sajátosan emlékeznek a dolgokra. Gyimesi Andrea 2011-es, kétszázezres mintával dolgozó kutatásában (Gyimesi & Kassai, 2011) a heteroszexuális nők rendre kevesebb szexről számoltak be, mint a férfiak. Heteroszexuális kapcsolatokról lévén szó, itt valami nagyon gyanús – vagy a nők hallgattak el valamennyi szexuális élményt, vagy a férfiak túloztak.
A torzítás valószínűleg annak az eredménye, hogy a nőkkel kapcsolatosan az a társadalmi elvárás, hogy tisztának és szűziesnek kell maradniuk, míg a férfiaktól inkább azt várják, hogy minél több nőt hódítsanak meg, és folyton szexelni akarjanak. Ez utóbbi sztereotípia egyébként ugyanúgy káros, mint az, ami a nőket éri. Ha egy férfinek történetesen arra van szüksége, hogy jól megismerje a szexuális partnerét, mielőtt kialakulna benne a vágy, akkor előfordulhat, hogy ezt a partner rossz néven veszi, és megkérdőjelezi a saját vonzerejét vagy a férfi érdeklődését, hiszen ő abból indul ki, hogy az a férfi, akinek ő tetszik, az feltétlenül azonnal szexelni is akar vele.
Hetente hányszor szexelnek az emberek?
Gyimesi már említett kutatása szerint a válaszadók 50%-a hetente kétszer vagy háromszor szexel a partnerével, ez volt tehát az átlag 2011-ben Magyarországon – legalábbis ezt mondták az emberek. A nagy, rendszeresen ismétlődő brit szexológiai kutatás, a Natsal (National Survey of Sexual Attitudes and Lifestyles, azaz Nemzeti Szexuális Attitűd és Életstílus Felmérés) 2013-as adatai szerint az átlagos brit személy kicsit kevesebb, mint heti egyszer, azaz havonta nagyjából háromszor szexel (Gurney, 2020). Egy amerikai, több tízezres elemszámmal dolgozó, reprezentatív kutatás szerint ez az átlag évente 53 szexuális aktus, tehát hetente egy kicsivel több, mint egy alkalom volt (Twenge és mtsai., 2017). Egy másik, szintén amerikai és több tízezer személy adatait feldolgozó kutatás szerint az emberek legnagyobb része havonta egyszer vagy kétszer szexel (Schnarch, 2011).
Mi következik mindezekből? Egyrészt, előfordulhat, hogy a magyarok sokkal többet szexelnek, mint az amerikaiak vagy a britek, esetleg többet torzítanak a szexuális életük gyakoriságát illetően – a saját, egyáltalán nem tudományos megérzésem az, hogy az utóbbi eset a valószínűbb. A fenti adatok alapján a heti nagyjából egy szexuális aktus tűnik az igazi középértéknek.
Azért is nehéz ilyen átlagot megállapítani, mert a szexuális aktusok száma sok mindentől függ – például ha az ember párkapcsolatban él, akkor a kapcsolat elején többet fog szexelni, mint később (Gyimesi & Kassai, 2011). Az aktusok gyakorisága az életkor előrehaladtával is csökken (Gurney, 2020; Twenge és mtsai., 2017). Ezek közül mindkettő természetes, normális folyamat. Nem kell elvárnunk magunktól azt, hogy egy párkapcsolat első egy-két éve után is ugyanolyan intenzíven vágyjunk a partnerünk érintésére, mint az első hetekben vagy hónapokban. Ráadásul ahogy telnek az évek, sok pár vállal gyereket is, aki rengeteg figyelmet, időt és energiát igényel, és teljesen érthető az, ha őmellette a párnak kevesebb ideje van szexelni.
Ha ennél gyakrabban vagy ritkábban szexelek, az nem normális?
A fenti számok átlagok, és talán segítenek abban, hogy egy kicsit kevesebbet aggódjunk azon, vajon eleget szexelünk-e. Ha hetente nagyjából egyszer élünk szexuális életet, akkor megnyugtató lehet a tény, hogy ez az emberek nagy részére igaz, és a nemi életünk a többiekéhez viszonyítva teljesen szokványos.
