Panka, a cifra mudi
Elsőkutyás gazdiként a férjemmel a bevállalósak közé tartozunk: a fővárosban élünk, lakásban, mégis mudit választottunk. Bár megugrottuk a lécet, nehéz menet volt. Tudtuk, hogy kétéves koráig állandó kiképzésben lesz ő is és mi is, hogy az együttélésünk és a közös pillanatok minél élvezhetőbbek legyenek minden félnek.
Panka immár felnőtt, sokkal okosabb, higgadtabb és engedelmesebb, de az energikussága és az eredendő bizalmatlansága okozott pár kellemetlen helyzetet. A reakciói először megleptek minket, de az okokat megértve mederbe tudtuk terelni az ilyen szituációkat. Hadd osszam meg, mit tanultunk!
A mudik karaktere
A mudik általában egygazdás, eredendően kissé tartózkodó kutyák. A falka tagjait (a családot) mindennél jobban szeretik, de az idegenekkel szemben sokszor ugatósak, barátságtalanok. Panka volt a legvisszahúzódobb volt a testvérei közül, ráadásul a pandémiás lezárások kezdetén érkezett hozzánk. A kötelező távolságtartás megnehezítette, hogy vendégeket fogadjunk, találkozókra menjünk. Leginkább csak más gazdikkal találkozott, de ők se simogathatták sokáig.
Panka a kezdetektől elég gyakran volt póráz nélkül, mert a terelőkutyák olyanok, mint a kisbolygók: folyton körülötted keringenek, nem kell félni attól, hogy faképnél hagynak. Kölyökként természetesen sok minden ugatásra késztette: járókeret, babakocsi, gurulós bőrönd, zörgős szatyor, botladozás, futkosás, kiabálás – ez idővel sokat javult.
Kezdeményez, aztán meggondolja magát
Különösen idegesítő szokása volt az, hogy az utcán, parkban, kávézóban kíváncsian és látszólag barátságosan odasomfordált vagy odaszaladt idegenekhez. Gyakran alázatosan és félénken meghajolt vagy lefeküdt, alaposan megszaglászta őket, akár a kezüket is megnyalta. Ám amint azok valóban felé fordították a figyelmüket (beszélni kezdtek hozzá, lehajoltak hozzá, netán simizni próbálták), kegyetlenül megugatta őket.
És kutyákkal sem volt ez másképp: meglátta őket, vadul csóvált, húzni kezdett feléjük, vagy épp rögtön odaszaladt hozzájuk. Ha ismerték már egymást, vagy megvolt a szimpátia, ezzel nem volt gond. De ha ismeretlen kutya felé rohant, sok gazdi megrettent, és nem is mindig találta el, milyen kutyákkal érdemes barátkozni. Az ugatáson és odakapást imitáló acsarkodáson kívül nem volt soha tettlegességig fajuló konfliktus, de voltak ijesztő és kellemetlen helyzetek.
Sokáig nem tudtuk megjósolni, kivel kezd el mérgelődni a látszólagos nyitás után (manapság se mindig sikerül). Volt, hogy a másik eb volt túl erőszakos, néha Panka tüzelt, máskor a gazdik közti ellenérzés ment át a kutyákra, netán egy harmadik kutya érkezése borította fel a kezdeti nyugalmat.
Most már viszonylag ritkán ugat meg békés és ártatlan embereket, és nemigen ugrik össze más kutyákkal (akkor se komolyan, és általában nem ő kezdi). Sok türelmes, békés, jó hangulatú és jó kimenetelű barátkozás kellett ahhoz, hogy ez az eredendő bizalmatlansága enyhüljön. De elsősorban nekünk kellett tennünk azért, hogy az ilyen találkozások ellenőrzöttebbek, irányítottabbak legyenek.
Az alábbi tanulságokat szűrtük le:
- A kutyát minél korábban minél többféle társas helyzetnek kell kitenni (emberekkel és más élőlényekkel egyaránt). Kiskorban egyszerűbb finomhangolni a viselkedését, de később sem lehetetlen.
- A póráz egy nagyon hasznos eszköz, de nem válhat feszültség forrásává, és nem pótolhatja az engedelmes magatartást.
- Minden helyzetben oda kell figyelni, hogy mi dönthessük el, a kutyánk mikor, hogyan és kihez mehet oda. A parancsszavak kulcsfontosságúak.
- A határozott és nyugodt fellépésünkkel éreztetnünk kell, hogy biztonságban van, és minket sem kell védenie – akár kellemes, akár kellemetlen egy helyzet. Ha kell, akár a másik személyt vagy gazdit is instruálhatjuk, hogy milyen magatartást kövessenek.
- Helytelen viselkedés esetén erélyesnek kell lenni vele, rendre parancsolni, helyes viselkedés esetén pedig mindig alaposan meg kell jutalmazni.
Kiemelt kép: Erdész Levente (Sós Dóra Gabriella tulajdona)