Ez természetesen nem azt jelenti, hogy aki eltér az átlagtól, az nem egészséges. A szexben nem lehet igazán megmondani, hogy mi a „normális” úgy, ahogy mondjuk megállapíthatjuk, hogy valaki szívműködése vagy menstruációs ciklusa egészséges-e. Sokkal inkább úgy érdemes a szexuális életünkre tekintenünk, mint ami vagy jól működik, vagy nem.
Segít-e a szex abban, hogy jól érezzük magunkat?
Teljesebbnek és egészebbnek érezzük magunkat tőle?
Meg tudjuk benne valósítani azt, amire vágyunk?
Közelebb érezzük magunkat a partnerünkhöz a hatására?
Ezek sokkal nehezebben megragadható kérdések, mint az aktusok gyakorisága, viszont sokkal fontosabbak is.
Teljesen rendben van az, ha az ember az átlagnál sokkal kevesebbet akar szexelni, sőt az is, ha soha nincs kedve hozzá, hovatovább az is normális lehet, ha valakit egyenesen taszít a szex – ebben az esetben is csak akkor van szükség beavatkozásra, ha az illető szeretne változtatni a helyzeten. Ha az ember olyasvalaki, aki általában szeret szexelni, akkor nehéz lehet elképzelnie, hogy milyen a szexuális vágy nélküli élet, de attól még, hogy valami különösnek látszik, még nem abnormális.
Hasonlóképpen rendben van az is, ha valaki az átlagnál sokkal többet szeretne szexelni – nemtől függetlenül. Komoly múltja van annak a társadalmi jelenségnek, hogy stigmatizáljuk azokat, akik szívesen szexelnek, illetve szeretik váltogatni a szexuális partnereiket. Azok a nők, akiknek az átlagnál magasabb a libidójuk, többnyire komolyabb megbélyegzést szenvednek el, mint a szexuálisan különösen aktív férfiak. De beszélgettem már olyan férfival is, aki attól félt, hogy esetleg beteg lehet, hiszen az ő számára az a természetes, ha a romantikus partnere mellett másokkal is szexelhet, ráadásul viszonylag sokat.
Holott azzal egyáltalán semmi gond nincs, ha szeretünk sokat és különféle partnerekkel szexelni; ilyen esetben csak arra van szükség, hogy figyeljünk a biztonságra és arra, hogy minden, amit csinálunk, az a partnereink teljes beleegyezésével történjen. Ehhez az is hozzátartozik, hogy a partnereknek tudniuk kell egymásról: ez a nemi betegségek és az emberi kapcsolatok szempontjából is fontos. Az átlagnál erősebb szexuális vágy csak akkor jelent problémát, ha az ember úgy érzi, hogy ez akadályozza őt a mindennapi életvitelében, például naponta több órát tölt maszturbációval, és ha erre nincs lehetősége, akkor stresszessé és feszültté válik.
A fentiekből talán kiderült, hogy a legtöbb ember egyáltalán nem szexel olyan gyakran, mint ahogy azt hajlamosak vagyunk feltételezni. A helyzetet nem könnyíti meg, hogy az emberek általában elhallgatják azt, hogyha szexuális problémáik vannak, ahogy azt is, ha csak nagyon ritkán szexelnek. Pedig az ilyesmi egyáltalán nem szégyellnivaló, sőt, valószínűleg mind jobban járnánk, ha nyíltabban beszélhetnénk a szexuális életünkről, és azt érezhetnénk, hogy annyira nem is térünk el az átlagtól, a problémáinkon pedig számos sorstársunkkal osztozunk.
Saáry Lilla írása
Kiemelt kép: Dainis Graveris/Unsplash.com
Hivatkozások: Gurney, K. (2020). Mind the Gap. Headline Publishing Group.
Gyimesi, A., & Kassai, T. (2011). Így szexel Magyarország. Alexandra Kiadó.
Schnarch, D. (2011). Normal Healthy Couples Have Sexual Desire Problems | Psychology Today. Psychology Today. https://www.psychologytoday.com/us/blog/intimacy-and-desire/201105/normal-healthy-couples-have-sexual-desire-problems
Twenge, J. M., Sherman, R. A., & Wells, B. E. (2017). Declines in Sexual Frequency among American Adults, 1989–2014. Archives of Sexual Behavior, 46(8), 2389–2401. https://doi.org/10.1007/s10508-017-0953-1